A megbocsátás az olyan, hogy utána többet nem haragszol? - a hét talán nem egyik legfontosabb mondata. Bár amikor elhangzott, nem voltam jelen, elég sokat beszélgetünk mostanában arról, hogy miért is haragszik az ember, mi az, amit nem tud elfelejteni. És miért. És mennyire kár haragra fecsérelni az…

Majdnem úgy született ez a marharagu, hogy összeszedtem, ami itthon volt, és összefőztem. Aztán eszembe jutott, hogy a fűszerekkel határozottabb irányt adok az ebédünknek, így lett indiai ihletésű ebédünk.

Máig bennem van az az iszonyat, amit akkor éreztem, amikor a barátnőm beleharapott egy nyers krumpliba. Pedig akkor már ettem szárított kukacot és valami bogarat is, nagybátyám hozta Kínából, ahova a szocialista testvériség jegyében gépsorokat szerelni vitték őket. 

Bevásároltam első osztályú, boldog marha húsából. Nem keveset, mert akkor még úgy tudtam, vendéglátók leszünk itthon. Végül úgy alakult, mégis mi utaztunk.

Utazunk haza, most úgy alakult, hogy vonattal. Régen vonatoztunk, szerintem csak abban az esetben éri meg, ha az embernek olyan dolga van, amit utazás közben is végezhet. A menetidő gyakorlatilag ugyanannyi, mint amikor megépült a vasútvonal. Az út se lett rövidebb, miért menne gyorsabban a vonat?…