Tökéletes darázsfészek

 

Fotó: Krumpli Béla

Gyerekkorunkban ünnepnek számított, ha darázsfészek készült.

Azt mondták, azért nincs gyakrabban, mert borzasztó bonyolult elkészíteni. Pedig valószínű, nem volt annyi vaj, amennyi darázsfészket mi megettünk volna, de mégiscsak jobb volt a bonyolultságra hivatkozni. Ráadásul így meg is lepődtem, amikor először sütöttem, és kiderült, hogy tulajdonképpen egyszerű, viszont tény, hogy kicsit időigényes, nem az a hipp-hopp sütemény.

Túl gyakran most sem készítem, mivel én tulajdonképpen csak a vajjal/tejjel átitatott alját szeretem nagyon. De ha már beleharaptam egybe, akkor mese nincs, a fölötte lévő tésztát is meg kell enni. Míg nagyanyáim akkor voltak büszkék, ha a kelt tészta jó magas lett, nekem pont az volt a lényeg, hogy minél alacsonyabb csigáim legyenek. Ahhoz, hogy a darázsfészek számomra tökéletes legyen, az kellett, hogy az a szaftos rész az aljukon majdnem a tetejükig érjen. (Volt már olyan sütemény, amit a lyukakért szerettem, nagyjából ugyanezért.)

Nem csináltam mást tehát, csak nagyon vékonyra vágtam a csigákat. Olyan másfél centisre, de legközelebb még ebből is lefaragok egy fél cm-t. Így ideális: a tetején karamellizálódott cukordarabok vannak, az alja pedig felszívja a tepsi aljáról a folyadékot, és mivel nagyon alacsony, ez tényleg majdnem a tetejéig tart.

A tejnek, amivel meglocsoljuk, nagyon édesnek kell lennie. Ettől édesül meg a darázsfészek, meg karamellizálódik a cukor a tepsi és a sütemény alján.

Még véletlenül sem teszek bele diót, de ha valakinek mégis hiányozna, feltétlenül pörkölje meg, mielőtt megdarálná, és összekeverné a cukorral meg a vajjal.

Hozzávalók:

a tésztához:
50 dkg liszt
3 tojássárgája
3 dkg élesztő
2 dl tej (esetleg még 2-3 evőkanálnyi)
1 kk cukor
csipetnyi só

Az élesztőt felfuttatom egy fél decinyi langyos, cukros tejben, és a hozzávalókból ruganyos tésztát gyúrok. (Ha túl kemény lenne, teszek bele még egy kis tejet.) Letakarva fél órát pihentetem.

a töltelék:
15 dkg cukor
15 dkg puha vaj

A cukrot jól elkeverem a puha vajjal.

A tésztát nagyjából fél centisre nyújtom. Megkenem a cukros vajjal, feltekerem. Vékony, 1, max 1,5 centis csigákat vágok, és tepsibe teszem, egymástól ujjnyi távolságra. Letakarva 1,5-2 órát kelesztem.

a tetejére:
4,5-5 dl tej
10-15 dkg cukor (nagyon édesnek kell lennie)
1 kk vaníliakivonat

180 fokra előmelegített sütőben addig sütöm, míg a tetejük kicsit megpirul (25-30 perc.) Ekkor meglocsolom forró cukros tejjel, és két perce visszateszem a forró sütőbe.

Praecedata

Fotó: Krumpli Béla

Ezzel a szóval mostanáig a gúgli sem találkozott. Nem mintha célom lett volna ilyen szót találni, de most nagyon örülök, hogy gyarapítottam a tudástárat:)))

Amúgy ez egy perec, Bornemissza Anna korában sütöttek ilyeneket. Receptje a már többször emlegetett szakácskönyvben maradt fenn, így szól:

"Végy szép lisztet, tyúkmony-székit s egy kevés bort, nádmézet s ánizst. Csinálj tésztát belőle. Nyújtsd hosszúra s kerekdedre. Fahajat is tehetsz bele. Ezt praecedatanak hívják."

Ropogós, enyhén édes, ánizsos pereckék lesznek, miután megsültek. Ha Valentin napján készítenénk, feltétlenül szív alakúra formázzuk.

A Valentin napi sorozat harmadik részét olvashatjátok.

Első rész
Második rész

Hozzávalók:

20 dkg liszt
1 tojássárgája
1 dl száraz fehérbor
1 ek méz
csipetnyi só

A hozzávalókat összegyúrom, hosszúra és kerekdedre nyújtom. Kifliket, karikákat, pereceket, szíveket formázok, és 200 fokra előmelegített sütőben addig sütöm, míg egy kis színt nem kapnak.

Kókuszlisztes financier szívecskével

Fotó: Krumpli Béla

Sokszor kísérletezem, és sokszor játszom.

Mostanában eljátszadozom például a gondolattal, hogy mi lenne, ha elfelejtenénk a kristálycukrot. Mert nem egészséges, mert hizlal, mert egészen hosszú ideig cukor nélkül is jól elvoltak az emberek.

Amikor ezen gondolkodom, a sejtjeim fele azonnal fellázad, és ilyeneket zúgnak bennem: ne már, mi lesz azzal a sok kedvenc süteménnyel, meg azokkal, amiket még ki akartam próbálni. A maradék viszont helyesel, és azonnal tervezgetni kezdi, hogyan kellene mindent cukormentessé tenni.

Én pedig próbálom a cukrot egyelőre mézre cserélni, de készülök kipróbálni egyéb természetes édesítőszereket is. Érdekes. A méz egyáltalán nem zavaró, sőt, én szeretem, ha érződik az íze. Viszont sokkal kevesebbet használok, mint cukorból, ami azt is jelenti, hogy kevésbé édes desszerteket készítek mostanában. És ami a legmeglepőbb: nem is igényelem az édesebbet.

A financier ötlete innen jött, nagyon tetszettek azok a kis szívek, amelyeket a közepükre rajzoltak. Financiert azonban viszonylag gyakran készítek, kellett tehát valami újdonság, és a mézes édesítés már nem az. Gondoltam tehát egy nagyot, és a lisztet lecseréltem kókuszlisztre. Teljesen működik, finom, csak a végeredmény morzsálódik törékenyebb, mint a lisztes társa. Teszteltem vendégeken, mindenkinek ízlett, megtartjuk.

A Valentin napi sorozat második része következik.

Első rész

Hozzávalók:

16 dkg jó minőségű vaj + egy kevés a forma kikenéséhez
3 tojásfehérje
5 dkg darált mandula
5 dkg kókuszliszt
3 ek méz
csipet só
1 tk vaníliakivonat
1 tk piros lekvár a díszítéshez

A száraz hozzávalókat egy tálban összekeverem, beleteszem a mézet, a vaníliakivonatot és az enyhén felvert tojásfehérjéket. Egy lábasban a vajat addig pirítom, ameddig illatos lesz, és kis, apró barna darabok válnak ki belőle. (Figyeljünk oda, könnyen leég!) A masszába belekeverem a vajat és összedolgozom, ameddig egyneművé válik a tészta. Letakarva egy-két órát hűtőben pihentetem. Egy muffin forma mélyedéseit kikenem olvasztott vajjal, mindegyikbe teszek egy vékony csíkra vágott sütőpapírt úgy, hogy a két vége kilógjon. Belekanalazok egy-egy kevés masszát, tetejére lekvárral szívet rajzolok, és 180 fokra előmelegített sütőben 25 perc alatt megsütöm. Miután kihűlt, a sütőpapír segítségével kiszedem a formából.

Szívet - fagyasztott gyümölcs híján - lekvárral rajzoltam.

Vajszívem van Valentinkor

Fotó: Krumpli Béla

Írhatnám, hogy egyáltalán nem érdekel a Valentin nap, dehát pont ez a bejegyzés árulkodna arról, hogy ez nem igaz. Meg az a kettő, amit ezen kívül a témában akarok írni.

Szóval a Valentin nap igenis érdekel. Mert ilyenkor nagyon aranyos ajándékokat szoktam Krmpltól kapni, amiket ő csinál nagyjából másfél perc alatt. Rajzol valamit, vagy rögtönöz egy szívet, vagy csak ráfirkant valamit egy cetlire. De ezek annyira olyanok, mint Ő, annyira kedvesek, hogy igazán kell nekem ez a Bálint nap.

Másrészt büntetlenül lehet készíteni mindenféle szívecskés dolgot, jó, adott esetben giccset. Ha az emberbe szorult egy csomó szív, ilyenkor kiadhatja magából. Vagy kinézhet mindenféle ötletet, és azokat megvalósíthatja, és hivatkozhat Valentinre.

A vajból szívet nem az én ötletem, de nagyon megtetszett, biztos voltam benne, hogy nem felejtem el, ezért meg sem jegyeztem, hogy hol láttam. Este meg lehet csinálni, reggel meg ott virít az asztalon. Nagyjából kettő perc, ennyi bőven belefér a valentineskedésbe, és mégis emlékezetes marad a rohanós reggel. Én szilikon bonbon formába tömködtem a vajat, de ha az nincs, akkor a vajból kell csinálni egy fél cm magas téglalapot, azt ki kell fagyasztani, és süteménykiszúróval helyes szíveket lehet kivágni.

Hozzávalók:

puha vaj
piros kaliforniai paprika

A paprikát apróra vágom, összekeverem a vajjal, és kiskanállal beletömöm a bonbonformába. Hűtőbe teszem míg megdermed.

Kaprigyümölcsös sütőtöksaláta Szent Jakab kagylóval

Fotó: Krumpli Béla

Azt vettem észre, hogy a Paszulyra pont azok az ételek nem kerülnek fel, amelyekből kiderülne, hogy egy-egy időszakban milyen alapanyagból eszünk a legtöbbet.

Idén télen például sokkal több sütőtököt ettünk mint korábban. Igen ám, de általában az történik, hogy elkészítem az ebédet, és vagy nagyon éhesek vagyunk, vagy egyszerűen semmi kedvünk elővenni a felszerelést, így elmarad a fotózás. (Ez a kép is sietve készült, mert éppen éhen akartam már halni.)

Régen ettem utoljára ennyi finom sütőtököt, mint idén. Egy-egynek pont olyan íze volt, mint gyermekkoromban. Legtöbbször megsütöttem, és készítettem valamilyen salátát, amit aztán én főételként, magában, Krmpl köretként ette valamihez. Rukkolával például nagyon finom, egy kis minőségi olívával leöntve. Vagy imádom korianderrel. Illetve mindennel, ami savanyúságával, keserűségével egyensúlyozza a sütőtök édességét.

Ez a meleg saláta akár a ZöldKampány keretében is készülhetett volna, bár mi annak meghirdetése előtt ettük. Arra, hogy szezonális zöldségeket együnk, amúgy is figyelek, és arra is törekszem, hogy olyan főételeket készítsek, amelyek hús nélkül is megállják a helyüket úgy, hogy Krmplnak se legyen hiányérzete. A ZöldKampánynak azonban nem célja, hogy vegetáriánusok legyünk, pusztán az, hogy sok zöldséget együnk, minél változatosabb formában.

Hozzávalók:

0,5 kg sütőtök
20 cm póréhagyma
2 ek olívaolaj
1 ek Tokaji balzsamecet
1 maréknyi kaprigyümölcs
egy csokor koriander
só

A sütőtököt megpucolom és apró kockákra vágom, sütőben megsütöm. A hagymát felkarikázom, az olajon megdinsztelem. Ráteszem a sütőtököt, meglocsolom a balzsamecettel, rászórom a karikára vágott kaprigyümölcsöt, és jól összekeverem. Ha kell sózom. Tálaláskor megszórom apróra vágott korianderrel.

Szent Jakab kagylót ettünk mellé, amit kevés olajban sütöttem meg.

Az ötlet a GF-ból származik.