Tavaly májusban egyik reggel nem tudtam lábra állni, annyira fájt az egyik térdem. Volt némi előjele, picit foglalkoztatott is, de nem figyeltem rá igazán. Reméltem, hogy elmúlik.

Utazunk haza, most úgy alakult, hogy vonattal. Régen vonatoztunk, szerintem csak abban az esetben éri meg, ha az embernek olyan dolga van, amit utazás közben is végezhet. A menetidő gyakorlatilag ugyanannyi, mint amikor megépült a vasútvonal. Az út se lett rövidebb, miért menne gyorsabban a vonat?…

Amikor a múltkori bejegyzés megszületett, már tudtam, hogy nálunk a töltött lapotya nem úgy nézett ki. Azt azonban, hogy 24 óra múlva már megsütöm a következő, tökéletes vastag palacsintát, álmodni sem mertem. Azt hittem, ez sokkal hosszabb idő lesz.

„Jó volna, ha még száz évig járna a Hunyadi téri csarnokba, hajolgatna nyögve a parasztasszonyok kosara fölé, hogy beleturkáljon a kemény húsú fehér paprikákba, nincs-e hibás közte. Megemeli a párosan összekötözött csirkéket, és  fitymálva kérdi, mit mer kérni értük a gazdájuk. És amikor meghallja…

Fotó: Krumpli Béla Arra az esetre, ha nagyon gyorsan kell kenyeret sütnünk. Mert ez olyan, hogy bejelentkeznek a vendégek, hogy fél óra múlva érkeznek, és mire feljönnek a lépcsőn, már veszem is ki a sütőből. Kicsit kell hűlnie, éppen annyit, hogy van idő levenni a kabátot,…