08/20104
Paradicsomos lepény
Nagyon mutatós, pillanatokon belül elkészül, nem kellenek hozzá bonyolult alapanyagok. Hogy mi a bajom ennek ellenére? A bolti leveles tészta. Bármennyire praktikus, bármennyire ezer ötletem lenne a felhasználásra, az elmúlt három évben kétszer vásároltam. Ez volt a második, és nem tudom megmagyarázni, miért pont a leveles tésztánál zavar az üzleti mivolta...
Az meg különösen rosszul veszi ki magát, ha leírom, hogy magunknak soha, de ha vendégek jönnek, simán megsütöm. Mentségünkre szóljon, mi is ettünk belőle. Azóta pedig végre kikísérleteztem a saját leveles tésztámat...
Hozzávalók:
két csomag leveles tészta (az egyikből csak egy vékony csík kell)
45 dkg túró
25 dkg koktélparadicsom
3 tojás
egy evőkanál szárított vargányapor (elmaradhat)
egy teáskanál őrölt rozmaring
só
bors
A leveles tésztát belesimítom egy kerek piteformába (28 cm-esbe sütöttem, azért kellett két csomagnyi tészta). Megszúrkálom villával. A túrókat összekeverem, ízesítem a gombaporral, rozmaringgal, sózom. Belekeverem a tojásokat, és ráöntöm a leveles tésztára. A tetejét kirakosgatom a félbevágott paradicsomokkal. 200 fokra előmelegített sütőben 35 percig sütöm.
08/20107
Cukrászverseny: bazsalikomos, limeos pite
Ahányszor elkezdtem írni ezt a bejegyzést, annyiszor szólt másról, és ez nem kétszer történt meg. Minden esetre érdekes megtapasztalni ki tudja hányadjára, hogy a dolgok mennyire viszonylagosak. Milyen más kint illetve bent lenni. A kívülről természetesnek tűnő dolgok belülről mennyire nem azok, és fordítva. Remek móka az egész!
A versenyhez köthetően annyi jó élmény ért, hogy már ezért megérte. Nagyon jó volt megtapasztalni azt az összefogást, ami a gasztrobloggerek között semmi perc alatt kialakult. Nem félünk egymástól, sőt, ellenkezőleg: egyikünk a másikat inspirálva erősítjük és bátorítjuk egymást, ötleteket adunk és kapunk.
Elképesztő jó készülni az egyes fordulókra: végre nyugodtan kísérletezhetek, erre van idő, az a feladat, hogy kihozzam magamból és az általam készített desszertből a legjobbat. A legeslegjobbat. Hiszen a hétköznapokban is látom, hogy valami nem sikerült a legjobban, ötletem is van, hogy majd legközelebb mit csinálok másképp, de általában soha nem kerül sor ismétlésre, mert mindig valami mást kell kipróbálnom. Rengeteget tanulok ebben az időszakban. Alapanyagokról, technikákról, módszerekről, magamról. És bár természetesen izgulok, nem bántam meg, hogy jelentkeztem.
Mindenféle versenyeken már-már viccesnek tűnik, amikor a nyertesek elkezdik sorolni, hogy kinek köszönik a sok segítséget. Nos, még nem lehet tudni, ki lesz az év cukrásza, de az én köszönöm-listám egészen hosszú. Ilyenkor tényleg muszáj kimondani, hogy KÖSZÖNÖM mindenkinek, hiszen kimondhatatlanul sokat jelent mindenkinek a szava, tette, hozzáállása, kedvessége, önzetlen segítsége.
A bazsalikomos, limeos pitét a válogatásra készítettem. A zsűri tetszését is elnyerte, jó volt látni, hogy díjazták az ötletet. A verseny folytatódik, több részletet már nem árulhatok el. Szurkoljatok!
Köszönöm.
A pite két nap alatt háromszor készült el. Az első volt a próba, a második a munka, a harmadik a nagyon gyors repeta. (Ekkor már lesték egymást a kóstolók, nehogy a másiknak több jusson:))Tényleg érdemes kipróbálni! A bazsalikom mennyisége ízlés kérdése. Nekem akkor volt jó, amikor határozottan éreztem a tejszínen, volt, akinek ez sok volt, de a többség így szerette. A tejszínt kóstolgatni kell, nem árt, ha kicsit bazsalikomosabb, mint amilyenre szeretnénk a végeredményt, mert a tejszínhez még hozzáöntünk egy csomó mindent, ami hígítja, így ízben sem lesz annyira intenzív! Ha kihűlt a tejszín, és nem elég intenzív, kis melegítés után újabb leveleket lehet beletenni.
Hozzávalók:
a tésztához:
25 dkg liszt
15 dkg szobahőmérsékletű vaj
1 tojás
1 evőkanál víz
1 tk só
A liszthez keverem a sót, és összemorzsolom nagyjából a vajjal. Nem kell nagyon eldolgozni, maradhatnak benne darabok! Beleteszem a tojást és a vizet, és gyors mozdulatokkal összedolgozom, és egy labdát formálok a tésztából. Zacskóba csomagolom, és legalább egy órára hűtőbe teszem. (Egy éjszakát is állhat.)
a krémhez:
1,1 dl frissen facsart limelé
5 közepes (!) tojás
11 dkg cukor
2 evőkanálnyi reszelt limehéj
2,5 dl habtejszín
bazsalikom ízlés szerint
1 tojássárga a tészta megkenésére
a tetejére:
egy-két lime, citrom és narancs héja kandírozva
A tejszínt felforralom, és beleteszem a bazsalikomot. kb 4-5-6 levelet, ezek nagyok voltak! Hagyom, hogy ázzanak, akár két órát is.
A tojásokat, a cukrot, a reszelt limehéjat és a kifacsart levet robotgéppel összekavarom körülbelük öt-tíz másodperc alatt. Nem verem! Beleteszem a leszűrt tejszínt, azt is belekeverem újabb öt másodperc alatt a robotgéppel. Félreteszem.
A tésztát lisztezett deszkán kinyújtom, beleteszem egy kikent 22 cm-es piteformába. Megszurkálom villával, és 20 percig pihentetem hűtőben. Közben a sütőt előmelegítem 180 fokra. A hideg tésztára teszek fóliát (sütőpapírt), szárazbabot/csicseriborsót öntök rá, és 20 percig vakon sütöm. Kiemelem fóliástól a babot és további tíz percig sütöm a tésztát. Ezután bekenem a tojássárgával a tésztát (hogy a töltelék ne áztassa el), és egy percre visszateszem a sütőbe. 140 fokra állítom a sütőt, beleöntöm a tojásos, limeos keveréket, és visszateszem a sütőbe. 30 percig sütöm. (Akkor van kész, ha a közepe még remeg, de már nem folyik.)
Csak telejsen hidegen szeletelhető szépen!!!
Kandírozott citrushéjak:
Zöldségpucolóval lehámozom a lehetőleg kezeletlen, de mindenképpen alaposan megmosott gyümölcsöket - én nem keverem össze, színek szerint külön elkészítem mindegyiket. Ha esetleg maradt rajtuk fehér rész, azt levágom, faragom, és vékony csíkokra vágom. Egy kis lábosban vizet forralok. Körülbelül egy-másfél percig főzöm benne a héjakat, majd jeges vízbe dobom. Ezt háromszor megismétlen. (Ekkor főzöm ki a keserűségét.) Egy deci vizet 10 dkg cukorral felteszek forrni. Ha elolvadt a cukor, és fő a víz, beleteszek a blansírozott héjakat. Addig főzöm, míg üvegesség válnak. Eloltom a gázt és kihűtöm a héjakat. Üvegben elállnak egy ideg. (Nem szabad túlfőzni, mert a szirup kikristályosodik. Ha mégis ez történne, kis vizet kell adni hozzá, és újból felfőzni.)
A színes héjak a sárga süteményen gyönyörűen mutatnak. Fokozni lehet a hatást egy pici bazsalikomlevéllel és virággal.
07/20101
Hogyan váljunk királynővé akkor is, ha minden tervünk füstbe ment?
A menyasszony és az ő ruhája - fotó: Zolnai Zsófia
Amikor megérkezett az esküvői piknikre szóló meghívó, az "ajándék nem kell, de hozzatok valami finomat!" felszólítással, nem csak jó ötletnek tűnt, de határozottan jópofának is a sok golyóbis legyártása. Meg is tudtam indokolni őket: azok olyan kis kerek egészek, remekül jelképezik azt a boldogságos életet, amit az ifjú párnak kívánunk. Édes és sós golyókat is terveztem, nagyjából azonnal tudtam a menüt. Csokisak kizárva, mert hiába jött az már egyszer be, mégiscsak nyár lesz, és elolvadhatnak.
Persze idén májusban, amikor gyakorlatilag vég nélkül esett, a fene se gondolta, hogy a nyár eddigi legforróbb, majdhogynem elviselhetetlen hetén lesz az esküvő...
Ahogy közeledett az időpont, magamban véglegesítettem a menüt, vegasztromániával megkonzultáltam, hogy a diósült masszájából lehet golyókat formálni. Kiderült, hogy a menyasszonynak nyáron nem tesz jót a tehéntej, ezért kitaláltam egy tejmentes desszertet is, elhatároztam, hogy elkészítem a céklalekvárt, és megpróbálkozom a sült paprika esszenciával is. Szerintem remekül hangzik mindegyik.
Annyira elszánt voltam, hogy még a hét elején sem gondoltam át, amikor már megtapasztaltuk az idei kánikulát, és lehetett tudni, hogy ez szombatra csak fokozódik. Az ötven fokban fogok sütni valóságára csütörtökön döbbentem rá. Ekkor bekúszott a fejembe a nem vagyok normális gondolata, vizitát hoztam fel magamban példának, aki egy tál vegeterian fried rice-t vállalt be, nem három napnyi sütögetést. Ezt azzal hárítottam el, hogy gasztrobloggerként ki kell tennem magamért, ami természetesen hülyeség, de valamivel meg kellett magyaráznom a józanabbik felemnek, hogy akkor mégis miért kapcsolom be a sütőt.
Az édességeket előre megsütöttem, a céklalekvár is elkészült, a sós golyókhoz összekészítettem amit lehetett, szombatra hagyva a sütést.
Esküvői piknik - fotó: Zolnai Zsófia
A falafel golyókkal kezdtem, amiről tudtam, hogy tojás nélkül képesek szétesni sütést közben, de az igaziba nem tesznek tojást. De annyira jó kis massza volt, öröm volt formálni a golyóbisokat, egyáltalán nem tartottam attól, hogy bármi is elromolhat. Olajat felforrósítottam, golyókat beletettem, gyönyörűen sültek. Amikor eljött az idő, hogy megfordítsam őket, alányúltam a lapáttal - és hát bizony, nem volt aljuk. Tényleg képesek elolvadni, ezt immár tapasztalatból mondhatom. Pillanatok alatt megszületett a B terv, a masszához kevertem egy tojást, belesimítottam egy kerek tálba, ment a sütőbe.
Következett a mandulasült. Elképesztő jó illatú volt már nyersen is. Megformáltam a kis golyókat, beletettem tepsibe, megkentem olajjal, ment a sütőbe. Körülbelül tíz perc múlva néztem rá először. A darált mandula közül szépen kiolvadt a sajt, helyes kis talpacskákat kölcsönözve a meglehetősen ellapult golyóknak. Gondolkodás nélkül vettem ki a tepsit, és lapátoltam át a deformálódott golyókat kerek tálba. Közben megszületett a lelkemnyugtató szöveg: egyrészt végül is mindenből megcsináltam a golyókat, másrészt a lepények is kerekek...
A padlizsángolyókban nem csalódtam: pont úgy viselkedtek, ahogy eddig mindig. Az, hogy az első adag egyik fele kicsit odakapott, szerintem senkinek nem tűnt fel:)
Ezek után már csak fel kellett cipelni a Gellért-hegyre az ennivalókat, ötven fokban. A cél előtt kb. ötven méterrel mondtam azt, hogy elég, szerencsére megláttuk, hogy már tényleg nincsenek messze. A helyszínen, a kipakolást követő fél órában szinte minden álcázott golyó elfogyott. Kialakult egy kisebb rajongói tábor is, de aztán inkább elmenekültem az asztalok környékéről. Nem bírom én az ilyen gyűrődést...
A menü:
- illatos mandulasült
- falafel
- korianderes padlizsángolyók
- sült paprika esszecia
- fűszeres céklalekvár
- za'atar-os tejföl
- illatos, arab golyóbisok
- Bumblebees
Receptek következnek.
07/20100
Melyiket válasszam?
A következő bejegyzésem címén gondolkodom. Eddig a következők merültek fel:
- Az esküvő - ez lenne a költői változat, amelyben elmesélhetném, hogyan talált egymásra az immár ifjú pár, milyen esküvőt találtak ki maguknak. Sok-sok jelzővel gazdagíthatnám a bejegyzést, olyanokkal például: remek, zseniális, megható, ötletes, mesés...
- Mi van akkor, ha a gasztroblogger nem hallgat a megérzéseire, és nem készül tesztfőzéssel? - a realista változatban leírhatnám, hogy tulajdonképpen semmi, de ha nem vagyunk nagyon laza és kreatív kedvünkben, akkor legyünk óvatosak...
- Hogyan fordítsuk át az energiát negatívból pozitívba? - a spirituálisban hosszasan értekezhetnék a feltétel nélküli szeretetről, amely minden nehézséget és akadályt legyőz. Az út elejéről, és az azt követő folyamatokról, történésekről...
- Hogyan váljunk királynővé akkor is, ha minden tervünk füstbe ment? - az optimista írásom arról szólhatna, hogy tulajdonképpen minden a legjobban alakult, rengeteget tanultam az esetből, és seperc alatt kiürültek a dobozkáink.
- Semmi nem vész el, csak átalakul - a tudományos változatban hosszú, verejtékes kísérletekről, ezekből levont következtetésekről, elméleti és gyakorlati megtapasztalásokról, száraz és érthetetlen leírásokat lehetne olvasni.
Ehhez képest:
a költőit nem írom meg, mert a valóság ezúttal sokkal, de sokkal mulatságosabb. A realistát sem, hiszen azt nem kell magyarázni. A spirituális sokaknak lila ködnek tűnne. A tudományoshoz nem értek.
Marad az optimista. Holnap. Azért az előzetes, mert ezt muszáj megörökítenem, és annyira nem lehetek rongydisznó, hogy ezek után nem írom meg...
PS.
2. Aki a fotón nem csak golyókat lát, sürgősen menjen el szabadságra!
06/20101
Másnapos levesek/2. - Savanyú tőkehalleves kapribogyóval
A Paszuly háziszerzője, Krmpl következik, ismét egy levessel:
Nos, az úgy kezdődött, hogy péntek este a kelleténél pont egy kicsit több Calvadost fogyasztottunk egy belvárosi mulatóhelyen. Mikor hajnal felé hazatértem liftnélküli házban lévő, harmadik emeleti lakásunkba és a zsebeimben kotorásztam a lakáskulcsot keresve, csöppet sem csodálkoztam azon, hogy a földszint után egyből a harmadik következett.Valószínűleg alva tettem meg a hiányzó két szintet. Végül a kulcs bekerült a zárba és én is az ágyba. Másnap reggel azonban...
Igazából az egész még korábban kezdődött. Vendégségbe hívtuk lisszaboni beszerzőnket, Attilát és barátnőjét, Annát. Még ki sem bújtak a kabátjukból, mikor letettek egy kiló sóba burkolt valamit az asztalra. Mint utóbb kiderült, beszerzőnk nemcsak huszonnyolc doboz portugál szardíniát hozott nekünk tavaly ősszel, hanem egy kiló sózott tőkehalat,azaz bacalhau-t is. Pár hétre jól el is felejtkeztünk erről az ínyencségről, így a sózott hal türelmesen üldögélt már egy ideje a kamrapolcon, amire a második kávé után fel is figyeltem.
Gyorsan lementem a Komjádi-piacra zárás előtt fél órával. Megvettem a zöldségeket, meg a házi tejet. A citromot, sajnos, elfelejtettem. Találtam egy üveg fehér bort is a kamrában, amiből gyorsan került egy gyógy-hosszúlépés az asztalra. Így aztán a másnapos gyomor vezérelte agy azonnal elkezdett kombinálni: mi finomat lehetne készíteni a fenti hozzávalókból? Az már biztosnak tűnt, hogy paprika nélküli, ún. fehér halleves lesz. Ebbe belenyugodván, elővettem Cserna-Szabó és Darida másnaposoknak szóló szakácskönyvét. Sajnos, azonban csak egyetlen halleves receptet találtam benne, a Máltai hallevest. Ehhez azonban paradicsom és paradicsomsűrítmény kellett volna, ami nem volt éppen otthon, így ezt gyorsan el is vetettem. Viszont a paradicsomsűrítmény után kutatván találtam még a hűtőben capribogyót és lime-ot. (A lime felhasználásából majdnem családi bajok származtak, mert Erikának távlati tervei voltak vele, de ezt aztán elsimítottuk.)
Nos, ahogy így szépen gyűltek a hozzávalók és egy újabb hosszúlépéssel is megolajoztam a gondolkodás menetét, hozzáfogtam annak kiderítéséhez, mit lehet a sózott portugál tőkehalból készíteni? Ekkor ért a rettenetes felismerés: a bacalhau-t 24-48 órára vízbe kell áztani, hogy a tartósításra szolgáló só kioldódjon belőle! Na, ebből ma már nem lesz halleves, csak másnap! - szólalt meg egy belső hang. Igazi Másnapos Halleves. Szomorúan beáztattam a tőkehal darabokat, kihörpintettem a maradék hosszúlépést, a bort eltettem a főzéshez és nyálcsorgatva elolvastam a világhálón talált bacalhau-recepteket. Azt azért eldöntöttem, hogy nem a hagyományos bacalhau-pogácsát fogom elkészíteni, ez túl macerás a másnapos szervezetnek, hanem maradok a hallevesnél. Alig vártam a másnapot!
Vasárnapra a másnaposság nem, csak az étvégy maradt meg. Gyorsan felkockáztam a sárgarépát és a zellert, az uborkát és a pórét apró csíkokra vágtam. A lime héját egycentis darabokban levagdostam. A tőkehal kifiliézését elkezdtem, de mivel túl fáradságosnak tűnt, kihagytam. Főzés közben úgyis leválik a gerincről, a szálkákat meg úgysem lehet megúszni, gondoltam.
Olívaolajon megpirítottam három fej apróra vágott fokhagymát és a fél szál póréhagymát, utána dobtam sárgarépát és a zellert. Úgy tíz perc múlva felöntöttem fél liter vízzel és fél liter száraz fehér tokajival, majd beletettem a fél kiló tőkehalat és egy kissé beirdalt zöldpaprikát egyben. Mikor a lé elérte a forrást, takarékra tettem, hogy gyöngyözzön. Öt-tíz perccel azelőtt, hogy a hal megfőtt, beledobtam az uborkát, a lime héját és két kávéskanál lestyánt. Egy-két perccel a vége előtt felöntöttem 1 deci házitejjel, ami annyira zsíros (lefölözetlen) volt, hogy akár tejszínnek is elment volna és beledobtam egy evőkanál kapribogyót. (Akinek a lakása közelében nincs házitej-lelőhely, használjon főzőtejszínt.) Megkavartam párszor és már lehetett is tálalni.Tálalás előtt a zöldpaprikát kivettem a fazékból. Mindenki ízlése (és másnapossága szerint) csavarjon bele lime-levet!
Hozzávalók:
1/2 kg tőkehal (lehet nyers, lehet sózott, ekkor egy napig kell áztatni)
1/2 l száraz fehér Tokaji bor
1 sárgarépa
1 kisebb zeller
3 fej fokhagyma
1 kígyóuborka
1/2 szár póréhagyma
1 zöldpaprika
1 lime
1 evőkanál kapribogyó
2 kávéskanál lestyán
1-2 dl házitej, vagy főzőtejszín
Kövesd Krumpli képeit:
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
