11/20118
A hagymaleves lelke
Fotó: Krumpli Béla
Ez volt az első olyan étel, amelyből magam kísérleteztem ki, hogy melyik változatot szeretem a legjobban. Addig főztem, míg fel tudtam állítani néhány szabályt, ezeket a hagymalevesnél a mai napig tartom.
Pedig akkoriban még nagyon sok mindent nem tudtam alapanyagokról, hozzávalókról, azok viselkedéséről, ha hőkezeljük őket. A hagymaleves sem volt divatos még, sőt, sokan nem is hallottak róla, a kifejlesztett változat híre elterjedt, akkoriban rendszeresen jártunk barátokhoz úgy, hogy vacsorára én főztem a hagymalevest. Az egyetlen levest, amit szívesen ettem bármikor már akkoriban is:)
Az azóta eltelt idő alatt szinte semmit nem változtattam a recepten. Szerintem a hagymalevesnek két nagyon fontos összetevője van: az egyik a nagyon jó minőségű, sok zöldséggel, hosszú ideig főzött zöldségalaplé, a másik a vaj. Próbáltam borral, és húsalaplével, szerintem nem lett finomabb. Próbáltam jóféle olajokkal, jobban ízlik vajjal. Szükség van arra az egy evőkanálnyi lisztre is, anélkül túl híg marad.
Persze, az sem mindegy, hogy milyen hagymából készül. Ha csak egyfélét használok, akkor lilából főzöm. Ha kétféléből készül, lila- és póréhagyma kerül bele. A vöröshagyma harmadikként jöhet szóba. Az sem árt, ha valamilyen karakteresebb ízű sajttal kínáljuk, vagy parmezánnal szórjuk meg.
A hagymaleveshez tényleg nem jó a hirtelen, egy-két zöldségből készült alaplé. Kellenek az ízek, ezért csak akkor főzök, ha van a mélyhűtőben igazi, órákig, a legkisebb lángon éppen csak gyöngyözve fövő alaplevem. Amiből egyszerre sokat készítek, és telepakolom velük a fagyasztót.
Hozzávalók:
4 nagy lilahagyma (vagy vegyesen: lila-, póré- és vöröshagyma)
1 liter zöldségalaplé
6-7 dkg vaj
1 ek liszt
só, bors
reszelt sajt, pirítós
A hagymákat vékony szeletekre vágom, és a felolvasztott vajon puhára dinsztelem. Felöntöm az egy deci alaplével, és fedő alatt tovább párolom. Amikor az alaplé elpárolgott, megszórom liszttel, elkeverem csomómentesen, majd felöntöm a maradék alaplével, sózom, és öt percig főzöm. Tálaláskor megszórom reszelt sajttal, frissen őrölt borssal, ha szükséges, sóval, és pirítóst kínálok mellé.
11/20112
Halva, halwa, halava
Fotó: Krumpli Béla
Váncsa István szerint - miután halva arabul annyit tesz, mint édes - minden ami édes, az halva. Ha ennyire nem is tág fogalom, tény, hogy Kelet-Európától Indiáig minden országban találunk halvát.
Romániában a legelterjedtebb napraforgóból készül, van natúr és kakaós változata. Elég megosztó édesség: vagy imádják, vagy egyáltalán nem szeretik az emberek. Rendszerváltás előtt tuti ajándék volt a magyarországi rokonoknak a fehér frottírzoknik mellett. Kicsit keletebbre már szélesebb a halva-választék, Görögországban legalább öt féle változatát ismerik. Készítenek halvát szezámmagból, de egyfajta friss sajtból is. Görögországban halvának nevezik a tojásfehérjéből készült csemegét is, amit máshol törökmézként, vagy nugátként ismernek..
Törökországban a 13. századból maradtak feljegyzések a halváról, két, igencsak elterjedt változatáról. Népszerűsége ma is töretlen, főképpen születésnapokon, és halotti torokon fogyasztják.
A halvának különböző változatait ismerik a Távol-Keleten is, Indiában pedig az egyik legismertebb és legkedveltebb desszert. Búzadarából vagy sárgarépából készítik, mazsolával, kardamonnal, különböző olajos magvakkal ízesítik.
Az alapot roppant egyszerű elkészíteni, amit aztán végtelen módon lehet ízesíteni. Össze lehet keverni gránátalmamaggal, vagy dióval, mogyoróval, mandulával. Lehet rá szórni kandírozott magvakat, de kínálhatjuk befőttel, lekvárral, sült birsalmával, vagy görög joghurttal.
A recept megjelent a wellingtoni Hírmondó júniusi számában is.
Hozzávalók:
17 dkg gríz
5 dkg vaj
100 dkg cukor
4 dl víz
csipetnyi só
A vajat egy serpenyőben megolvasztom, rászórom a grízt, és állandóan kevergetve aranybarnára pirítom. Ekkor felöntöm vízzel, beleszórom a cukrot és a sót, és kis lángon addig kevergetem, míg besűrűsödik. Letakarva 10 percig állni hagyom, majd ízesítem.
11/20113
Életünk a Lorddal. Lord Kenwooddal
Ahhoz, hogy végre legyen egy komolyabb konyhagépem, először túl kellett tennem magam a piros konyhagép-őrületen. Szép, ez kétségtelen, de azon túl, hogy elmondhatom, hogy nekem KitchenAidem van, semmivel nem tud többet, mint a Lord. Választhattam: vagy vásárolok egy Kenwoodot, vagy még hosszú ideig maradok a kis kézi mixeremnél. És a Lord mellett döntöttem.
Ekkor újból elolvastam Lorien nagyon aprólékos, mindenre kitérő írását, felhívtam telefonom, és kifaggattam a tapasztalatairól. Beszéltem Gabojszával is. Majd átgondoltam, hogy nekem mire is van szükségem, és bevásároltam.
Sikerült még találnom egy KM-416-os alapgépet. A Kenwood konyhagépeihez alapban egy keverőtál, és 3-fajta keverőszár jár. Ezen kívül egy turmix-feltét is volt a csomagban. Végül úgy határoztam, a meglévő gépeimet nem cserélem le, így a különböző kellékek közül egy szeletelő, reszelőt vásároltam még, amit rendszeresen használok, pillanatokon belül szeletelem, reszelem a zöldségeket. Nekem megéri előszedni és elmosni, összességében sem hosszabb idő, mint kézzel vágni/reszelni. A különböző tárcsák és egyéb alkatrészek elmoshatók mosogatógépben.
Az alapgép a szokásos habverésen kívül, rendszeresen dagaszt kenyeret, kever krémet, de minden olyan tésztát is összeállít, amihez nem hideg vaj kell. Nagyon praktikus, hogy nem kell kézben tartani, közben csinálhatok mást, illetve, hogy ha további hozzávalókat kell adagolnom keverés közben, nem egy kézzel bohóckodom. Arról nem is beszélve, hogy olyan praktikus dolgokra is használható, mint pl megkeményedett marcipán átgyúrása kevés vízzel.
Másfél kiló kenyértésztával is simán megbirkózik, tojásfehérjéből még nem sikerült olyan nagy mennyiséget beletennem, amennyit ne tudott volna felverni. A tál aljáról is összeszedi a lisztet, a krémeket egyenletesen keveri össze. A nagyon pici mennyiségekkel nem tud mit kezdeni: egy tojásfehérjét nem tud felverni, ez olyan kevés, hogy nem ér bele a habverője.
Ha nem lenne elektromos kávédarálom, amivel fűszereket, magokat meg tudok őrölni, akkor mindenképpen vásároltam volna hozzá egy fűszermalmot. A tésztagépet már meggondolnám: ebbe szerintem tényleg csak akkor érdemes beruházni, ha rendszeresen készítünk tésztát. Azért - szerintem - ne vegyük meg, mert azt gondoljuk, hogy majd fogunk:) A darálóval szemezgettem még, de én nem darálok annyi húst, hogy feltétlenül kellene. Ha majd belevágunk a nagy terv megvalósításába, miszerint a harmadikon készítsünk sok kolbászt, akkor majd ismét elgondolkodom:) Ami viszont elengedhetetlen, főleg, ha sok süteményt készítünk, a két keverőtál, hogy ne kelljen folyamatosan áttölteni, mosogatni.
Vásárlás előtt szerintem még egy szempontot érdemes figyelembe venni: kell neki egy állandó hely valahol elől, ahol dolgozni is tudunk vele. Annál nagyobb, mintsem hogy elő-elő kapjuk a szekrényből. A különböző részeinek ugyan kell egy kis hely, de nem sokkal több, mint a régi gépnek. Nagyon jó vele dolgozni, érdemes kicsit átcsoportosítani a konyhai eszközöket, hogy elférjen a Lord is.
Méretét teljesen megszoktam egyáltalán nem tűnik se nagynak, se csúnyának. Sőt, amikor legutóbb piros gépet láttam a boltban, nem a pirossága ragadott meg, hanem az volt az első reakcióm, hogy körülnéztem, és kerestem a Kenwoodokat is.
11/20110
Kókuszos csirke
Fotó: Krumpli Béla
A kókuszkrémet már fel kellett használni, csirkemell éppen volt otthon, a koriandert pedig az ilyen típusú ételek szeretik.
Hát így született ez a - szerintem gyönyörű - fogás. A koriandert Mádon szedtem, a csilit egy igazi csilitől kaptam.
Hozzávalók:
40 dkg kókuszkrém
1 tk őrölt gyömbér
1/2 chili
2 ek halszósz
2 csirkemell szeletekre vágva
1 csokor korianderzöld
A kókuszkrémet és a halszószt felfőztem egy edényben, beletettem a gyömbért és a vékony csíkokra vágott chilit, majd a csirkemellet, és lassú tűzön puhára főztem. Megszórtam apróra vágott korianderzölddel, és főtt rizzsel tálaltam.
11/20110
Kladdkaka magyarosítva: pálinkával, borecettel
Fotó: Krumpli Béla
Egyszerűen "barna tésztának" hívtuk, volt benne minimális kakaó, lekvár, cukor, liszt, tojás. A tojást szétválasztottuk, a cukorral alaposan kikevertük, vertük, majd jól megsütöttük. persze nem volt az rossz, sőt, amikor megkívántunk egy kis édességet, és nagymama elővarázsolta valahonnan, talán jobbat el sem tudtunk képzelni. Csa éppen rajtunk kívül senki más nem ismeri, túlbonyolított, túlsütött, és annyira meg nem ütős.
Majdnem ugyanezekből a hozzávalókból, no meg persze egy kis csokoládéból az amerikaiak néhány mozdulattal browniet varázsoltak. Semmi alaposság, csak lazán beledobálnak mindent egy tálba, kettőt kevernek rajta, és jóformán meg sem sütik, sőt, akkor jó, amikor úgy tűnik, hogy a közepe még sületlen. A tűpróbát nem is érdemes bevetni, illetve ha megfelel annak, akkor már rég elrontottuk. Ezzel világhírűvé váltak, imádja mindenki, sütik mindenhol
Ugyan jóval kevesebben ismerik, de a browniehoz hasonló, nagyon barna süteménye például a svédeknek is van. A Svédországban divatos kladdkaka a mi "barna tésztánk" és az amerikai brownie között helyezkedik el: nincs, vagy csak nagyon kevés csokoládé van benne, barnaságát a kakaó biztosítja, puhaságát viszont az, hogy nem sütik agyon. Imádnivaló, ragacsos sütemény ez is, amit tíz perc alatt be lehet keverni, további 25-30 perc alatt elkészül. Ha nincs türelmünk kivárni, míg kihűl, neki lehet állni kiskanállal. Magyarul AzEszter ír róla bővebben, nála találkoztam ezzel a süteménnyel én is.
A kladdkakát azért is szeretem, mert remekül bírja az ízesítést. Egy kevés pálinka, likőr nagyon jót tesz neki, de a nyers tésztára rápakolhatjuk a tavalyi, mélyhűtőben maradt gyümölcsöt is. Sőt, amikor Csengével azon gondolkodtunk, mibe is önthetnénk még borecetet, sütöttem egyet aszús ecettel is. Tény, hogy így már nem mindenki szerette, de aki igen, az egyenesen odavolt érte:)
Én úgy szeretem, ha van benne egy kevés csokoládé is, attól picivel feszesebb lesz.
Hozzávalók:
15 dkg vaj
15 dkg liszt
3 tojás
30 dkg cukor
5 ek kakaópor (cukrozatlan, sötét)
5 dkg csokoládé
2 ek jóféle pálinka, likőr, vagy 4 ek Tokaji borecet aszúból
A vajat megolvasztom, beleöntöm a cukrot, két-három percig kevergetem. Elzárom a gázt, beleszórom a csokoládét és a kakaót, elkeverem. Egyenként belekeverem a tojásokat, majd beleszitálom a lisztet, beleöntöm a pálinkát/ecetet, és néhány mozdulattal összedolgozom. Vajazott, lisztezett tepsibe öntöm, és 170 fokra előmelegített sütőben 25-30 percig sütöm. Akkor jó, ha a közepe még remegős.
Kövesd Krumpli képeit:
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
