02/20112
Pofonegyszerű fánk
Fotó: Krumpli Béla
Rohanós fánk? Egyszerű fánk? Joghurtos fánk? Nem tudom eldönteni, melyik név lenne az igazi, minden esetre ez egy remek alaprecept, amit ezerféleképpen lehet variálni. Készíthetjük ízesítés nélkül, ebben az esetben, hasonlóan a sima fánkhoz, lekvárral megkenve nagyon finom. De szórhatunk a nyers masszába sonkát, kolbászt, sajtot, fűszereket, vaníliát, aszalt gyümölcsöt, így - nem túlzok - fél óra alatt elkészülünk a vendégváró falatokkal. Jó válasz az "úgy ennék valami, mi legyen az?" kérdésre is. Arról nem is beszélve, hogy azok is nyugodtan megsüthetik, akik félnek az élesztős tésztáktól. Még szalag is lesz rajta!
Idén ilyen fánkot készítek húshagyó keddre - végre valami, amiről nem kések le a Paszulyon:)
A recept eredetileg a wellingtoni Hírmondó januári számában jelent meg.
Hozzávalók:
37,5 dkg natúr joghurt (a nagyobbik pohár)
egy teáskanál szódabikarbóna
pár csepp citrom
egy tojás
12-16 ek liszt
csipetnyi só
olaj a sütéshez
A joghurtot egy tálba öntjük. Beletesszük a szódabikarbónát, és csepegtetünk rá friss citromlevet. A tojással együtt jól összekeverjük. Annyi lisztet teszünk hozzá, míg körülbelül nokedli-sűrűségű tésztát nem kapunk. Serpenyőben felforrósítunk egy ujjnyi olajat, egy kanál segítségével "beleszaggatjuk" a fánkokat - egyszerre 3-4 darabot, hogy az olaj ne hűljön ki. A lángot kicsit kisebbre vesszük, 3-4 perc múlva megfordítjuk, és megsütjük a másik oldalukat is.
Hagyományos fánkitt, a Paszulyon.
02/20110
Banános, pillecukros, karamelles torta - a mostoha
Fotó: Krumpli Béla
Hát igen, mégsem szeretem a banánt süteményekben. Hogy miért sütöttem mégis? Mert néha próbára teszem a magammal kapcsolatos hiedelmeimet, ellenőrzöm, hogy valóban úgy van-e még. Mert valamibe fel kellett használnom azt a rengeteg pillecukrot, amit legyártottam. Mert alakulhat úgy az élet, hogy olyat kell sütnöm, amit én nem szeretek, és annak is finomnak és szépnek kell lennie.
Hát ez a banántorta finom volt - ezt többen igazolták, csak szépnek nem mondható. Púpos lett, megrepedt, mondjuk ez utóbbit eltakarták a pillecukrok. Mondták is, hogy milyen vagányul díszítettem:) Aztán a dulce de lechet sem főztem kellő ideig, nem sűrűsödött be, mondom én, hogy ez a torta volt a mostoha...
A púposodás elkerülésére vannak ötleteim, bár nem hiszem, hogy ezen a tortán kísérletezem ki. Hacsak nem mindenki banántortát rendel a jövőben:)
Viszont eszembe jutott, hogy egyszer nagyon szívesen megkóstolnék egy fán megérett banánt. Azt hiszem, olyat még nem ettem...
Hozzávalók:
a tésztához
16,5 dkg puha vaj + egy kevés a forma kikenéséhez
16 dkg cukor
32 dkg liszt
1 zacskó sütőpor
késhegynyi őrölt fahéj
4 nagy tojás
2 nagy, érett banán
A vajat a cukorral habosra keverem. Egy másik tálban összekeverem a lisztet, a sütőport és a fahéjat. A cukros vajba egyenként beleütöm a tojásokat, belekanalazok egy-egy ek lisztet és jól elkeverem, majd beleteszem a maradék lisztes keveréket is. A banánokat turmixolom, és belekeverem a tésztába. Egy 23 cm-es tortaformát kivajazok, lisztezek, beleöntöm a masszát. 190 fokos, előmelegített sütőben 50-55 percig sütöm. Tűpróba!
Ha megsült, kiveszem a sütőből, öt percig pihentetem, majd kiszedem a tortaformából, és rácsom teljesen kihűtöm.
a krémhez:
3 dl tejszín
5 dkg pillecukor + valamennyi a díszítéshez
30 dkg dulce de leche (ha nincs kéznél, otthon is könnyen elkészítő
A tejszínt kemény habbá verem, belekeverem az apróra vágott banánt és pillecukrot. A tortát három felé vágom. Az első lapot megkenem a dulce de lechevel egyharmadával, majd a banános krém felével. Reteszem a következő lapot, megkenem a dulce de lechével, a maradék banános krémmel. Ráhelyezem az utolsó lapot, megkenem a dulce de leche maradék egyharmadával, és pillecukrokkal díszítem.
A dulce de leche otthon is könnyen elkészíthető sűrített tejből. Ha konzervünk van, dobjuk be egy edénybe, töltsünk rá annyi vizet, hogy bőven ellepje - ez fontos, különben robban, és takarék lángon főzzük két órát. Felbontás előtt hűtsük ki teljesen. Ha tubusos sűrített tejünk van, a tejkrémet töltsük egy edénybe, fedjük el alufóliával. Állítsuk az edényt egy vízzel teli tepsibe, és 1,5-2 órán át gőzöljük 220 fokos sütőben.
A decemberi Good Food nyomán.
02/20114
Rozmaringos sós: felturbózott emlékek
Fotó: Krumpli Béla
Nem emlékszem már, hogy ki mutatta először, sőt, az is előfordulhat, hogy csak hallottam róla. Minden esetre volt egy időszak az életemben, amikor rengeteget sütöttem az általunk csak pászkának nevezett sós rágcsálnivalót. A recept pofonegyszerű: vizet, lisztet és kevés sót megfelelő állagúra kellett összegyúrni, kézzel kinyújtottam, lapogattam, és vaskályhán, vaslapon, mikor, mi volt kéznél, megsütöttem. Ha nagy volt a társaság, órákon át képes voltam készíteni, mindenki imádta. Télen remek szórakozás volt, mellette lehetett iszogatni, teázni, beszélgetni, énekelni. A kályha lapján ugyan csúnya nyomot hagyott, de az idővel lekopott, szükség esetén lesikáltuk. Az ilyen apró részletekkel különben sem törődtünk.
Körülbelül egy éve eszembe is jutott, hogy jó lenne ismét sütni, de akkor nem volt még vaslapom, a vaskályhák meg régen kikoptak az életemből. Aztán mire lett alkalmas sütőeszközünk, megfeledkeztem az egészről. Így hát érthető az az öröm, amit Niki bejegyzésének olvasásakor éreztem. Hiszen ez nem más, mint a mi pászkánk, kicsit felturbózva! Mindig is le tudnak nyűgözni a pofonegyszerű receptek, mint amilyen ez is. A fűszert lehet variálni, a köménytől magyaros lesz, az oregánótól olaszos, ha úgy tetszik, de önmagában is nagyon finom.
Én vendégfogadó sósként kínáltam, de a vacsora végén remekül ki lehetett vele mártogatni a maradék sajtos krémet. Fél óra alatt elkészül, a sütő előmelegítése tart a legtovább.
Fotó: Krumpli Béla
Hozzávalók:
20 dkg liszt
2 ek olívaolaj
csipetnyi cukor
1 tk só
2 ek apróra vágott fűszer (nálam is rozmaring)
kb. 1 dl. hideg víz
A sütőt a tepsikkel együtt előmelegítem 220 fokra.
A lisztet, sót, cukrot összekeverem, beleszórom a fűszert, beleöntöm az olívaolajat. A vizet óvatosan adagolva nem túl lágy, de rugalmas tésztát gyúrok. (Kb. olyan keménységűt, mint a tojásos levestészta.) Kinyújtom kb. 1-2 mm vastagságúra, apró darabokra vágom. Sütőpapírra helyezem, aminek a segítségével a forró tepsibe húzom. Körülbelül öt-hat perc alatt készre sül.
02/20116
Másnapos levesek /3. - Nagy ruszki leves
Fotó: Ormos József
Krmpl mostanában egyre gyakrabban főz. Van, amikor "csak" a saját ebédjét készíti el, máskor nagyobb adagot, több embernek. Levesekben elképesztő kreatív, legutóbb egy piros levessel kápráztatott el mindenkit. A recept:
Persze, ilyen leves nincs, de mégis van. Egyrészt van a fejemben, másrészt meg is főztem és vagy húsz embert jóllakattam vele. Nevezhetnénk Nagy Ukrán Levesnek is, hogy e másik nép nemzeti büszkeségét is tiszteletben tartsuk. A lényeg az, hogy vegyük meg a hozzávaló húsokat még előző nap és tegyük be a hűtőbe. Másnap keljünk fel korán és menjünk le a piacra megvenni a zöldségeket Egyrészt, hogy legyen elég időnk megfőzni a húslevest, másrészt, hogy a leves elkészülte után legyen még időnk aludni egyet a buli előtt. Előtte ellenőrizzük a kamrában, van-e még elegendő a lisztes savanyú uborkából?
A piacról visszatérve nekiláthatunk a marha-, és disznóhús felkockázásához, majd tegyük fel egy fazék hideg vízben a marhalábszár darabokat, némi szemes bors, borókabogyó és babérlevél társaságában főni. Ha felforrt, szedjük le a habját és állítsuk takarékra. Egy-másfél óra múlva mehet utána a disznóhús. Ne felejtsük el kivenni a fagyasztóból az 1 liter húslevesalapot, hogy legyen ideje kiolvadni. (Ha nincs otthon levesalap, az sem baj, ekkor azonban nem lesz annyira sűrű a levesünk.) Vágjuk fel vékony szálakra a céklát és az uborkát, a többi zöldséget kockára, a hagymát apróra, a virslit karikára és tegyük félre.
Közben tovább elmélkedhetünk a kiinduló dilemmánkon: vajon ha a borscsba savanyú uborkát teszünk, akkor nevezhetjük-e az így létrejövő levest céklás szoljankának? Az így kialakult étel vajon új minőséget jelent-e, esetleg az ún. fúziós konyha egy új elemét fedeztük-e fel? (Nem.) Ha sikerült megtalálnunk a helyes választ, még mindig múlathatjuk az időt annak a nem kevésbé fontos gasztro-lingvisztikai kérdésnek a megválaszolásával, hogyan is nevezzük azt a levest, amit majd este a vendégeknek felszolgálunk? Vagy ha az előbb vázolt konyha-filozófiához fáradtak lennénk, esetleg hülyeségnek tartjuk, egyszerűen hívogassuk fel barátainkat és beszéljük meg az előző esti kalandjainkat.
Közben vágjuk fel apró kockákra a füstölt szalonnát, a kisült zsírban pirítsuk meg a fej hagymát, dobjuk rá a felkockázott sárgarépát és zellert, kicsit később adjuk hozzá a céklát és a paradicsomsűrítményt. Újabb tíz perc múlva adjuk hozzá a reszelt nyers káposztát és azt is pároljuk meg. Ha ezzel megvagyunk, öntsük be a zöldségeket a húslevesbe és töltsünk hozzá még egy liter alaplét. Az első forrás után vegyük takarékra, tegyük bele a savanyú uborkát, a virslikarikákat, majd a kapribogyót. Tíz-tizenöt percig főzzük még lassú lángon és a vége előtt öt perccel keverjünk bele két mokkáskanál csiliforgácsot. Tálaláskor adjunk hozzá tejfölt és fekete orosz rozskenyeret. A gasztro-lingvisztikai vitát pedig folytathatjuk a vendégeinkkel együtt, kanalazgatás közben...
Hozzávalók:
30 dkg marhalábszár
30 dkg disznócomb
4-8 virsli
5-10 dkg szalonna
1 kg cékla
1-2 fej hagyma
1 zeller
3 db sárgarépa
6 db savanyú uborka
2 dl paradicsomlé
1 l húsleves alaplé
4 evőkanál kapribogyó
2 mokkáskanál csiliforgács
tejföl
bors, borókabogyó, só, babérlevél
Másnapos levesek korábban:
Sonkalé-leves
Savanyú tőkehalleves kapribogyóval
01/20113
Málélisztes, ribizlis torta - a szerény
Fotó: Krumpli Béla
Nálunk a gasztromagazinokat, újságokat Krmpl szerzi be. Elég jó az ízlése, mindent alaposan áttanulmányoz, mielőtt megvásárolná, az újságok terén majdhogynem jobban képben van, mint én:) Ha valamit nem vesz meg, azt meg tudja indokolni: nem ár-érték arányos, nekem abban nem lenne érdekes recept, stb.
Szóval gyűlnek az újságok, kezdeni kell velük valamit. Tortát kell sütni. Akár csatlakozhatnék Doki egyik mozgalmához, csak a napok nem jönnek össze. A Magazine Monday nálunk pénteken van.
Az első torta egy látszólag szerényebb darab. A mélyhűtő tartalmához igazítva ribizlivel. Gyönyörű, színes, finom. Díszíteni nem kell, egy kis porcukor a tetejére, és már kész is van. Kezdők is próbálkozhatnak, bármilyen bogyós gyümölccsel finom szerintem. Napot varázsol a lakásba.
A Good food nyomán.
Hozzávalók:
a tésztához:
22,5 dkg puha vaj
22,5 dkg cukor
4 tojás
17,5 dkg máléliszt
5 dkg liszt
1 1/2 tk sütőpor
1 tk vaníliakivonat
1 1/2 citrom reszelt héja
20 dkg fagyasztott ribizli
2-3 ek porcukor
A sütőt előmelegítem 190 fokra. A vajat a cukorral habosra keverem. Egyenként beleütöm a tojásokat, és jól eldolgozom. Ha a tojások nem akarnak elkeveredni, hozzáadok egy kanál lisztet, majd beleöntöm a vaníliakivonatot, és beleszórom a reszelt citromhéjat. Egy tálba összekeverem a málélisztet, a lisztet, a sütőport, majd óvatosan összedolgozom a vajas-tojásos keverékkel. Kivajazok két 23 cm-es tortaformát, a masszát elosztom, és beleöntöm. A tetejét elsimítom. Megszórom a fagyasztott ribizlivel, a gyümölcsöket belenyomkodom a tésztába. Rászitálok egy-másfél kanál porcukrot. 190 fokra előmelegített sütőben 30 perc alatt megsütöm. Tűpróba! (Egyszerre sütöm a kettőt. Ha a sütő nem süt egyenletesen, félidőben megcserélem a formákat.) Ha megsültek, kiveszem, kicsit hűtöm, majd kiveszem a formákból, és rácson teljesen kihűtöm.
A krémhez:
12 dkg krémsajt (Philadelphia, pl.)
2 ek porcukor
fél citrom reszelt héja
egy ek frissen facsart citromlé
1,5 dl tejszín
10 dkg kifagyasztott ribizli
A szobahőmérsékletű krémsajtot a cukorral habosra keverem. Beleszórom a citromhéjat, beleöntöm a citromlevet. A tejszínt habbá verem, majd óvatosan belekeverem a sajtkrémbe.
Az egyik lapot tetejével lefele fordítom, megszórom a ribizli felével. Megkenem a sajtkrémmel, rászórom a maradék ribizlit. Ráhelyezem a másik tortalapot, megszórom porcukorral.
Kövesd Krumpli képeit:
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
