Máig bennem van az az iszonyat, amit akkor éreztem, amikor a barátnőm beleharapott egy nyers krumpliba. Pedig akkor már ettem szárított kukacot és valami bogarat is, nagybátyám hozta Kínából, ahova a szocialista testvériség jegyében gépsorokat szerelni vitték őket. 

A családunkban igény mutatkozik arra, hogy bármilyen alapanyagból tudjak csokitortát készíteni. Ha veszek valamit, és esetleg megkérdem, hogy mi legyen belőle, Krmpl válasza borítékolható: csokitorta. Nos, most hatalmasat léptem előre, paszulyból immár tudok csokitortát sütni. Ráadásul annyira finom…

Az egyik kávézóban van egy nagyon finom rózsás energiagolyó, amelyiknek a receptjéért elég régóta nyúz egy barátnőm. Merthogy annyira nagyon aranyos, hogy kinézi belőlem: én csak ránézek valamire, és máris tudom, hogy pontosan miből van.

Ma ezüst eső esett az égből, valami egészen csodás, földöntúli látvány volt. A nap megvilágította az esőcseppeket, azok meg csillagporként hulltak a földre. Arra gondoltam, hogy ez egy jel, akkor is befejezem ezt a bejegyzést, ha továbbra is félkésznek érzem. Lassan egy hete vár arra, hogy írjak…

 Fotó: Krumpli Béla Volt régen a Lehel piacon egy magbolt. Véletlenül fedeztem fel, oda csak nagyon-nagyon ritkán járok, de annyira szimpatikus volt az eladó, az árukészlet, hogy csakis a magbolt miatt visszajártam.