Illatos, arab golyóbisok

Szeretem a világ keletebbre eső felén készített süteményeket. A cukorsziruptól ragadó, csöpögő, tömény gyönyöröket. Sőt, egyszerre többet is bírok enni belőlük. Nem minden nap, de ha éjszaka (mikor máskor?) betérünk egy gyrosra a körúton, biztosan eszem valami édes csodát is. Esetleg többet is, sötétben az ember bátrabb.

Január-február környékén elkezdenek érdekelni azok a sütemények is, amelyekbe lekvárra van szükség. Mert hiába tudom már, hogy lekvárt két kiló gyümölcsből is lehet főzni, a sok két kilóból elképesztő mennyiség kerül a kamrába, amit aztán nem eszünk meg. Nálunk a reggelihez nem tartozik hozzá, viszont a „lekvár jóleső látványa a kamrában” nélkül sivár lenne az életünk. Ilyenkor jönnek a megmentő sütemények, amelyek elnyelik szó nélkül, sőt nemesednek is tőle.

Ezek után érthető, ha olyat látok, hogy arab sütemény, amelyhez ráadásul lekvárra is szükségem lesz, azonnal rohanok a konyhába, és szitálom a lisztet. Nem állíthat meg senki, legfeljebb egy pillanatra, hogy az általam nem elég arabnak ítélt süteményt arabosítsam. Jót tett neki, arról nem is beszélve, hogy hitelesebb lett.

Az olajat dióolajra cseréltem, ennek íze nagyon csendesen, szerényen figyelt a háttérből. Elhanyagolhatóan, többet vártam tőle. Bátran lehet használni helyette sima olajat, a lényeget a kardamom és a rózsavíz megadja. Legközelebb más lekvárral is próbálkozom. Birsalmával, a kardamommal csodákra képes. Dióval, mert szerintem azzal is jó.

Ez természetesen nem böjti eledel, bár ma torkos csütörtök van, aki enni szeretne, még megteheti:)



Hozzávalók:

A tésztához:
egy tojás
egy tojássárgája
egy evőkanál rózsavíz
120 ml olaj
12 dkg cukor
fél kiskanál sütőpor
egy kiskanál kardamom
30 dkg liszt

A tojást és a tojássárgáját összekeverem a rózsavízzel és a cukorral, és alaposan felverem. Apránként hozzákeverem az olajat is, majd összedolgozom a sütőporral elkevert liszttel. Nem túl kemény, de formázható tésztát kapok.

Egy tepsit vékonyan kikenek olajjal, a tésztából kb. háromcenti átmérőjű golyókat formázok, és kis helyet hagyva a golyók között, a tepsibe helyezem.

180 fokra előmelegített sütőben 10 percig sütöm. (Sütőfüggő persze, de nem kell megbarnulniuk, csak kissé megemelkednek, és a tetejük berepedezik.)

A süteményt hagyom kihűlni.

A tetejére:
egy-másfél bögrényi hígabb baracklekvár
kókuszreszelék

A lekvárt kicsit felmelegítem, ha darabos, mixerrel egyneműsítem. A süteményeket beleteszem a lekvárba, majd megforgatom a kókuszreszelékbe.

Tálalás előtt nyolc-tíz órát pihentetem, ezalatt a sütemény magábal szívja a lekvárból a nedvességet, és nagyon finom, omlóssá válik.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.