07/20080
Tárkonyos krumpli
A tárkonyos krumpli is egyik kedvencem. (Soha nem gondoltam, hogy ennyi kedvenc ételem van.) Csak úgy magában szoktam eszegetni, és élvezem az ízeket. Krmplnak konfitált csirkével kínáltam, és annyira ízlett neki is, hogy másnap egészen csalódott volt, amikor kiderült, hogy előző este az összes krumpli elfogyott. Mondanom sem kell, pofon egyszerű elkészíteni, „súlyosabb” sültek mellé is nagyon finom. Én langyosan szeretem a legjobban.
Hozzávalók:
krumpli
ecetben eltett tárkony
só
A krumplikat megmostam, és sós vízben megfőztem. A főtt krumplikat forrón megpucoltam, és kockákra vágtam. Az ecetes tárkonyt apróra vágtam, és összekevertem a krumplival, sóztam.
Most a még meleg krumplihoz kis kacsazsírt is kevertem, de ez elhagyható, vagy helyettesíthető néhány evőkanál olívaolajjal.
07/20081
Bögre, vagy gyűrű?
Lassan egy hete fedeztem fel ezt az oldalt, meg ezt a bögrét, és azóta gondolkodom, hogy ez most jó ajándék, vagy rossz…
Mert ugye akkor poén, ha pasi adja nőnek, ajándékba. Akkor viszont nagy merészség kell hozzá, mivel egy nő bármilyen helyzetben is van, semmi perc alatt nagyon-nagyon magasra tud repülni, ha meglát egy ilyen gyönyörűséges gyűrűt. Olyan magasra, ahonnan hatalmasat lehet zuhanni, amikor kiderül, hogy ez mégsem az. És akkor már a Swarovski sem nyújt vigaszt:)
Szóval Uraim, csak tessék, aztán ha mégsem jönne be, hát így jártak… Nyilván vannak alternatívák a kiengesztelésre!
07/20081
Nevenincs kukoricás
Főtt kukoricát csak úgy magában évek óta nem ettem. Mintha az erre az életemre szánt adagomat már elfogyasztottam volna. A múltkori rizssalátába viszont friss kukoricát főztem, és az felébresztett bennem valamit, így most szombaton is vettem négy csövet. (Pedig komolyan mondom, már egészen jól haladok afelé, hogy valóban csak annyi alapanyagot vásároljak, ami el is fogy. Nagyon bosszant, amikor valamit azért dobok ki, mert a sok minden mellett nem kerül rá sor, és tönkremegy.)
Szóval volt itthon kukorica, kezdeni kellett valamit vele. És volt két emlékem: az egyiket kóstoltam, a másikat egyszer elolvastam. Valami hasonló irányba indultam el, és született egy nevenincs kukoricás étel, ami reggelire, vacsorára akár önmagában is finom.
Hozzávalók:
négy cső kukorica
négy gerezd fokhagyma
egy kisebb fej hagyma
e nagy ek paradicsompüré
1 kk arab hús fűszerkeverék
fél kk római kömény
1 kk gyömbér
4 ek olívaolaj
só
petrezselyemzöld
A hagymát apróra vágtam, és beletettem a forró olajba. Öt perc múlva beletettem a csövekről levágott kukoricaszemeket, és kis vizet töltöttem rá, majd fedő alatt pároltam. Amikor a kukorica már majdnem puha volt, belekevertem az apróra vágott fokhagymát és a paradicsomot. Néhány perc múlva beleszórtam a fűszereket, az apróra vágott petrezselyemzöldet, és összekevertem. Langyosan, hidegen egyaránt finom.
07/20082
Ecetes tárkony
A tárkony egy erdélyi konyhából kifogyhatatlan fűszernövény. Valahogy, valakitől minden évben kerül annyi, hogy az évi adagot el lehet tenni ecetbe. Szárítva nem is láttam, sőt ezt nem is fagyasztják, az ecetes tárkony hagyománya öröklődik, ki tudja mióta. Ez a módszer bevált a tartósításra.
A múltkoriban tárkonyos báránylevest szerettem volna főzni, rutinosan nyúltam a kamrába az ecetes tárkonyért, de nem volt ott. Kerestem még egy-két helyen, sehol nem találtam, végül mindent kiszedtem, felfordítottam, nem találtam. Egyre lázasabban kutattam, már minden olyan helyet is megnéztem, ahol elméletileg semmi keresnivalója nem lenne, de a tárkony csak nem lett meg. (Ha valamit nem találok, a mélyhűtőt is fel szoktam forgatni. Megjártam már ugyanis, hogy a nagy pakolásban a szemüvegem is bekerült, máskor meg egy kis üveg ragasztót találtam meg fél év után, szintén ott.)
Tárkonyos leves tehát nem lett, viszont a piacon az első adandó alkalommal vásároltam egy nagy csokorral. Már amikor elkezdtem leszedegetni a leveleket a szárról éreztem, pontosabban nem éreztem azt a tipikus, erős illatot, de arra gondoltam, velem van a baj. Betettem az ecetbe, és naponta szagolgattam, az illata azonban nem lett tárkonyosabb. Legközelebb meg is kérdeztem az árust, hogy mit adott el nekem. Mondta, hogy szerinte tárkonyt, de ő nem szereti, a gyerekei azonban előszeretettel fogyasztják.
Az én tárkonyom ettől sem lett igazibb, elkezdtem hát nyomozni. Mivel nagyon nem szeretem az „otthon minden igazibb” típusú mondatokat, óvatosan kérdezgettem az ismerőseimet a tárkonyos tapasztalataikról. Gabó mondta, hogy ő már találkozott a piacon erős és kevésbé erős illatú és ízű tárkonnyal, meg kell szagolni, mielőtt megveszi az ember. A kollegám felesége, Zs szintén azt tapasztalta, hogy amit itt vásárolt, nem olyan, maradt tehát a székelyföldi barátnő, mint fő beszerzési forrás. A körkérdés tovább gyűrűzött, Zs már a munkahelyén is érdeklődött. Ott az derült ki, hogy a Sepsiszentgyörgyről hozott tárkonymag az itteni földben nem lesz olyan. Egyre rosszabbul hangzott, de ebből arra következtettünk, hogy esetleg a föld összetételének lehet köze a tárkony ízéhez. Fontolgattam, hogy felhívom a kertész barátnőmet, de közben hirtelen hazautaztam.
Otthon folytattam a kutatómunkát. Nagynénéméknél már évek óta van egy megbízható, nagyon finom növény, de azt éppen akkor „kopasztották” meg, a friss hajtások még nem nőttek ki.
Végül anyukám ment ki a piacra tárkonyért. Mélyen belenézett az árusok szemébe, és úgy érdeklődött a tárkonyuk ízének intenzitása felől. Egy bácsika győzte meg, aki elmondta, hogy neki vannak törzsvásárlói, akik minden évben ezért a fűszernövényért járnak vissza hozzá. Próbálkozzon csak anyukám másoknál, meglátja, senkié nem olyan, mint az övé, mondta utolsó érvként, és ez hatott.
Szóval lett tárkonyom, igazi, olyan, amire vágytam. Anyukám nekem adta az övét is, így abba az üvegbe tettem bele a frisset is, és öntöttem fel ecettel.
A tárkony-kérdés viszont továbbra is nyitott maradt, és nem hagyott nyugodni. Ekkor – ez ugye már több hetes folyamat volt – egy hirtelen ötlettől vezérelve, rákerestem. Mondanom sem kell, a Terebessen azonnal választ kaptam az egyre rejtélyesebbnek tűnő kérdésre.
A tárkonynak két fő változata terjedt el: a francia (máshol német) és az orosz tárkony. Az orosz változat jóval igénytelenebb, de lényegesen kevesebb illóolajat tartalmaz a franciával szemben. Annyira egyszerű, és kézenfekvő!
Az persze vicces lenne, ha ezek után legközelebb a piacon francia tárkonyt keresnék, de a lényeg: a dolog nem reménytelen:) Vásárláskor viszont kötelező egy levelet összemorzsolni, hogy kiderüljön, éppen melyik fajtával van dolgunk!
Az ecetes tárkonyba meg nem kellmás, csak tárkony, és ecet. A tárkonyleveleket leszedegettem a szárról, beletömködtem az üvegbe, és felöntöttem ecettel. Idővvel hozzá színeződik az alsó réteghez.
07/20084
Kapros-meggyes-ordás sütemény
Kaptam egy darab ordát, amit gondosan becsomagoltam, és rábíztam a hűtőre, hogy a GBP-ig tartsa frissen. A fejemben az ordás palacsinta képe élt, de ahogy közeledett a nagy nap, egyre inkább világossá vált, hogy nem a legjobb ötlet. Mivel abba kell egy nyers tojássárgája is, és bár nem volt 40 fok, a melegben nem mertem bevállalni.
Péntek éjjel, a nagy ötletelés közepette eszembe jutott, hogy régen sütöttünk ordás süteményt, de egyáltalán emlékeztem, milyen is volt az. Viszont beugrott a túrófelfújt, amit ugyan idén többször is megsütöttem, de mindig rohantam is vele valahova, így soha nem sikerült lefotóznom. Végül úgy döntöttem, megvárom a meggy-szezont, és majd a gyümölcsös változatát felteszem. Igen ám, de ezzel beelőzött Ízbolygó:) Most mondtam magamnak, ordával sem lehet rossz, sőt, elméletben a kapor-meggy párosítást is jónak találtam. (Mert az orda mindenképpen kéri, követeli a kaprot.)
Szombaton tehát kivettem az ordát a hűtőből, és meglepődve láttam, hogy az bizony sokkal kisebb, mint amire én emlékeztem. Jó hír volt viszont, hogy nem romlott meg, tehát az adagokat osztottam hárommal, kikevertem a tésztát, és betettem sülni. Már egy ideje sült, amikor eszembe jutott, hogy kimaradt a tejföl. Semmi baj, kikaptam a sütőből, a közepe még folyós volt, tehát belekevertem a tejfölt, és visszatettem. Közben sűrűn gondoltam Gourmandula múltkori kalandjára, de bíztam benne, hogy nekem ez most sikerül.
Mázlim volt: minden rendben volt ezzel a kreációval. Kicsit lapos lett, de hát 30 dkg orda semmiképpen nem egyenlő 80 deka túróval:) A kapor nem veszett össze a meggyel, és érződött, hogy ordából készült.
Zárójelben ismét jelzem az eredeti adagokat, de az arányok így is jók voltak. Ha túróval sütöm, belereszelem egy citrom héját is, meg belekeverek 10 dkg mazsolát.)
Hozzávalók:
30 dkg orda (80 dkg tehéntúró)
1,5 ek liszt (5 ek liszt)
1/3 vaníliapuding (1 zacskó vaníliapuding)
1/3 kiskanál sütőpor (1 kk sütőpor)
4 ek cukor (12 ek cukor)
2 ek vaníliáscukor (öt zacskó vaníliáscukor)
2 tojás (5 tojás)
2 ek tejföl (2 deci tejföl)
pár csepp frissen facsart citromlé
30 dkg magozott meggy
kapor - háromnegyed csokornyi
A meggyet megmostam, kimagoztam. A tojássárgákat a cukorral fehéredésig kevertem, majd hozzáadtam a villával összetört ordát, a lisztet, a pudingport, a vaníliáscukrot, az apróra vágott kaprot és a sütőport, amire öntöttem egy kis citromlevet. (A tejfölt is itt kellett volna.) Ezután belekevertem a meggyet és a kemény habbá vert tojásfehérjéket. Sütőpapírral bélelet tortaformában, 200 fokon 50 percig sütöttem – szerencsére nem melegítettem elő, különben a tejfölt nem tudtam volna belekeverni. (Az eredeti adagot 60-70 percig sütöm, előmelegített sütőben.)
Kövesd Krumpli képeit:
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
