Karácsonyi narancsos májpástétom

Fotó: Krumpli Béla

Ki kellett kísérleteznem a legfinomabb karácsonyi májpástétomot, ha már elkezdtem megosztani a legjobb májpástétom-recepteket.

Karácsonyra gondoltam ki, és működik, nálunk mindenképpen ott lesz az ünnepi asztalok valamelyikén. Ahhoz képest, hogy a máj szinte minden ízzel barátságban van, elég fantáziátlannak tűnik immár hagyományos hagymás változat:) Persze, lehet fokozni kacsa, vagy libamájjal - szigorúan pecsenyemájból -, de egyszerű csirkemájból is nagyon finom, egyáltalán nem volt hiányérzetünk. Krmpl például megkóstolta, és szinte abban a pillanatban, ellentmondást nem tűrően közölte: ez jó.

Bio narancshéjam nem volt itthon, ha lett volna, egy kicsit reszelek a májba. Merthogy egyre inkább nincs kedvem megenni azt a valamit, amivel bekenik a narancs héját. Abban meg nem hiszek, hogy áztatással kijönne. Inkább nem eszünk narancshéjat, ha nincs bio.

Közben felfedeztem egy boltot a Jókai utcában, biobolt, azt mondják, nyolc éve ott vannak, még soha nem figyeltem fel rájuk. Nagyon jó árban van bionarancsuk, ráadául szép is. Persze nem jegyeztem meg, hogy hány szám, de nem a Napos oldal. A Karácsony úgysem olcsó mulatság, vettem tehát néhány darabot. Hogy ne legyen lelkifurdalásom, megosztottam WÁ-val:)

Hozzávalók:

25 dkg csirkemáj
6 dkg vaj
2 dl tejszín (hab!)
3-4 ek Cointreau (narancslikőr)
2-3 ágacska kakukkfű
só

A májat megpucolom, darabokra vágom, és a vaj , a kakukkfűvelmegsütöm. Míg hűl, 1 dl tejszínt kemény habbá verek. A májat leturmixolom, hozzákeverem a vaj másik felét (ekkor még annyira meleg volt a máj, hogy a vaj elolvadt), a narancslikőrt és 1 dl tejszínt. Alaposan összedolgozom, sózom, majd óvatosan beleforgatom a tejszínhabot. Optimális esetben hűtöm, és tálalom, de megtörténhet, hogy elfogy frissen.

Üvegkeksz Karácsonyra

Fotó: Krumpli Béla

Főképp dekorációs célból születtek ezek a kekszek, a legegyszerűbb tésztából. Kis gyömbért szórtam a tésztába, hogy ha valaki megkívánná, legyen íze. Szerintem ajándéknak sem utolsó, vagy karácsonyfadísznek, vagy csomagra dekorációnak.

Amúgy nagyon egyszerű elkészíteni, én egy kicsit tartottam tőle, de kiderült, fölöslegesen.

Néhány tanács és észrevétel: amennyiben a kész kekszet szeretnénk felakasztani, érdemes sütés előtt kilyukasztani, én elfelejtettem. Ki lehet utána is, de elég sok idő, míg mindegyiket óvatosan átfúrjuk, ráadásul lesz egy csomó törött kekszünk.

A cukorkákat törjük össze, és nagyjából annyit szórjunk a lyukakba, amilyen magas a tészta, el fog olvadni. A második tepsinél megpróbáltam vékonyabb rétegben, de nem volt elég arra, hogy kitöltse az egészet. A kekszet max tíz percig süssük, különben a cukor karamellizálódik, és megbarnul. A zöld cukorkák tartják meg legkevésbé a színűket.

Hozzávalók:

8 dkg puha vaj
12 dkg cukor
1 tojás
18 dkg liszt
2 tk őrölt gyömbér
színes, töltetlen keménycukorkák

A vajat a cukorral kikeverem, beledolgozom a tojást, majd a lisztet és a gyömbért. Amikor a tészta összeállt, zacskóba teszem, és fél-egy órára hűtőbe teszem.

A sütőt előmelegítem 170 fokra, a tésztát 4-5 mm-re nyújtom. Kiszúrom a formákat, a közepükbe összetört cukorkákat szórok, és tíz perc alatt megsütöm. A tepsiben hagyom kihűlni.

Kövessétek a Paszulyt fészbukonis:)

Havas Dóra: Lila füge szakácskönyv

Nagyon csajos, nagyon lila hangzott el a könyvbemutatón, mire egyik igen kedves fiú barátom azonnal tiltakozni kezdett: ő is szereti, szerinte nem csajos.

Pedig az. Pont az a jó benne, hogy ezt felvállalta. Dehát egy nő írta, milyen is legyen?! Szerencsére a nőket szeretik a férfiak, így azokat a dolgokat is kedvelhetik, amik nők kezéből kerülnek ki. Legyen az például akár egy recepteskönyv:)

Lila füge saját életébe enged betekintést, megmutatja, hogyan élnek ők, mit, mikor és kikkel esznek. Ha úgy tetszik, életrajzi (szakács)könyv ez, amelyikből kiderül, hogy egy roppant kedves háziasszony mit tesz az asztalra különböző alkalmakkor. Csupa olyan alkalom ez, amikorra vagy azért nincs ötletünk, mert már belefáradtunk, hogy minden nap reggelit és ebédet kell tenni az asztalra, vagy azért, mert nem minden nap kell piknikre főznünk, vagy váratlan vendégsereget ellátnunk. Sok-sok ötlet, ami jól jöhet, ha éppen elképzelésünk sincs arról, hogy mit főzzünk, vagy ha megszokott dolgokat szeretnénk picit másképp elkészíteni. Izgalmas, színes, változatos receptek, finom falatok, amelyek fontos pillanatokat tehetnek emlékezetessé, vagy hétköznapi pillanatokat fontossá.

Sok fotó színes ételekről, nevető emberekről, amiket/akiket adott esetben csak úgy, minden cél nélkül is jól esik nézegetni. A világ egyik legkedvesebb szakácskönyve, nézzetek csak bele, akárki meglássa!


Fotók: boook.hu

Mától kisorsolok néhány karácsonyi ajándékot, elsőként Ernyey Béláék szakácskönyvét. Lájkoljátok a bejegyzést a fészbukon!

Túrós puliszka otthon gyúrt juhtúróból, szalonnával

Fotó: Krumpli Béla

Ismét eljött a pillanat, amikor muszáj volt már felhasználnom valamennyit a fagyasztóban felhalmozott túrókból. Minden évben ez van, csak gyűjtöm-gyűjtöm, sajnálom feldolgozni, mintha nem magunknak készíteném el...

A túrók jelentős része Szárhegyről érkezik, tulajdonképpen mióta az eszemet tudom. Pusztán annyi a különbség, hogy régen befőttesüvegbe érkezett, ma már lefagyasztva. Anyukámék hazaviszik Kolozsvárra, onnan kerül valahogy hozzánk. Ökológiai lábnyomunk ezzel ugyan nő, de mindig azzal vigasztalom magam, hogy úgyis jövünk-megyünk, a túrót nem külön szállíttatjuk.

A juhtúrót arrafelé otthon készítik, igazán jó mulatság, mint minden, amit mi magunk csinálunk. A juhsajtot lereszelik/ledarálják, sóval alaposan összegyúrják, és már kész is van. Én szeretem, ha érettebb, csípősebb a túró, ezért ha juhsajtot vásárolok, kicsit szoktam érlelni, és csak utána reszelem le és gyúrom be. Vagy a túrót hagyom két-három napig melegebb helyen. Picit édesebb kelt tésztával készített túrós batyuban nagyon-nagyon finom.

A puliszka persze csak kevert, még mindig nem szántam rá magam, hogy egyszer igazit is kikeverjek, pedig annak van egy romantikája, ahogy az ember cérnával vágja a puliszkaszeleteket, és azokat szórja meg túróval.

Terveim szerint most már karácsonyi bejegyzések következnek:)

Hozzávalók:

2 dl kukoricadara
8 dl víz
kevés szalonna
30-40 dkg juhtúró
só

A vizet felforralom, sózom, és beleszórom a kukoricadarát. Állandóan kevergetve főzök egy nem túl kemény puliszkát. (Miután a dara megdagadt, még néhány percig kell kevergetve főzni. Keverni muszáj, különben robban, és az igencsak fájdalmas tud lenni.) A szalonnát vékony szeletekre vágom, serpenyőben kiolvasztom.

Egy tűzálló tál aljába öntök egy kevés zsírt, teszek rá egy réteg puliszkát, megszórom sajttal és szalonnapörccel, majd újabb réteg puliszkát teszek rá. Általában három réteg puliszkából készítem, és a tetejére mindig túró kerül.

200 fokra előmelegített sütőben 15-20 perc alatt megsütöm, azonnal tálalom.

Segal Viktor: Ízek és formák

Minden egyes alkalommal, amikor szakácskönyv kerül a lakásba, megfogadom, hogy az volt az utolsó. Majd mindig megszegem ezt a fogadalmam. Most éppen hat hazai szerző művére vagyok kíváncsi.

Az, hogy Segal Viktor zseniális, nem kérdés. Az sem újdonság, hogy a második könyve is tele van jobbnál jobb receptekkel, hogy szépen fotózták. Ami miatt akárhány könyve is jelenik meg, mégis mindig kíváncsi leszek rá: mert megihlet. Mert a receptek kapcsán beindul a fantáziám, újabb és újabb ötleteim támadnak. Ha valamiben elakadok, vagy csak szeretnék valamit, de magam sem tudom még, hogy mit, Segal könyveit szoktam elővenni, és átlapozom őket. Azonnal ezernyi ötletem támad, nem győzöm jegyzetelni őket.

Az Ízek és formák című könyv tíz alkalomra kínál fogásokat, olyanokra mint pl: csajbuli, fiúbuli, másnaposság, kettesben, színház után, ünnepek, villámgyors fogások. Ezek az ételek természetesen nem mindig a legegyszerűbbek, de pont arra jók, hogy Segal "vezetésével" bátran belevágjunk a rántottán túli főzésekbe, felfedezzünk néhány új alapanyagot, fűszert, hozzávalót. Minden recept elején és végén van egy-egy rövid ajánló, illetve tipp, amellyel Segal segíti az adott étel elkészítését, tálalását. Nem utolsósorban pedig ott vannak a fotók, azokat elnézve ember legyen a talpán, aki ne szeretne azonnal fakanalat ragadni, odaállni a tűzhely mellé, és egymás után megfőzni az összes ételt.

Segal zsenialitása szerintem mégis azokból az ételekből tűnik ki leginkább, amelyekhez alig használ néhány alapanyagot, azok ráadásul nem is túlságosan különlegesek. Viszont úgy keveri-kavarja az ízeket, hogy a végeredmény valami egészen különleges lesz. Kedvencem a karamellizált pisztácia, amelyre grapefruit levet önt, és ettől valami egészen fantasztikus, különleges ropogóst kapunk, amit aztán mindenféle édességre lehet szórni. Mindig dupla adagot készítek, a felét úgyis megeszem mielőtt az asztalra kerülne.

Fotók: boook.hu



A könyv másik különlegessége, hogy Segal ezúttal a számára kifejlesztett étkészletre, a KULT PRODUCTS termékcsaládra tervezte ételeit. A BOOOK kiadó és az Ivánka közös terméke betonból készült különböző formájú, alakú tányérok, tálak, edények, amelyek kétségtelenül nagyon jól néznek ki, fotózásra tökéletesek. Jómagam hasonló edényekből, tányérokból képtelen vagyok enni, csak rágondolok, hogy a késem, villám érintkezik a betonnal, és máris kiráz a hideg, szerencsémre, ezek az ételek nem csak ilyen edényből finomak.

A könyv kapható a Líra, Libri, Alexandra, Tóthágas, Bookline hálózatában valamint a Tesco, Auchan, Cora áruházakban és független terjesztőknél országszerte.