Kaptunk egy kis csomagot otthonról, egyenesen Szárhegyről. Volt benne egy 3,5 kilós sajtdarab és másfél kiló orda. Mi ketten vagyunk :D

Imádom a padlizsánt. Annyira, hogy volt egy év, amikor születésnapomra padlizsán tortát kaptam, mert amilyen mázlista vagyok, a szezon kellős közepén születtem. Természetesen nem édes torta volt, és már pontosan nem is emlékszem, hogyan rakták össze, de örök élmény marad.

Máig bennem van az az iszonyat, amit akkor éreztem, amikor a barátnőm beleharapott egy nyers krumpliba. Pedig akkor már ettem szárított kukacot és valami bogarat is, nagybátyám hozta Kínából, ahova a szocialista testvériség jegyében gépsorokat szerelni vitték őket. 

Az olajfaligetektől meglehetősen messzire születtünk, nekünk a disznó maradt, meg az ő zsírja. A nagyanyáinknál még zsírral készült a linzer, a pogácsa, meg a pörkölt is, de abban sült a fánk is. Aztán elkezdtünk egészségesen élni, meg figyelni a kalóriákra, és a zsír felkerült a tiltólistára.

És akkor amikor nem is számítottam rá, eljutottam egy szilvaíz főzésre, nagymama szülőfalujába, Magyarlétára*.