09/201014
Sajtos (roló) kosárkák
Az volt a feladat, hogy készítsek sajtos rolót. Az általam hajtogatott leveles tésztából. Az utóbbira visszatérek hamarosan, egyáltalán nem akkora ördöngösség, inkább időigényes, mint nehéz. Nekem mégis nagyobb gondot okozott a töltelék. Gyerekkoromban nem ismertem, felnőttként meg képtelen voltam rábeszélni magam. Egész egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy beleharapok egy nagy darab vajba - és ez a jobbik eset. Mert lehet, h besamel vagy margarin. Brrrrrrrr.
Igen ám, de hogy csináljak meg valamit, ha nem tudom, mi az. Elkezdtem vizualizálni, hogy megkóstolok egyet - nem ment. Megkérdeztem néhány ismerőst, hol lehet finomat kapni. Senki nem biztatott: ettek már jót, de garanciát nem vállalnak. Remek. Aztán gondoltam egy nagyot, és megalkottam a saját töltelékemet. Sajtból, liszt és vaj nélkül. A nagy sajtos roló-imádó barátaink is szerették. A tölteléket tovább lehet variálni: fokhagymával, chilivel, mazsolával, különböző zöldfűszerekkel.
Kosárkákba töltöttem, mert rolócsövem nincs otthon. Próbálkoztam fóliába csavart léccel, ami addig remekül működött, míg le kellett szedni róla a megsült tésztát. A rolócső pofátlanul drága, a seprűnyelet nem volt szívem feldarabolni. Nem tudja valaki, hol lehet fém hajcsavarókat vásárolni?
Hozzávalók:
10 dkg márványsajt
tejföl
reszelt sajt a tetejére
A márványsajtot leturmixolom (villával össze lehet törni, akkor darabosabb lesz), és annyi tejfölt adok hozzá, hogy a végeredmény egy sűrű krém legyen. (Apránként adagolom, közben mindig jól elkeverem.) A sajtkrémet leveles tésztából készült kosárkákba töltöm, a tetejét megszórom reszelt sajttal. Én szeretem Pannóniával, jól kiegészítik egymást a márványsajttal.
09/20100
Őszlényege: piros csirke
Eszünk mi rendes kaját is, csak a blogon tűnik úgy, hogy süteményt eszünk reggel-délbe-este. Íme a bizonyíték: csirke arrabiata:)
Lehetett volna ez a sorozat következő részeként nyárlényege, ha időben megírom, de idén úgyis elmaradt a nyár:) Paradicsom meg ezen a hétvégén lesz még - hacsak hirtelen nagyot nem változik az időjárás. Én minden évben, attól kezdve, hogy megjelennek az őstermelők a göcsörtös paradicsomokkal, elveszek. Hétről-hétre sokkal többet vásárolok, mint amennyit meg bírunk enni. Ez viszont soha nem megy kárba, paradicsommártásként végzi a mélyhűtőben. Télen hetente egyszer eszem valamilyen paradicsomos tésztát. Egészen pontosan simát vagy arabbiatát, és élvezem, hogy olyan, mintha nyár lenne. (Nehogy bárki azt mondja, hogy fagysztott paradicsomból nem az igazi! Nekem ennyi belefér, ezek a paradicsomok finomak fagyasztva is.)
Most szombaton a Hunyadi térre is el szeretnék jutni, annyi izgalom van azon a piacon mindig! Amúgy sokkal több, mint amennyi látszik, tudni kell, hogy kinél, mire kell rákérdezni. Az igazi kincsek a pultok alatt lapulnak:) Szombat reggelente sok mindenre képes vagyok, ha piacozásról van szó.
Ezt a hihetetlenül finom csirkét először kenyérrel ettük, a levét feltunkolni igazi gyönyörűség, de nagyon jól mutat és finom puliszkával is.
Hozzávalók:
6 ek olívaolaj
5 dkg császárszalonna
2 kisebb vöröshagyma
4 csirkecomb, 2 csirkemell (csak combból is jó)
8 gerezd fokhagyma
1,5 deci száraz vörösbor
2 chilipaprika (v. 1 teáskanál chilipehely)
1/4 kg édes paradicsom
egy maréknyi szárított paradicsom (elmaradhat, ez esetben mehet bele több friss)
3 ágacska rozmaring
só
A szalonnát felkockázom, beleteszem egy lábosba, és elkezdem pirítani. Amikor kiolvadt a zsírja, beledobok két gerezd apróra vágott fokhagymát, és a rozmaringot, és két-három percig kevergetem. Beleöntöm az olajat, majd ha felforrósodott, beleteszem a csirkedarabokat, és minden oldalukat megpirítom.
Felöntöm a borral, beleteszem a hagymát, a chilit és a feldarabolt paradicsomot, a szárított paradicsomot, a maradék két rozmaringágacskát és fokhagymagerezdeket, sózom. Alacsony lángon, fedő alatt, negyven percig főzöm. Főtt krumplival, friss kenyérrel, vagy puliszkával tálalom.
09/20107
Bazsalikomos citromos szelet
Grenadine design-ol, a bazsalikomos citromos sütik a jobb kezénél figyelnek
A mostani elfoglaltságaim igencsak kellemesek, nem is bánom, hogy nem mindig tudok azonnal megírni egy-egy bejegyzést. Nagy elhatározásra jutottam, egy-két nap, és talán megírom. Persze a sok esemény körülöttem nem csak azzal jár, hogy nem tudok írni, hanem van még egy-két dolog, amire nem jut rendesen idő. Például az ételek fotózására. Erről a süteményről sincs normális fotó, de úgy döntöttem, felteszem. Mert ha a blog valamennyire az életemről is szól, akkor most ez van:)
A bazsalikomos citromos szelet receptjéhez egy régebbi süteményt vettem elő, és belecsempésztem sok bazsalikomot. Nagyon egyszerű, és finom. Ekkora mennyiségű hozzávalóból viszonylag kis adag lesz, érdemes kipróbálni, az ember nem kockáztat sokat:)
Hozzávalók:
Első lépésként az egy deci citromlevet felforralom, és beleteszek 5-6 nagy bazsalikomlevelet. Minimum 20 percig hagyom ázni.
a tésztához:
10 dkg liszt
3 dkg cukor
negyed teáskanál só
7 dkg jéghideg vaj
egy tojássárgája a tészta megkenéséhez
A lisztet összekeverem a cukorral és a sóval, a vajat darabokra vágom, és elmorzsolom a cukros liszttel. Kikent, kb. 20-szor 20 centis tepsi aljára nyomogatom, és 170 fokra előmelegített sütőben aranybarnára sütöm. Kiveszem a sütőből, és azonnal megkenem a tojássárgával, hogy ne szívja magába a tetejére öntött keveréket.
A tetejére:
20 dkg cukor
2 evőkanál frissen reszelt citromhéj
6 dkg liszt
negyed teáskanál só
3 tojás
1 dl citromlé
A bazsalikomos citromlevet leszűröm. Míg a tészta sül, a cukrot összekeverem a leszűrt citromlével és a lereszelt citromhéjjal, meg a sóval. A tojásokat lazán felverem, hozzáadom a cukros keverékhez és belekeverem a lisztet. A tésztára öntöm, és további húsz percig sütöm.
Csak hidegen szeletelhető!
09/20107
Blogkóstoló beszámoló
Mozgalmas volt a hétvége gasztro szempontból. Vasárnap Gouba, amire készülni is kellett, szombaton reggel a szokásos piacozás, ezúttal csak egy piacon, a legközelebbin, aztán meg a blogkóstoló. Hatalmas mázli, hogy ez utóbbira vegasztromániával mentünk, így szinte mindent meg tudtunk kóstolni, ugyanis osztoztunk mindenen. Egyedül nem ment volna, enni ennyit nem tudok:)
Pedig nagyon elszántak voltunk, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy amikor otthonról elindultunk, még szakadt az eső, jómagam földig érő esőkabátban keltem útra. Mire megérkeztünk, elállt az eső, a főző bloggerek is kiköltözhettek az udvarra, vagyis minden majdnem olyan volt, mint amikor eltervezték. A nap hiányzott, szerintem a szervezésnél az be volt kalkulálva.
A kóstolást nana tervezte meg, én hagytam magam vezetni. Chili és Vanília csípős-édes sült céklájával kezdtük, amit burratával tálalt. Az egészet meglocsolták egy Giuseppe által javasolt olívaolajjal, ami az egészet átölelte, összefogta. Nekem ez volt a csúcs, teljes volt és kerek, ehhez nem kellett hozzátenni semmit, minden falat valami újat adott - sokáig élveztem volna még:)
Ezután sorra következtek a vegetáriánus ételek. Fűszeres szíriai sóletjét kóstolva azt éreztem, abban benne van Eszter és a konyhájának az esszenciája - legalábbis, az, amit a blogján keresztül meg lehet ismerni.
Lila Füge korianderes levese fűszeres és sűrű volt. Jó példája annak, hogy a karfiol mennyire barátja mindenféle merészebb ízesítésnek.
A török lencsés joghurt, ami szintén Chili és Vaníliát dícsérte.
A húsos ételek közül ott helyben csak Lorien paradicsomos marhapofáját kóstoltam, amit saját fűszerkeverékével ízesített. Ez a fűszerkeverék volt számomra az est másik fénypontja, illetve az ezzel ízesített ragu - szerintem ezt azonnal el kellene kezdeni árusítani, Loriennek pillanatokon belül még ennél is sokkal több rajongója támadna. (Amúgy a recept fent van az oldalán, a fűszerkeveréket érdemes kipróbálni. Lorien szerint a cassia fahéj a titka.)
Élmény volt megkóstolni Limara kenyereit. Élőben találkoztam a mozgó kemencével, és megfigyelhettem, ahogy a kenyértészta meghajlik Limara akarata előtt - ezt órákig tudnám nézni. (Számomra egész egyszerűen bámulatos, ahogy a kelt tészták Limara keze alatt kenyérré, bagetté, bármivé alakulnak.)
Ekkor már tényleg nagyon tele voltunk, desszertből Lila Füge pisztáciás sütijét és fügebefőttjét és Lorien krémdesszertjét kóstoltunk. Malackaraj pástétomát és saját töltésű chorizoját dobozban hoztuk haza. Aki pedig kimaradt: Horász. Végül oda se mentünk hozzá, mert bénának éreztük, hogy tőle nem kóstolunk. Horász bocs, legközelebb nálad kezdek! (Az, hogy az egyik fogás vega volt, csak most, a linkelésnél derült ki számomra. Gratulálok magunknak, mentségemre se nagyon tudok felhozni semmit. Minden csak magyarázkodás lenne. Úgy érzem, ez méltó büntetés, amiért kihagytuk Horászt.)
Örültem, hogy Giuseppével beszélgethettünk az olajok természetéről. Például kiderült, hogy olívaolajból is van ún. új olaj, amit a préselés után kb. egy hónapig lehet megkóstolni. Novemberben itt Budapesten is.
A blogkóstoló összességében jó volt, külön, nevesített kritikát nem is írok, mert az ételek finomak voltak, és nem kekeckedni akarok. Amúgy meg 45 litert főzni bármiből egy gasztroblogger számára sem megszokott dolog, tehát kisebb hibák becsúszhatnak:) (Legnagyobb gondom a fűszerezéssel volt: egy-két fogás bántóan sótlan volt például, de lehet, hogy én is inkább óvatosabban sóznék akkora adagot, mintsem véletlenül túl sósnak bizonyuljon.)
Ami számomra pici csalódást okozott mégis: az ételek többségével nem kockáztattak a szakácsok. Ritkán - egész pontosan kétszer - éreztem azt, hogy elájulok a gyönyörtől. (A Limara kenyereit most nem számolom ide, az másik kategória, és azok nagyon-nagyon finomak voltak.) Amiket kóstoltam profizmussal és szeretettel elkészített, finom ételek voltak, messze felülmúlva sok étterem kínálatát. De az a kis plusz, amitől megszédül az ember, elveszti a fejét, és úgy érzi, ezért érdemes volt élni, elmaradt. És ez nekem hiányzott.
09/20106
Sós karamelles milliomos szelet
Imádom a karamellát. Ehhez azt hiszem, nincs mit hozzátenni, illetve annyit, hogy az imádatomhoz képest ritkán eszem. Pedig itthon is istenit tudok készíteni, csak hát az a rengeteg kalória, ami egy egészen pici szeletkében is benne van... A sós karamellel tavaly kezdtem el kísérletezni, azt hiszem, mindenki örömére. Ennek a Paszulyon persze nyoma sem volt, de tényleg többet sütök-főzök, mint amennyiről beszámolok.
A milliomos szelet egy tömény, édes sütemény. A sós karamell határozottan üdítő hozzá, picit eltereli az ember figyelmét, hogy éppen hatalmas mennyiségű cukrot töm magába. Mindenkit megnyugtatok: ez attól még édes, csak picit van megbolondítva a sóval, ami sokkal intenzívebb ízeket csal elő mindenből. A tetejére kevertem a csokikat (édes és tej), de legközelebb egészen biztos, csak étcsokit teszek.
Szeretettel küldöm annak az olvasómnak, aki vasárnap a receptjét is elkérte, annyira ízlett neki. (Vannak közös fotók, ha írsz egy ímélt, elküldöm.)
Hozzávalók:
a tésztához:
17 dkg liszt
12 dkg vaj
5 dkg cukor
csipetnyi só
a karamellhez:
34 dkg sűrített tej
5 dkg vaj
egy teáskanál tengeri só
a tetejére:
25 dkg étcsoki
A lisztet összekeverem a cukorral és a sóval, és összemorzsolom a hideg vajjal. Kibélelek egy 20-szor 20-as tepsit sütőpapírral, beleszórom a lisztes, vajas morzsát, és először a kezemmel, majd egy kanállal alaposan lenyomkodom, és 20-30 percre beteszem a hűtőbe. Előmelegítem a sütőt 180 fokra, és a tésztát halvány mogyorószínűre sütöm. Hagyom hűlni.
A sűrített tejet és a darabokra vágott vajat egy vastag aljú, magas falú edényben, kicsi lángon melegíteni kezdem. Ameddig a vaj elolvad, egy habverővel állandóan kevergetem. Utána egy rövid ideig kevergetni ugyan nem muszáj, de az állandó felügyelet kötelező. Egy idő után, amikor megkavarjuk, már elválik az edény falától - na attól kezdve állandóan kevergetve én még 4-5 percig főztem: biztos akartam lenni, hogy nem folyik majd ki. A csapott teáskanál sót a vége felé tettem bele, arra figyeljünk, hogy legyen ideje elolvadni! A kész karamellt ráöntöttem a tésztalapra, elegyengettem, és hagytam kihűlni.
A csokoládét vízfürdőben megolvasztottam, és rákentem a kihűlt karamellrétegre. Nem árt bejelölni a szeleteket, amikor a csoki már picit megdermedt, de még nem keményedett meg. Különben csak forró vízbe mártott késsel lehet szépen szeletelni.
Kövesd Krumpli képeit:
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
