Gasztrobloggerek a Goubán - beszámoló

Szombat este meg voltam győződve, hogy soha többé sehova nem akarok menni a süteményeimmel, a fenének kell ez az izgalom. Vasárnap hajnalban, amikor kitaláltam, hogy teszem ki az asztalra, már ismét kerek volt a világ. Attól kezdve pedig, hogy elindultunk a Goubára, nem volt megállás: süteményt hordtunk, asztalt rendeztünk, majd észre sem vettünk, és már el is fogyott az első sütemény, aztán a második, majd már alig volt valamink. Három után pedig megérkezett Fakanál, és felvásárolta a maradék készleteinket. Éva, ezúton is köszönjük, igazán nagyon-nagyon jófejség volt a részedről:)

Az asztalunk a Grenadine-design munkája volt.

Az első alkalom nagy élmény volt. Egyrészt ekkora közönség elé most álltam ki először a süteményeimmel, és persze, a barátok eddig is dicsérték, de ők lehet, hogy csak udvariasak. Vagy ha nem is, de ők barátok, ismerem az ízlésüket, szóval az idegen mindig más. Másrészt árusítani mókás dolog, főleg, ha csomó aranyos, új ízekre is nyitott vásárló érkezik. És most volt belőlük bőven. Köszönöm az összes Paszuly olvasónak, aki ott volt, nagy öröm volt látni is benneteket. Sajnálom, hogy nem volt alkalom többet beszélgetni, remélem máskor is eljöttök!

Mert annyira belejöttünk, hogy ameddig tart a szép idő, mi ott leszünk.

További beszámoló itt.

Vasárnapi süteményvásár a Goubán!

Volt ugye a Tv Paprika cukrászversenye, a Tökös, mákos, ahol találkoztunk, és mindenki megismert mindenkit személyesen is.

Aztán a forgatás alatt volt időnk álmodozni, tervezgetni. Akkor kezdtünk el ötletelni a süteményvásárról, és most el sem hiszem: összejött! Annyira boldog vagyok, közben meg izgulok. Jókat találtam ki? Ízleni fog másoknak is? Gyertek, kóstoljátok meg!

Vasárnap, a Goubán, Grenadine, Édesemés jómagam szeretettel várunk mindenkit! Délelőtt tíztől, a készlet erejéig:)

A szultán kedvence: krémes padlizsán - köretként

Nem is tudom, ki utánoz kit: a szultán engem, vagy én őt. Esetleg egymástól függetlenül imádjuk mindketten a padlizsánt? Mindenesetre tanúsíthatom: igencsak jó ízlése van a szultánnak! Remélem ő is ezt gondolja rólam:)

A padlizsán köretként remek alternatívája a bármi más megszokottnak (krumpli, rizs) húsok mellé, de önmagában is megállja a helyét. Most még ki lehet próbálni, olcsón lehet vásárolni. Télen is elkészíthető mélyhűtött padlizsánból, egészen biztos azonnal felidézi bennünk a nyarat, mosolyt csal az arcunkra. Egy-két csomaggal érdemes többet fagyasztani. Nagyon finom!

A padlizsánt - lehetőség szerint vaslapon süssük meg, vagy nyílt lángon. Utóbbi esetben tegyünk alufóliát a tűzhelyre úgy, hogy a gázrózsa helyét kivágjuk. A kicsöpögő lé ebben az esetben nem folyik és ég rá a tűzhelyre. Egészen más íze lesz így a sült padlizsánnak, összehasonlíthatatlan a sütőben sülttel, nagyon megéri a macerát. Anyukámnak van egy speciális vastag vastepsije, ami olyan széles, mint a tűzhely. Azt ráteszi két lángra, azon süti a padlizsán. Így a lé nem tud kifolyni, nem kell alufóliával bohóckodni, a padlizsán héját könnyű lehúzni. Ha valakinek van ötlete, hol lehetne ilyet csináltatni, kérem, szóljon!

Az eredeti receptet Ozcan Ozan: A szultán konyhája című könyvének román fordítása alapján készítettem. Ezúttal Apukám fotózott, köszönöm!

Hozzávalók:

1 kg padlizsán
1,5 ek frissen facsart citromlé
6 dl tej
1,5 ek tejföl
6 dg vaj
4 ek liszt
10 dkg sajt (pl. feta vagy telemea, de bármilyen lehet)

A padlizsánokat megsütöm, megpucolom, apróra vágom - ezúttal akár géppel is lehet, és a citromlével meglocsolom. Közben a tejet és a tejfölt egy edényben összekeverem és megmelegítem. Egy másik edényben megolvasztom a vajat, belekeverem a lisztet, majd beleöntöm a tejfölös tejet és egy habverővel csomómentesre keverem. Hozzáadom a padlizsánt és a reszelt sajtot, és addig keverem, míg krémes nem lesz. Azonnal tálalom.

Nyaraltunk/1: Kolozsvár és környéke

Idén csak itt a közelben, Kolozsváron és az Őrségben. Illetve ezek környékén.


fotó: Krumpli Béla

A kolozsvári nyaralás különösen aktívra sikeredett: túl a baráti látogatásokon és a számomra fontos helyek felkeresésén fesztivál volt a városban: húsz év után először meg merték rendezni a Kolozsvári Magyar Napokat. Vagyis nem tartottak attól, hogy úgysem sikerül, hanem belekezdtek, és remek, majdnem egyhetes fesztivál kerekedett belőle. Olyan, ahol mindenki összefogott, mindenki ott akart lenni. Nem az volt a lényeg, hogy a másikat lenyomja, hanem, hogy egymást erősítve létrehozzanak valami jót. Remek móka volt, bárhova mentünk, mindenhol belefutottunk valami rendezvénybe, és ennek megfelelően sok-sok ismerősbe. Volt rengeteg öröm, kacagás, koncert a Főtéren, könyvvásár a Farkas utcában, kiállítás mindenhol. Remek formáját hozta a város, olyan jó ilyenkor kolozsvárinak lenni!

Végre eljutottunk a tordai sóbányába is, régóta tervezzük.


fotó: Krumpli Béla

Aki arra jár, ki ne hagyja, gyönyörű, felemelő, tanulságos. Számomra mindig érdekes megtapasztalni a mélységeket és magasságokat olyan helyeken, ahol amúgy nem jár mindennap az ember. Ilyen volt a tengerfenék felfedezése néhány éve, és ilyen a föld mélyének a megtapasztalása is. Nem tudom megunni, pedig már jártam sóbányában meg néhány barlangban is. Most is leírhatatlan érzés volt leküzdeni a fel-feltörő tériszonyomat, és lenézni a mélybe, ahonnan még az óriáskerék is picinek tűnt, az emberekről nem is beszélve. Körülbelül olyan volt, mintha a Charlie és a csokigyár umpa-lumpái közé csöppentünk volna. Vicces volt kiabálni a visszhangteremben, és hallgatni az ismétlődéseket, csónakázni a mélyben, bámulni felfelé, immár umpa-lumpaként. Fürkészni a rétegek mintázatát, megtapogatni, nyalogatni a sót. A tordai sóbánya akár egész napos programnak is kitűnő, csak jó melegen kell felöltözni, mert lent a mélyben 10-12 fok van!

Ja, meg arra kell figyelni, hogy a két ki/bejárat közül ugyanazon jöjjünk ki, mint amelyiken bementünk. Ugyanis a két járat közötti távolság - kintről megkerülve - öt kilométer. Ha az autót éppen a másik oldalon hagytuk, vagyis nem ott érünk ki, ahol bementünk, nagyon bosszantó tud lenni. Segítőkész taxisok persze vannak, de nyilván kihasználják a helyzetet és megkérik az árát az amúgy két-háromperces útnak. (árak és nyitva tartás itt.)


fotó: Krumpli Béla

Aztán voltunk Bélesen. Nyáron mindig visszük a gombászkosarat, és gomba nélkül nagyon ritkán térünk haza, de általában sokkal nagyobb a lelkesedésünk, mint a talált gomba mennyisége. Idén viszont oda is jókor érkeztünk: sárgállott a rókagombától a talaj. Még Krmpl sem bírt ellenállni, pedig ő idejében leszögezte: nem akar gombászni. Annyi gombát szedtünk, hogy fel kellett frissíteni a régi tartósítási módokat, a mélyhűtőbe nem fért volna el. A tőzegáfonya, amit azután gyűjtöttünk, hogy a gombára már nem akartunk ránézni, mert félő volt, hogy nem bírjuk kicipelni, csak bónusz volt.

Karamellizált őszibarackleves csomborral

Az erdélyi konyha egyik lényeges eleme a csombor. Erdélyből e nélkül egy tapodtat sem, emlékszem, a kilencvenes évek elején a tuti ajándék volt külföldre települt rokonoknak, meg az ők ismerőseinek. Mert ha Erdélyből származó embert ismersz, a csombort el nem kerülheted.

A csombor még véletlenül se borsikafű, ez utóbbi kis finom, kedves növényt sejtet. A csombornak ezzel szemben tartása van, ahol jelen van, ott azt érezni, látni is. Mert a csombort nem morzsoljuk szét: egészben kerül az ételbe, csak tálalás előtt vesszük ki a fazékból, tányérból.

Káposztás ételek kötelező velejárója, a káposztás kockán kívül nincs olyan, amibe ne kerülne. De sok minden másba - például almaszószba - is teszünk egy keveset, hiszen a csombor mindig kéznél van, olyan nincs, hogy elfogyott. Ha valami csoda folytán egy háztartásból kifogyna, az első szomszéd biztosan tud adni. A csombort szinte nem is használjuk frissen, mivel mindig van otthon, ha friss kerül a házhoz, akkor is a régebbit kell felhasználni, tehát a frisset is megszárítjuk.

A gyümölcslevesekért mi sem rajongunk, szerintem évek óta nem főztem. Idén is a csombor miatt készítettem, és nem is csalódtam: nagyon finom nyári hűsítő-üdítő leves lett belőle. Olyan, amire visszajár az ember délután, meg este is, sőt másnap reggeli után is jól esik - ha egyáltalán marad még...

Hozzávalók:
4 nagy őszibarack
3 evőkanál cukor
250 ml tej
250 ml tejszín
csombor

Három őszibarackot felvágok kockákra. A cukrot pici vízzel karamellizálom, majd beleteszem az őszibarackokat, és pár percig főzöm. Felöntöm a tejszínes tejjel, beledobom a csombort, felforralom, és hagyom kihűlni. Kiveszem a csombort, összeturmixolom a barackokat. Tálalás előtt beleteszem a friss, felvágott barackot és morzsolt csomborral díszítem.