Egy hónapja vagyunk lassan Kolozsváron, és csak tegnap sikerült eljutnunk gombászni. Egészen hihetetlen, máskor négy napba is belefér egy távolabbi kirándulás.

Rendszerváltás előtt, ha több napra indultunk kirándulni, túrázni, a hátizsákunk tartalmának jelentős részét az ételek tették ki. Ezért volt mindenkinek 15-20 kilós csomagja, mert gyakorlatilag mindent vinni kellett, és akkor még nem volt elterjedt a göndörleves, mindenkinél volt viszont jó pár…

Az egyik legjobb ötlet volt ismét benevezni az Örömfőzésre a Kolozsvári Magyar Napokon, kívánom, hogy mindenkinek adasson meg az az öröm és szeretet, ami mi kaptunk az ottlétünk alatt.

Idén nem kértünk húsvéti bárányt, amit hagyományosan édesapa szerez be, majd elküldik nekünk Budapestre. Ökológiai lábnyoma ezzel jelentősen megnő, viszont biztos, vagy legalábbis azt hisszük, hogy ha szopós bárányként árulják, akkor valóban nem evett még füvet.

Túl vagyok életem első teljesítménytúráján, klassz volt nagyon. Most az a terv, hogy megyek máskor is, de csak gyalogolni. Terepen biciklizni továbbra sem szeretnék, annál rosszabbat keveset tudok elképzelni, mint felfele tekerni. Pedig soha nem próbáltam, de láttam mások arcát:)