01/20115
Rókagombás kacsarillette - elegáns újrahasznosítás
Fotó: Krumpli Béla
Muszáj figyelnem arra, hogy a télire eltett dolgokat is felhasználjam, különben júliusban is tavalyi lecsót eszünk majd. Van például egy csomó rókagombánk, tavaly szedtük. Meg maradt kacsamell karácsonyról, a fagyasztóban várt sorára. És nagyon régen nem készítettem rillettet, hát így találkozott a rókagomba a kacsamellel. Szerencsés találkozás volt!
A rillette nem teljesen úgy készült, ahogy azt az eredeti receptben lejegyezték, hiszen a kacsamellet már korábban megsütöttem. Ennyi idő alatt azonban a nyers kacsamell is megsült volna.
PS: Nem ígérek semmit, de van remény, hogy a Paszuly életre kel. Vagy átmegy ételfotóblogba, mert ételfotónk nagyon sok van:)
Hozzávalók:
fél (sült) kacsamell
egy bögrényi párolt rókagomba (egy bögre=250 ml)
egy dl kacsazsír
kis csokornyi kakukkfű
2 dl száraz fehérbor
só
frissen őrölt bors
A kacsamellet felszeletelem, és a gombával együtt a forró kacsazsírba teszem. 15-20 percig időnként megkevergetve pirítom, majd felöntöm a borral, beleteszem a kakukkfüvet, sózom, és lassú tűzön kb. másfél-két órán keresztül főzöm fedő alatt. Ha elfőtt a bor, a húst apró darabokra vágom, a gombát aprítógépem összevágom. A kakukkfüvet eldobom, összekeverem a húst és a gombát a zsírral, amiben sült. Ha kell sózom, megszórom frissen őrölt borssal. Friss kenyérrel tálalom.
01/20112
Paszulypástétom, hogy ne csak aprópénzünk legyen
Ma van a paszuly nagy napja, ma ugyanis paszulyt kell enni, hogy ne csak aprópénzünk legyen, amit a lencsével tegnap már bebiztosítottunk magunknak. (Január elsején egyetek lencsét, hogy legyen pénzetek. De másodikán paszulyt is, mert a lencse csak aprópénz.) A pénzhez jutásnak ezt a tuti módját anyukám hallotta valahol, sejtésem szerint ez valami újabb keletű szokás lehet, nem emlékszem ugyanis, hogy január másodikán kötelező módon babot ettünk volna. El tudom képzelni, hogy az emberek elégedetlenek voltak azzal az összeggel, amihez a lencse által jutottak, és hasonló logikára hagyatkozva valami nagyobbat kerestek. Így jutottak el a paszulyig. Dehát az ember ilyenkor nem kockáztat, szerintem egy jó kis marketing fogással sok mindent le lehetne nyomni az emberek torkán, jobb is, hogy ezt nem lovagolja meg senki. Olyan ez, mint a továbbküldős levelek, mindenki esküszik, hogy ő olyat soha, de ha szerencseangyalok és/ vagy pénzmanók és/vagy pasit hozó szívek érkeznek hozzá, azonnal küldi is tovább akárhány embernek, odabiggyesztve az elejére: "én ilyet soha nem szoktam, de most nem kockáztathatok."
Tegnap Starfokker-rel gondolkodtunk azon, hogy akkor a lóbab, illetve a zöldpaszuly nagyobb címleteket jelent-e. Erre vonatkozóan nincsenek biztos adataink, mindenki hagyatkozzon a saját megérzésére.
Viszont úgy éreztem, a Paszulynak kötelessége előrukkolni valamivel, ezért megszakítom a vasárnapi programunkat, és felteszek egy receptet.
A paszulykrémet sokszor készítettük gyerekkoromban, aztán hosszú évekig megfeledkeztünk róla. Majd megismerkedtem a hummusszal, és kiderült, hogy én már korábban is találkoztam vele. Csak akkor nem tudtam, hogy egy nagyon híres étel babos változatát eszem. Mióta ez a hasonlóság kiderült, tahinivel szoktam kínálni, de ha nincs otthon, senkit nem hozzon zavarba: tényleg nagyon finom csak fokhagymával és olajjal is. Mivel tegnap nem szóltam, ahhoz, hogy ma elkészüljön, nyugodtan készíthetjük konzervből. Vagy ehetünk zöldpaszulyt.
Paszulyra fel, hadd legyen bőségesen elegendő pénzünk 2011-ben! BÚÉK!
Hozzávalók:
20 dkg bab megfőzve
3-4 gerezd fokhagyma
4-5 ek jóféle olívaolaj
só
két-három ek tahini
pirospaprika
A paszulyt leszűröm, a levét félreteszem. Összeturmixolom, ha túl sűrű a krém, a levével lazítom. Belekeverem a zúzott fokhagymát és 2-3 evőkanál olajat, ha szükséges sózom. Tetejére kanalazom a tahinit, meglocsolom 1-2 evőkanál olajjal, megszórom paprikával. Reggelire, vacsorára pirítóssal, ebédre húsok mellé kínálom.
A tahinihez kávédarálón pépesre darálok 4-5 ek szezámmagot. Elkeverem néhány evőkanál vízzel, pici sóval.
12/20100
Padlizsánkrémleves grillezett naranccsal
Fotó: Krumpli Béla
Ha nem arra gondolnék, hogy nekem sütnöm kellene már, akkor hosszasan írnék Segal Viktor szakácskönyvéről. Arról, hogy mennyire nagyon-nagyon, és miért nagyon-nagyon jó. Most azonban csak azon jár az eszem, hogy biztosan megvettem-e mindent, és mit süssek-főzzek meg ma, mi készüljön holnap...
Szavak helyett itt egy leves, majdnem Segal módra. Az övé ugyanis kakukkfüves, én kifelejtettem, de nélküle is rajongói lettünk ennek az aranyló levesnek:)
Hozzávalók:
1 kg padlizsán
2 ek olaj
1 fej vöröshagyma
fél póréhagyma
1 gerezd fokhagyma
1 sárgarépa
negyed zeller
1,5 alaplé
4 dkg hideg vaj
só
bors
egy narancs
A padlizsánokat vaslapon megsütöm. A fokhagymát, vöröshagymát megpucolom, apróra vágom, a póréhagymát karikázom. A répát és a zellert megpucolom, apró kockákra vágom. Az olajon megdinsztelem a hagymákat, majd rádobom a répát és a zellert, és addig pirítom, míg enyhén karamellizálódnak. Felöntöm az alaplével, sózom, és megfőzöm a zöldségeket. Közben a padlizsánok héját leszedem. Ha a zöldségek puhák, beleteszem a padlizsánt, és bitmixerrel pürésítem. Ha kell, sózom, borsozom.
A narancsot felszeletelem, levágom a héját a fehér réteggel együtt, és forró serpenyőben karamellizálom.
Tálaláskor a forró levesbe dobok 4 dkg hideg vajat, és a tányérban ráhelyezek egy-egy karika grillezett narancsot.
12/20109
Varázslatos csokifenyő
Fotó: Krumpli Béla
Nem csak egy készült, de nem egyszerre, és mindegyik nagyon hamar gazdára lelt, így nem lehetett lefotózni azt az erdőt, amit idén építettem csokifenyőkből. Pedig jól néztek ki. Nagyon jó készíteni őket, majd elajándékozni, majd nézni a hatást, amit gyerekből és felnőttből egyaránt kivált. Én mondom, varázslatos fácskák ezek!
Felnőtteknek lehet fűszeres cukorral díszíteni - csak ne a meleg csokira szórjuk, mert elolvad. Vagy kókuszreszelékkel, esetleg fleur de sel-el-el is megszórhatjuk. Többnyire 70 százalékos csokoládéból készültek, de volt olyan, amit egy kevés tejcsokival "lágyítottam".
Ötlet innen.
Hozzávalók: (3 fához)
50 dkg csokoládé
13 dkg puffasztott rizs
dekorcukrok
A csokoládét vízfürdő felett felolvasztom, belekeverem a puffasztott rizst. Kiveszek kb. két evőkanálnyit a csokiból, és sütőpapíron ellapítom nagyjából kerek formává. Nem kell szabályosnak lennie, és teljesen lapos sem lesz a rizsszemek miatt. Ezután még négy, az előzőnél mindig egy kicsivel kisebb kupacot simítok el, majd legutoljára egy kúpszerű csúcsot készítek két kanál segítségével. A csokikorongok szélét megszórom dekorcukorral, és hűtőbe teszem, hogy megdermedjenek. Kb. 15 perc múlva kiveszem a hűtőből, leválasztom a csokit a sütőpapírról. A legnagyobbik közepébe teszek egy teáskanálnyit a maradék rizses csokiból, ráteszem a következő korongot, kicsit rányomom. Ezt addig folytatom, míg rá nem kerül a fenyőfa csúcsa is. Újabb 15 percre beteszem a hűtőbe.
12/20100
Sütőtökös, spenótos, sajtos muffin
Ha megkérdik, hogy mi van egy ételben, én meg tudom, hogy megosztó elemek is, simán kitérek a kérdés elől, vagy ha továbbra is erőltetik, egyszerűen nem mondom meg. Vagy kicsit csúsztatok, hiszen tudom, ha megkóstolják: nyert ügyem van. Legtöbbször be is jön, mert ha az agyunk valamiről megállapította, hogy jó, hiába derül ki, hogy az egyik alkotóelemét ő addig nem szerette, már nem azzal van elfoglalva, hanem az új ízélménnyel. Tudományoskodó kétsorunkat olvasták.
Ennél viszont nem lehet bevetni a cselt, hiszen a két, igencsak megosztó alkotóelemét nem lehet letagadni: látszik, hogy sütőtökös és spenótos. Maximum sóskát mondhatnék, na de azt még többen utálják, például Krmpl sem eszi meg, pedig mindössze két alapanyag létezik, amitől konkrétan kirázza a hideg. Szóval mese nincs, itt vallani kell. Azok, akik ismernek, már vállalják a kockázatot, hogy olyasmit is megkóstoljanak, amit amúgy nem ennének meg. Két dolog történhet ugyanis: továbbra se szeretik, de ezt nyugodtan megmondhatják. A másik viszont sokkal gyakoribb: meglepetten kiáltanak fel, hogy "jé, ez finom, pedig nem is szeretem a spenótot/sütőtököt!".
Mindig muffinokat kezdek sütni, aztán megunom, és valami nagyobb formában végzi a massza. Eredeti recept az ajándék könyvben, az arányokat alaposan megváltoztattam.
Hozzávalók:
1 bögre liszt (1 bögre=2 dl)
2 tk sütőpor
22 dkg spenót
30 dkg sajt (feta, vagy krémfehér, esetleg telemea)
55 dkg tök (a sült, tisztított tök súlya volt ennyi)
1/4 bögre tej
3 tojás
kis fej vöröshagyma
2 ek tökmag
só
bors
olaj a forma kikenéséhez
A sütőtököt megsütöm, kikaparom a belsejét, szükség esetén apró darabokra vágom. A spenótot blansírozom, jól kinyomkodom belőle a vizet, és apró darabokra vágom. A hagymát apróra vágom. Egy nagy tálban összekeverem a tököt, a spenótot, a hagymát és a tökmagot. Ráöntöm a kissé felvert tojásokkal elkevert tejet, majd beleszórom a sütőporos lisztet. Alaposan összedolgozom, beleszórom a morzsolt/vágott sajtot, sózom, borsozom.
A formát kiolajozom, belekanalazom a masszát. 180 fokra előmelegített sütőben addig sütöm, míg a széle elválik a forma falától, és a közepe sem folyik már. Melegen, langyosan, hidegen egyaránt finom.
Kövesd Krumpli képeit:
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
