Cukrászverseny: bazsalikomos, limeos pite

Ahányszor elkezdtem írni ezt a bejegyzést, annyiszor szólt másról, és ez nem kétszer történt meg. Minden esetre érdekes megtapasztalni ki tudja hányadjára, hogy a dolgok mennyire viszonylagosak. Milyen más kint illetve bent lenni. A kívülről természetesnek tűnő dolgok belülről mennyire nem azok, és fordítva. Remek móka az egész!

A versenyhez köthetően annyi jó élmény ért, hogy már ezért megérte. Nagyon jó volt megtapasztalni azt az összefogást, ami a gasztrobloggerek között semmi perc alatt kialakult. Nem félünk egymástól, sőt, ellenkezőleg: egyikünk a másikat inspirálva erősítjük és bátorítjuk egymást, ötleteket adunk és kapunk.

Elképesztő jó készülni az egyes fordulókra: végre nyugodtan kísérletezhetek, erre van idő, az a feladat, hogy kihozzam magamból és az általam készített desszertből a legjobbat. A legeslegjobbat. Hiszen a hétköznapokban is látom, hogy valami nem sikerült a legjobban, ötletem is van, hogy majd legközelebb mit csinálok másképp, de általában soha nem kerül sor ismétlésre, mert mindig valami mást kell kipróbálnom. Rengeteget tanulok ebben az időszakban. Alapanyagokról, technikákról, módszerekről, magamról. És bár természetesen izgulok, nem bántam meg, hogy jelentkeztem.

Mindenféle versenyeken már-már viccesnek tűnik, amikor a nyertesek elkezdik sorolni, hogy kinek köszönik a sok segítséget. Nos, még nem lehet tudni, ki lesz az év cukrásza, de az én köszönöm-listám egészen hosszú. Ilyenkor tényleg muszáj kimondani, hogy KÖSZÖNÖM mindenkinek, hiszen kimondhatatlanul sokat jelent mindenkinek a szava, tette, hozzáállása, kedvessége, önzetlen segítsége.

A bazsalikomos, limeos pitét a válogatásra készítettem. A zsűri tetszését is elnyerte, jó volt látni, hogy díjazták az ötletet. A verseny folytatódik, több részletet már nem árulhatok el. Szurkoljatok!

Köszönöm.

A pite két nap alatt háromszor készült el. Az első volt a próba, a második a munka, a harmadik a nagyon gyors repeta. (Ekkor már lesték egymást a kóstolók, nehogy a másiknak több jusson:))Tényleg érdemes kipróbálni! A bazsalikom mennyisége ízlés kérdése. Nekem akkor volt jó, amikor határozottan éreztem a tejszínen, volt, akinek ez sok volt, de a többség így szerette. A tejszínt kóstolgatni kell, nem árt, ha kicsit bazsalikomosabb, mint amilyenre szeretnénk a végeredményt, mert a tejszínhez még hozzáöntünk egy csomó mindent, ami hígítja, így ízben sem lesz annyira intenzív! Ha kihűlt a tejszín, és nem elég intenzív, kis melegítés után újabb leveleket lehet beletenni.


Hozzávalók:

a tésztához:
25 dkg liszt
15 dkg szobahőmérsékletű vaj
1 tojás
1 evőkanál víz
1 tk só

A liszthez keverem a sót, és összemorzsolom nagyjából a vajjal. Nem kell nagyon eldolgozni, maradhatnak benne darabok! Beleteszem a tojást és a vizet, és gyors mozdulatokkal összedolgozom, és egy labdát formálok a tésztából. Zacskóba csomagolom, és legalább egy órára hűtőbe teszem. (Egy éjszakát is állhat.)

a krémhez:
1,1 dl frissen facsart limelé
5 közepes (!) tojás
11 dkg cukor
2 evőkanálnyi reszelt limehéj
2,5 dl habtejszín
bazsalikom ízlés szerint
1 tojássárga a tészta megkenésére

a tetejére:
egy-két lime, citrom és narancs héja kandírozva

A tejszínt felforralom, és beleteszem a bazsalikomot. kb 4-5-6 levelet, ezek nagyok voltak! Hagyom, hogy ázzanak, akár két órát is.

A tojásokat, a cukrot, a reszelt limehéjat és a kifacsart levet robotgéppel összekavarom körülbelük öt-tíz másodperc alatt. Nem verem! Beleteszem a leszűrt tejszínt, azt is belekeverem újabb öt másodperc alatt a robotgéppel. Félreteszem.

A tésztát lisztezett deszkán kinyújtom, beleteszem egy kikent 22 cm-es piteformába. Megszurkálom villával, és 20 percig pihentetem hűtőben. Közben a sütőt előmelegítem 180 fokra. A hideg tésztára teszek fóliát (sütőpapírt), szárazbabot/csicseriborsót öntök rá, és 20 percig vakon sütöm. Kiemelem fóliástól a babot és további tíz percig sütöm a tésztát. Ezután bekenem a tojássárgával a tésztát (hogy a töltelék ne áztassa el), és egy percre visszateszem a sütőbe. 140 fokra állítom a sütőt, beleöntöm a tojásos, limeos keveréket, és visszateszem a sütőbe. 30 percig sütöm. (Akkor van kész, ha a közepe még remeg, de már nem folyik.)

Csak telejsen hidegen szeletelhető szépen!!!

Kandírozott citrushéjak:

Zöldségpucolóval lehámozom a lehetőleg kezeletlen, de mindenképpen alaposan megmosott gyümölcsöket - én nem keverem össze, színek szerint külön elkészítem mindegyiket. Ha esetleg maradt rajtuk fehér rész, azt levágom, faragom, és vékony csíkokra vágom. Egy kis lábosban vizet forralok. Körülbelül egy-másfél percig főzöm benne a héjakat, majd jeges vízbe dobom. Ezt háromszor megismétlen. (Ekkor főzöm ki a keserűségét.) Egy deci vizet 10 dkg cukorral felteszek forrni. Ha elolvadt a cukor, és fő a víz, beleteszek a blansírozott héjakat. Addig főzöm, míg üvegesség válnak. Eloltom a gázt és kihűtöm a héjakat. Üvegben elállnak egy ideg. (Nem szabad túlfőzni, mert a szirup kikristályosodik. Ha mégis ez történne, kis vizet kell adni hozzá, és újból felfőzni.)

A színes héjak a sárga süteményen gyönyörűen mutatnak. Fokozni lehet a hatást egy pici bazsalikomlevéllel és virággal.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.