06/20103
És ez nem vicc:)
Az ember azt gondolná, hogy a székely viccek pusztán a képzelet szülöttjei. Pedig nem, a székely viccek megörökítik az idegenek számára viccesnek tűnő párbeszédeket. Na jó, néha kicsit túloznak, de a lényegüket tekintve nagyonis valósak. Erről magam is hajlamos vagyok megfeledkezni, aztán ha arra járok jól meglepődöm. Mint ahogy az alábbi párbeszédkor sem voltam a helyzet magaslatán. A második válasz után fel is adtam:) 
Hűvös volt, szitált az eső. Örültünk, hogy nyitva találtuk a Bujdosó Székely panziót a Bucsin tetőn, melegre vágytunk.
- Tea van?
- Igen.
- Milyen tea van?
- Meleg tea.
- Milyen meleg tea?
- Plic-es (ejtsd: plik = filteres) meleg tea.
Tovább nem akadékoskodtam.
A Bucsinon fotó sem készült. A képeket Szárhegyen illetve Csíksomlyón csinálta Krmpl.
05/20103
Két blogbejegyzés között
Azt mondták, írjam meg, hogy ne aggódjon senki, két blogbejegyzés között is szoktunk enni. Olyanokat, amiket otthon főzök. Ezek többségét le is fotózzuk, a fejemben meg is írom a bejegyzést, és reménykedem, hogy majd egyszer sor kerül rá. Mire tényleg, akkorra viszont elfelejtem a pontos adagokat, vagy lejár a szezonja az alapanyagnak. Az is megtörtént már, hogy teljesen elfelejtettem, hogyan készítettem egyik részét, pedig nagyon finomra sikeredett, gondoltam is, hogy megtartom.
Azt is mondták, azt is írjam meg, hogy igen, pörköltet is szoktunk enni. Sőt, rántott húst is, bár azt a legritkább esetekben készítem én. Ezt meghagyjuk az anyukáinknak, akik nagyon aranyosak, és örömmel elkészítik nekünk.
05/20101
Turbolyafagylalt eperszósszal
Három olyan hétvége is volt az elmúlt időszakban, amikor kirándulás közben megszedtem az ebédhez valót: medvehagymát, turbolyát, saláta boglárkát. Mint gyerekkoromban otthon. Nagymamáék, apukámék, sőt egy idő után mi is, pontosan tudtuk, mikor, minek van szezonja, mikor mit és hol kell szedni. A védett növényeket nem bántottuk, az viszont elképzelhetetlen volt, hogy a lekvárhoz való málnát, csipkebogyót ne mi szedjük. Vagy a mentát, bodzát, egyáltalán, minden gyógynövényt fűszernek, teának.
A turbolyával már itt ismerkedtem meg. Minden évben szedtem egy keveset, abból készült leves, mártás. Most nagyobb adagot gyűjtöttem be, ki akartam próbálni, milyen fagyasztva. Amikor otthon megcsapott az illata, azonnal tudtam, hogy fagylalt formájában is meg kell kóstolnunk.
A joghurtos alap mellett döntöttem, a fagylalt pedig nem teljesen győzött meg. Valamit kívánt még. Hirtelen ötlettől vezérelve készítettem mellé eperszószt, ami minden várakozást felülmúlva harmonizál a fagylalttal, egészíti ki azt. Elképesztően finom lett, bárhol megállná a helyét Ha majd tombol az eperszezon, eperfagyit készítek, azt ízesítem turbolyával. A pirosban jól mutatnak majd a zöld levéldarabkák.
Ez a fagylalt ennyi cukorral elég savanykás. Édesszájúak mindenképpen több cukorral készítsék! Az eperszószt is.
Hozzávalók:
A fagylalthoz:
50 dkg joghurt (görög, vagy normál, lecsepegtetve)
1 dl tejszín
10 dkg cukor
két csokor turbolya (több, mint gondolná az ember, én kóstolgattam)
A tejszínt a cukorral addig melegítem, amíg a cukor elolvad. A turbolyát összeturmixolom a joghurttal, belekeverem a tejszínt. Lehűtöm, majd beteszem a hűtőbe. Másnap a fagylaltkészítő gépben elkészítettem a fagylaltot. Tálaláskor leöntöm eperszósszal.
Az eperszószhoz:
15 dkg eper
5 dkg cukor
Az epret összeturmixoltam a cukorral.
05/20100
Za'atar - akár ajándékba is
Lehet, hogy a béka receptjét kellene posztolnom, egyszer talán pótolom. Helyette viszont egy szintén zöld receptet teszek fel, egy fűszerkeverékét. Amit szintén egy utazás alkalmával ismertem meg, bár az nagyon más út volt.
Izraelben találkoztam először keleti bazárral, annak minden kincsével, gazdagságával. Teljes gőzzel vetettem bele magam, mindent megnéztem, megtapogattam, megcsodáltam. Hatalmas élmény volt. A piacok imádata előjött ott is, amikor csak tehettem, jöttem-mentem a különböző városok bazárjaiban, egyaránt élveztem a nappali nyüzsgést, színes forgatagot és a vele teljesen ellentétesnek látszó éjszakai csendet. A bazár ezer arcát.
Ahhoz, hogy ne vásároljunk meg mindent, hatalmas erőfeszítés és fegyelem kellett. Ennek köszönhető, hogy csak körülbelül húsz sálat vásároltam, parfümből sem többet kettőnél. Édességet igazán keveset, és fűszerből is a a határon belül maradtam. Szerintem. Az apróságok igazán nem számítanak.
A fűszerárus fiú, akit Farkassal kiválasztottunk magunknak, nagyon kedves volt, türelmesen válaszolgatott kérdéseinkre. Elmondta, hogy mi micsoda, amit meg nem tudtunk beazonosítani, arról azt, hogy mibe használják. A rengeteg kardamom, fahéj, sáfrány, római kömény mellett hoztam haza sumacot és néhány fűszerkeveréket. A sumacról itthon kiderült, hogy van magyar neve – szömörce vagy cserző szumák – sőt, kapni is lehet. Savanykás íze van, mindenfélét megszórnak vele: húsokat, rizst, hagymát. De jó vele a kebab is, a padlizsán, vagy a lencse, csicsriborsó. A fűszerkeverékeket a fűszerárus fiú ajánlására vásároltuk. Miután nem minden összetevőt tudtunk megfejteni, aszerint válogattunk, hogy mihez használják. A kedvencemmel rizst ízesítenek. Volt benne sáfrány, gyömbér és mazsola. Meg még ki tudja mi, elfogyott, mielőtt mindent be tudtam volna azonosítani. Aztán vásároltunk egy szezámmagos, zöld keveréket, amivel salátákat szórnak meg. Elképesztően finom, fokhagymás tejfölbe szórva isteni mártogatós. Miután az összetevői közül csak az oregánót tudtam biztonsággal „kiszagolni”, azt hittem, ilyet sem eszem többé. Sőt, azt is hittem, hogy helyi specialitás volt, hiszen az árusnak papírja volt a növények ismeretéről, akár ő is keverhette volna. Amikor már teljesen lemondtam az ismétlésről, kiderült, hogy ez egy igen ismert fűszerkeverék, a zaatar, vagy za'atar, amit itthon is könnyűszerrel el lehet készíteni.
Lehet szórni salátára, húsokra, sajtokra. Kenyértésztára, sütés előtt. Különböző salátaöntetekbe. Vagy mártásokba, mártogatósokba. Tejfölbe, tejszínbe, majonézbe, joghurtba. Csak figyeljünk arra, hogy van benne só!
A szezámmag miatt hat hónap alatt érdemes elhasználni, bár, ha valaki megkóstolja, egészen biztosan pillanatok alatt elfogy. Hűtőgépben tovább eltartható, mint szobahőmérsékleten. Szömörcét arab boltokban lehet kapni, elképzelhető, hogy az Ázsiában is. Kitűnő gasztróajándék.
Hozzávalók:
2 ek szömörce
4 ek kakukkfű
3 ek szezámmag
4 ek majoranna
4 ek oregánó
1 tk só
A szezámmagot száraz serpenyőben megpirítom és azonnal beleöntöm egy tálba, nehogy odaégjen. A fűszereket porrá darálom a sóval, és összekeverem a szezámmaggal.
05/20107
Megyünk haza!
Megyünk haza, közel másfél éve nem voltunk Kolozsváron. Tavasszal még régebb. Én ugyan remekül elvagyok itt Budapesten, szeretek itt lenni. De ha közeledik a hazautazás időpontja, elhatalmasodik bennem a Kolozsvár-érzés, érzem a lüktetését, képzeletben minden utcát végigjárok, minden álmom ott játszódik. Azt hiszem, ezekben az időszakokban gyakrabban is mesélek Kolozsvárról. Már eltávolodtam annyira a szülővárosomtól, hogy nagyon tudjam szeretni és értékelni. És, hogy kiderüljön, egyik részemnek hiányzik. Persze jönnek az elhatározások, hogy ezentúl gyakrabban megyek, hogy mindig fel tudjak töltekezni otthon-érzésekkel: anyukámék közelségével, a nagypapám bölcsességével, a barátok örömével.
Most is már hetek óta készülök, minden sejtem várja, hogy otthon legyünk. Rengeteg dolgom lesz, a találkozásokon kívül sok helyre kell elmennem. Át kell vágnom a Főtéren, még az irány sem mindegy, hogyan. Az Óvár minden zegzugába be kell lesnem. Sétálnom kell a Házsongárdban, a Sétatéren. Végig kell mennem a Farkas utcán, meg kell néznem a három részeges szobrát. Az Arizona cukrászdát. A kedvenc utcagödröm helyét. A régi paszulyost és káposztást. (Ez utóbbi kirakatában egy hatalmas plüss nyúl volt, előtte mindig friss káposztával. Már felnőtt voltam, és még mindig köszöntöttem, ha arra jártam. Ma már összevonták a kettőt, de az ételek maradtak. Zömében káposztásak és paszulyosak, no meg a spenót.) És akkor a piacokról nem is beszéltem. Meg a Szamosról, a színházról, a könyvesboltról, a Zöld cukrászdáról. Bizonyos szögekből meg kell néznem a szemközti hegyet, egyes házakat. Most, hogy ilyen hosszú ideje nem voltam otthon, és mindent meg kell néznem, jövök rá, hogy mennyi szertartás kötődik ezekhez az utakhoz. Olyanok, amiken nem szoktam gondolkodni, csak megyek, csinálom. Mégis, ha valamelyik kimarad, nem érzem, hogy otthon voltam.
Aztán persze kirándulnunk is kell, ha kisüt a nap, gombászhatunk is. Látnom kell a tavaszi erdőt, a virágokat, éreznem kell az otthoni tavaszt. Ha addig kisüt a nap, talán még gombászhatunk is.
Szerencsére Krmpl szívesen jön velem, szereti Kolozsvárt, Erdélyt. Annyit kötött ki mindössze, hogy sok-sok pacallevest kell ennie. Nekem egy békát. Meg egy perecet.
Holnapután indulunk:)
Kövesd Krumpli képeit:
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
