13
09/2010
7

Blogkóstoló beszámoló




Mozgalmas volt a hétvége gasztro szempontból. Vasárnap Gouba, amire készülni is kellett, szombaton reggel a szokásos piacozás, ezúttal csak egy piacon, a legközelebbin, aztán meg a blogkóstoló. Hatalmas mázli, hogy ez utóbbira vegasztromániával mentünk, így szinte mindent meg tudtunk kóstolni, ugyanis osztoztunk mindenen. Egyedül nem ment volna, enni ennyit nem tudok:)

Pedig nagyon elszántak voltunk, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy amikor otthonról elindultunk, még szakadt az eső, jómagam földig érő esőkabátban keltem útra. Mire megérkeztünk, elállt az eső, a főző bloggerek is kiköltözhettek az udvarra, vagyis minden majdnem olyan volt, mint amikor eltervezték. A nap hiányzott, szerintem a szervezésnél az be volt kalkulálva.

A kóstolást nana tervezte meg, én hagytam magam vezetni. Chili és Vanília csípős-édes sült céklájával kezdtük, amit burratával tálalt. Az egészet meglocsolták egy Giuseppe által javasolt olívaolajjal, ami az egészet átölelte, összefogta. Nekem ez volt a csúcs, teljes volt és kerek, ehhez nem kellett hozzátenni semmit, minden falat valami újat adott - sokáig élveztem volna még:)

Ezután sorra következtek a vegetáriánus ételek. Fűszeres szíriai sóletjét kóstolva azt éreztem, abban benne van Eszter és a konyhájának az esszenciája - legalábbis, az, amit a blogján keresztül meg lehet ismerni.

Lila Füge korianderes levese fűszeres és sűrű volt. Jó példája annak, hogy a karfiol mennyire barátja mindenféle merészebb ízesítésnek.

A török lencsés joghurt, ami szintén Chili és Vaníliát dícsérte.

A húsos ételek közül ott helyben csak Lorien paradicsomos marhapofáját kóstoltam, amit saját fűszerkeverékével ízesített. Ez a fűszerkeverék volt számomra az est másik fénypontja, illetve az ezzel ízesített ragu - szerintem ezt azonnal el kellene kezdeni árusítani, Loriennek pillanatokon belül még ennél is sokkal több rajongója támadna. (Amúgy a recept fent van az oldalán, a fűszerkeveréket érdemes kipróbálni. Lorien szerint a cassia fahéj a titka.)

Élmény volt megkóstolni Limara kenyereit. Élőben találkoztam a mozgó kemencével, és megfigyelhettem, ahogy a kenyértészta meghajlik Limara akarata előtt - ezt órákig tudnám nézni. (Számomra egész egyszerűen bámulatos, ahogy a kelt tészták Limara keze alatt kenyérré, bagetté, bármivé alakulnak.)

Ekkor már tényleg nagyon tele voltunk, desszertből Lila Füge pisztáciás sütijét és fügebefőttjét és Lorien krémdesszertjét kóstoltunk. Malackaraj pástétomát és saját töltésű chorizoját dobozban hoztuk haza. Aki pedig kimaradt: Horász. Végül oda se mentünk hozzá, mert bénának éreztük, hogy tőle nem kóstolunk. Horász bocs, legközelebb nálad kezdek! (Az, hogy az egyik fogás vega volt, csak most, a linkelésnél derült ki számomra. Gratulálok magunknak, mentségemre se nagyon tudok felhozni semmit. Minden csak magyarázkodás lenne. Úgy érzem, ez méltó büntetés, amiért kihagytuk Horászt.)

Örültem, hogy Giuseppével beszélgethettünk az olajok természetéről. Például kiderült, hogy olívaolajból is van ún. új olaj, amit a préselés után kb. egy hónapig lehet megkóstolni. Novemberben itt Budapesten is.

A blogkóstoló összességében jó volt, külön, nevesített kritikát nem is írok, mert az ételek finomak voltak, és nem kekeckedni akarok. Amúgy meg 45 litert főzni bármiből egy gasztroblogger számára sem megszokott dolog, tehát kisebb hibák becsúszhatnak:) (Legnagyobb gondom a fűszerezéssel volt: egy-két fogás bántóan sótlan volt például, de lehet, hogy én is inkább óvatosabban sóznék akkora adagot, mintsem véletlenül túl sósnak bizonyuljon.)

Ami számomra pici csalódást okozott mégis: az ételek többségével nem kockáztattak a szakácsok. Ritkán - egész pontosan kétszer - éreztem azt, hogy elájulok a gyönyörtől. (A Limara kenyereit most nem számolom ide, az másik kategória, és azok nagyon-nagyon finomak voltak.) Amiket kóstoltam profizmussal és szeretettel elkészített, finom ételek voltak, messze felülmúlva sok étterem kínálatát. De az a kis plusz, amitől megszédül az ember, elveszti a fejét, és úgy érzi, ezért érdemes volt élni, elmaradt. És ez nekem hiányzott.

A bejegyzés trackback címe:

https://egigeropaszuly.blog.hu/api/trackback/id/tr35593720

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Horasz 2010.09.13. 14:58:58

Hallottalak benneteket Loriennél, csak nem volt érkezésem odamenni köszönni. Sajnálom, hogy tőlem nem kóstoltatók semmit, de megértem, hiszen órási volt a kínálat.

Mindennapi Manna 2010.09.13. 15:06:06

Horász, most már mi is sajnáljuk. Húsból nem bírtam volna többet enni, de egy kis rókagombát még legyúrtam volna a torkomon...

nana 2010.09.13. 15:26:03

horasz, félreértés áldozati lettünk, mivel nem volt "v" jelzés az őszinte dim sum mellett, és én ugye húst nem, ezért maradt ki.. de remélem, valamikor, valahogy bepótoljuk!

Limara 2010.09.13. 20:23:32

Köszönöm szépen!:)

Mindennapi Manna 2010.09.13. 21:08:19

Limara nagyon szívesen, mi köszönjük a kenyérkéket.

Gabojsza 2010.09.14. 09:56:13

"a kis pluszt", amitől megszédül az ember, elveszti a fejét, és úgy érzi, ezért érdemes volt élni itt a társaság, a hangulat jelentette és nekem ez elég is volt, hogy mindig szívesen gondoljak az első Blogkóstolóra. Vegyük figyelembe azt is, hogy: 1) mindenkinek nem lehet és nem is kell megfeleni. 2)Az, hogy ízlik, vagy sem, sótlan, vagy épp túl sós, szubjektív dolog, mindenkinek másak az ízlelő bimbói:-). 3) mindenképp dícséretes volt bevállalni azt, hogy ilyen körülmények között MINDEN vendéget ki tudtak szolgálni, nem fogyott el semmi és finom volt minden. Jó volt, na. Köszönöm az élményt!

Mindennapi Manna 2010.09.14. 17:48:19

Gabojsza, ezek szerint te sem az ételekben találtad meg azt "a kis pluszt". Neked ez nem hiányzott, nekem meg igen. Amúgy ugyanarról beszélünk:)
süti beállítások módosítása