A következő bejegyzésem címén gondolkodom. Eddig a következők merültek fel:

- Az esküvő - ez lenne a költői változat, amelyben elmesélhetném, hogyan talált egymásra az immár ifjú pár, milyen esküvőt találtak ki maguknak. Sok-sok jelzővel gazdagíthatnám a bejegyzést, olyanokkal például: remek, zseniális, megható, ötletes, mesés...

- Mi van akkor, ha a gasztroblogger nem hallgat a megérzéseire, és nem készül tesztfőzéssel? - a realista változatban leírhatnám, hogy tulajdonképpen semmi, de ha nem vagyunk nagyon laza és kreatív kedvünkben, akkor legyünk óvatosak...

- Hogyan fordítsuk át az energiát negatívból pozitívba? - a spirituálisban hosszasan értekezhetnék a feltétel nélküli szeretetről, amely minden nehézséget és akadályt legyőz. Az út elejéről, és az azt követő folyamatokról, történésekről...

- Hogyan váljunk királynővé akkor is, ha minden tervünk füstbe ment? - az optimista írásom arról szólhatna, hogy tulajdonképpen minden a legjobban alakult, rengeteget tanultam az esetből, és seperc alatt kiürültek a dobozkáink.

- Semmi nem vész el, csak átalakul - a tudományos változatban hosszú, verejtékes kísérletekről, ezekből levont következtetésekről, elméleti és gyakorlati megtapasztalásokról, száraz és érthetetlen leírásokat lehetne olvasni.

Ehhez képest:
a költőit nem írom meg, mert a valóság ezúttal sokkal, de sokkal mulatságosabb. A realistát sem, hiszen azt nem kell magyarázni. A spirituális sokaknak lila ködnek tűnne. A tudományoshoz nem értek.

Marad az optimista. Holnap. Azért az előzetes, mert ezt muszáj megörökítenem, és annyira nem lehetek rongydisznó, hogy ezek után nem írom meg...

PS.

1. Krmpl szerint ez a bejegyzés nem elég világos, de ígérem, holnap minden kiderül.
2. Aki a fotón nem csak golyókat lát, sürgősen menjen el szabadságra!