07/20080
VKF!XVII - Dinnyés, paszulyos cukkini saláta
Hát az úgy kezdődött, hogy a GBP-re egész héten nem volt időm készülni, így péntek este kellett valamit kiokoskodni. A Gabojsza által dicsért, és beszerzett, román nyelvű gasztroújságokat lapozgatva találtam egy előételt, amolyan falatkákat, amiben jól hasznosíthatónak tűnt az otthonról hozott friss juhsajt, a telemea. Közben kinéztem egy másik salátát is, hogy majd valamikor arra is sort kerítek. Aztán szombaton kikerült a kezemből az irányítás, én meg csak tettem, amit az érzéseim diktáltak:)
Szóval az eredeti tervek szerint sült cukkini szeletekbe tekert pácolt sajtra készültem. A sajtot bepácoltam, majd elkezdtem kisütni a vékonyra vágott cukkinit. Az első adag nem tetszett, és szinte észre se vettem, máris áttértem a falatkák és a kinézett saláta házasítására. Szombaton csak pár órát érhetett, vasárnapra lett igazi.
Szerintem az egészért a bab volt a felelős, aminek ismét nem bírtam ellenállni, és egy nagyon keveset vásároltam Terikétől.
Hozzávalók:
A pácolt sajthoz:
20 dkg telemea sajt – szerintem fetával is finom
egy citrom reszelt héja és leve
egy deci olívaolaj
borsikafű
A telemeát apróbb kockákra vágtam. A citrom héját lereszeltem, levét kifacsartam, és összekevertem az olajjal és a borsikafűvel. Beletettem a sajtkockákat, és hűtőben körülbelül négy órán keresztül pácoltam.
A salátához:
két fiatal, zsenge, cukkini
25 dkg zöldpaszuly
30 deka görögdinnye héj nélkül
néhány mentalevél – nekem szárított volt itthon
egy marék fenyőmag
só
A cukkiniket vékony karikákra, majd csíkokra vágtam. Besóztam, és húsz percig állni hagytam. A zöldpaszulyt enyhén sós vízben megfőztem, hagytam kihűlni. A dinnyét kimagoztam és apró darabokra vágtam. A fenyőmagokat száraz serpenyőben megpirítottam. A cukkiniket kicsavartam, összekevertem babbal, a pácolt sajttal, a dinnyével és a fenyőmaggal. Meglocsoltam három evőkanál fűszeres olajjal, amiben a sajtok pácolódtak. Megszórtam a morzsolt mentalevéllel, sóztam. Hűtőbe tettem, hogy összeérjenek az ízek. Kell nekik egy éjszaka.
07/20084
VKF!XVII - Mazsolás, kukoricás rizssaláta
Amikor megláttam Dolve Vita felhívását, azonnal tudtam, hogy eljött az ideje a rizssalátának. Egy gond volt vele: kánikulában számomra ez már túl "nehéz", de végül ez megoldódott.
Amikor kiderült, hogy a VKF határidő egybeesik a piknikkel, akkor már azt is tudtam, hogy a kettő egybekötöm, és salátá(k)val érkezem a Millenárisra.
A rizssaláta állítólag KicsiB-tól származik, de én SZA-nál ettem először. A recepten kicsit módosítottam, egy-két hozzávalót mással helyettesítettem. Most két adagot készítettem, a zárójelben az eredeti adagok szerepelnek.
Hozzávalók:
2 tasak rizs (12,5 dkg)
3 cső kukorica (25 dkg kukorica – általában konzerv)
10 dkg mazsola (5 dkg mazsola
egy kötés zöldhagyma (az eredeti recept az ízlésünkre bízza)
4 gerezd fokhagyma (2 gerezd fokhagyma
4 evőkanál kapor (2 evőkanál kapor)
három pohár joghurt (két deci joghurt)
egy dl tejföl (2 dl tejföl)
három ek méz (méz ízlésünk szerint)
három ek frissen facsart citromlé
só
A rizst és a kukoricát külön-külön, enyhén sós vízben megfőztem. A hagymát, a fokhagymát és a kaprot apróra vágtam. A kihűlt kukoricacsőről levágtam a szemeket, és összekevertem a rizzsel, valamint a többi hozzávalóval. Citromlével, mézzel és sóval ízesítetem.
07/20085
GBP: GasztroBloggerPiknik
Amikor Krmpl-t emlékeztettem, hogy ezen a szombaton lesz a GBP (merthogy szerintem a GasztroBloggerPiknik is létjogosultságot nyert ezennel), felcsillant a szeme, és megkérdezte, akkor minden gasztrobloggernél ugyanaz a bejegyzés szerepel majd?!
Hát ha szóról-szóra nem is egyforma, de tartalmában mindenképpen, és a fotók is meglehetősen hasonlóak lesznek:)
Gourmandula meghívására gyűltünk össze a Millenárison, ami tényleg ideális piknik-helyszín. Tegnap délután megelevenítettük a júliusi Majálist, amint azt az egyik biztonsági őr meg is jegyezte. Annyira feltűnően vonultunk ugyanis hatalmas pakkjainkkal, hogy utánunk jött megnézni, mire készülünk. Amikor meglátta a terülj-terülj pokrócot, annyit mondott:
- Hát ez nagyon szép, olyan, mint Szinyei képe!
A felsorakoztatott ételek közül nem is tudok kiemelni semmit, hiszen minden nagyon finom volt. Nem mindent tudtam megkóstolni, de mindenkinek legalább egy művéből ettem. Ennyi kajára ugyanis akkor sem lehet felkészülni, ha az ember egész nap nem eszik semmit. Jó, mégis. Gourmandula megmutatta, mit tanult a főzőiskolában: gyönyörű, nagyon finom szusik kerültek elő a kosarából.
Számomra a délután egyik nagy meglepetése Beatbull volt, aki bármennyire szép lett volna, nem a mi kedvünkért ugrott haza Németországból, de pont itthon volt, és el tudott jönni. És aki annyira, de annyira fiatal, hogy az már szemtelenség. Azaz a blogja alapján kicsit idősebbnek gondoltam:) Beatbull különben hős volt. Kicsit később érkezett, akkor mi már régen nem tudtunk enni egy falatot sem, az ő tányérját viszont alaposan megpakoltuk. Az utolsó falatig elfogyasztott mindent, sőt, az édességeket is végigkóstolta.
Az is tetszett, hogy több olyan étel-ital is volt, amit más, jelenenemlévő bloggerek ihlettek. Például a Sajtkukacék bagettje, ami Pákosztos Macska receptje alapján készült, meg a Zsuzsa mentaszörpje, ami ViMiZo blogján olvasható.
A GBP felhozatalán meglátszott az aktuális VKF-forduló, több saláta is feltűnt a kínálatban:)
És akkor álljanak itt mindazok, akiknek a blogját mindenképpen érdemes figyelni a következő napokban: Gourmandula, Nana, Anna, Mézesmadzag, Cukroskata, Sajtkukacék, Dolce Vita, Ízbolygó, Ági – és nagyon-nagyon remélem, nem maradt ki senki!!!
Köszönöm mindenkinek.
Ja, meg egy rejtvény: hány különbség látható a két kép között, túl azon, hogy Vegasztrománia időközben más pózt vett fel?
07/20080
Csak lesnek
Mindenféle csúszómászó, kígyó-béka féle állatot szeretek. Amelyiket lehet, kézbe is veszem, a többit képes vagyok órákig nézni.
Mondanom sem kell, ezzel a passzióval többnyire kisebbségben vagyok, mert ha nem is minden béka láttán kezdenek el rikoltozni az emberek, arra már jóval kevesebben jelentkeznek, hogy önként és dalolva fogják kézbe.
Én akkor szoktam rikoltozni, ha valaki ok nélkül akarja bántani a bogarakat, hüllőket, kétéltűeket. Bglrk barátosnémmal például nagyon viccesek lehetünk, amikor ő, ha felfedez egy pókot, kicsit hisztisen valami eszközt ragad, hogy azonnal eltűntesse. Én, szintén kicsit hisztisen, azonnal rákiabálok, és másfajta eszközt ragadok, hogy megmentsem a pók életét.
A Meleg-Szamos völgyi sátorozásokból is elsősorban az maradt meg, hogy a vízben nagyon sok volt az ebihal:) Pedig ott málnából sem volt kevés!
A Bükkbenis ujjongani kezdtem, amikor felfedeztem a pocsolyát. Azonnal rengeteg ebihal jelent meg lelki szemeim előtt, de kiderült, ezek a békák már serdülőkorba léptek. Így is szerettem őket:)
07/20084
Béles, ahol már lehet hegyet látni
Béles régi otthoni nyaralásaim igen fontos helyszíne. Többször sátoroztunk itt, a világtól annyira nem messze ugyan – Kolozsvártól 80 kilométerre –, de mégis teljesen elzárva tőle. A fenyvesek között, a tótól nem messze van egy tisztás, ahova gyerekkoromban visszajártunk. Ott akár két hetet is eltölthettünk, ember nem tévedt oda. Maximum legelésző tehenekkel találkoztunk. Igazi nomád élet volt ez, jéghideg patakban fürödtünk, rengeteget gombásztunk, málnásztunk, áfonyáztunk. Bográcsban főztünk minden nap, és nagyokat kirándultunk. Esténként a tábortűz mellett énekeltünk. Ha hazamegyek, és nincs idő messzebb kirándulni, ide akkor is muszáj elmennünk, hegyet, havast látni:)
Béles (Beliş)a Móc-vidék egyik faluja. A mócok Biharban, a Gyalui-havasokban, az Erdélyi-érchegységben, főként hegyi tanyákon és kisebb falvakban élnek, a románság külön néprajzi csoportját alkotják. A mócok legmostohább hegyvidékeken laknak, nem ritka, hogy két ház között több kilométert kell gyalogolni hegyen-völgyön át. Ezeken a vidékeken földművelésre nem nagyon van lehetőség, állattartással, fakitermeléssel foglalkoznak.
Béles egy húsz kilométeres duzzasztott tó fölött fekszik. Ma már egy teljesen új település, régen a völgyben volt a falu, ahol most a hatalmas víztömeg van. Amikor a tavat felduzzasztották, ezt a falut is kiköltöztették, fel a dombra.
A képek a múlt héten készültek. Gyönyörű volt az idő, ami a hegyek között igazán szerencsének számít. Itt még van szamóca, és a margaréták sem nyíltak el. A vörös áfonyának azonban még kell egy hónap, ameddig megpirul...
Kövesd Krumpli képeit:
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
