Nyaraltunk/1: Kolozsvár és környéke

Idén csak itt a közelben, Kolozsváron és az Őrségben. Illetve ezek környékén.


fotó: Krumpli Béla

A kolozsvári nyaralás különösen aktívra sikeredett: túl a baráti látogatásokon és a számomra fontos helyek felkeresésén fesztivál volt a városban: húsz év után először meg merték rendezni a Kolozsvári Magyar Napokat. Vagyis nem tartottak attól, hogy úgysem sikerül, hanem belekezdtek, és remek, majdnem egyhetes fesztivál kerekedett belőle. Olyan, ahol mindenki összefogott, mindenki ott akart lenni. Nem az volt a lényeg, hogy a másikat lenyomja, hanem, hogy egymást erősítve létrehozzanak valami jót. Remek móka volt, bárhova mentünk, mindenhol belefutottunk valami rendezvénybe, és ennek megfelelően sok-sok ismerősbe. Volt rengeteg öröm, kacagás, koncert a Főtéren, könyvvásár a Farkas utcában, kiállítás mindenhol. Remek formáját hozta a város, olyan jó ilyenkor kolozsvárinak lenni!

Végre eljutottunk a tordai sóbányába is, régóta tervezzük.


fotó: Krumpli Béla

Aki arra jár, ki ne hagyja, gyönyörű, felemelő, tanulságos. Számomra mindig érdekes megtapasztalni a mélységeket és magasságokat olyan helyeken, ahol amúgy nem jár mindennap az ember. Ilyen volt a tengerfenék felfedezése néhány éve, és ilyen a föld mélyének a megtapasztalása is. Nem tudom megunni, pedig már jártam sóbányában meg néhány barlangban is. Most is leírhatatlan érzés volt leküzdeni a fel-feltörő tériszonyomat, és lenézni a mélybe, ahonnan még az óriáskerék is picinek tűnt, az emberekről nem is beszélve. Körülbelül olyan volt, mintha a Charlie és a csokigyár umpa-lumpái közé csöppentünk volna. Vicces volt kiabálni a visszhangteremben, és hallgatni az ismétlődéseket, csónakázni a mélyben, bámulni felfelé, immár umpa-lumpaként. Fürkészni a rétegek mintázatát, megtapogatni, nyalogatni a sót. A tordai sóbánya akár egész napos programnak is kitűnő, csak jó melegen kell felöltözni, mert lent a mélyben 10-12 fok van!

Ja, meg arra kell figyelni, hogy a két ki/bejárat közül ugyanazon jöjjünk ki, mint amelyiken bementünk. Ugyanis a két járat közötti távolság - kintről megkerülve - öt kilométer. Ha az autót éppen a másik oldalon hagytuk, vagyis nem ott érünk ki, ahol bementünk, nagyon bosszantó tud lenni. Segítőkész taxisok persze vannak, de nyilván kihasználják a helyzetet és megkérik az árát az amúgy két-háromperces útnak. (árak és nyitva tartás itt.)


fotó: Krumpli Béla

Aztán voltunk Bélesen. Nyáron mindig visszük a gombászkosarat, és gomba nélkül nagyon ritkán térünk haza, de általában sokkal nagyobb a lelkesedésünk, mint a talált gomba mennyisége. Idén viszont oda is jókor érkeztünk: sárgállott a rókagombától a talaj. Még Krmpl sem bírt ellenállni, pedig ő idejében leszögezte: nem akar gombászni. Annyi gombát szedtünk, hogy fel kellett frissíteni a régi tartósítási módokat, a mélyhűtőbe nem fért volna el. A tőzegáfonya, amit azután gyűjtöttünk, hogy a gombára már nem akartunk ránézni, mert félő volt, hogy nem bírjuk kicipelni, csak bónusz volt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.