07/200810
Töltött szendvics - havasi piknik
A keserűgombás sikeren felbuzdulva elmentünk Bélesre is, rókagombáért. Kitűnő alkalom volt újabb, ezúttal havasi piknikre, magamra vállaltam hát az uzsonna elkészítését.
Arról már korábban is írtam, hogy imádom a minden jóval megrakott szendvicseket. A töltött szendvicset már kinéztem, vártam a megfelelő alkalomra. Az eredeti receptben édes töltelék szerepel, de úgy gondoltam, sóssal is finom lesz, és nem csalódtam.
A töltött szendvics nagyon hamar elkészül, én indulás előtt sütöttem meg. (Kolozsváron éjszakára lehűl az idő, reggelente 10-12 fok volt, így a sütő bekapcsolása nem okozott különösebb kínt.) Délre viszont a hegyekben is kánikula lett, a szendvicsek nem sínylették meg a „várakozási” időt. Majdnem langyosak voltak még:)
Hozzávalók:
A tésztához:
50 dkg liszt
2 dkg élesztő
5 dkg cukor (az eredeti receptben 7 dkg van)
260 ml tej
5 dkg vaj
1 tojás
só
1 tojássárgája két kanál tejjel elkeverve a tetejére
szezámmag
A töltelékhez:
hét mángoldlevél
hét szelet sonka
20 dkg mozzarella
négy-öt kisebb paradicsom
friss bazsalikomlevél
Az élesztőt felfuttattam fél deci langyos, cukros tejben. A lisztet összekevertem előbb az élesztős tejjel, majd a többi hozzávalóval. Tíz percig dagasztottam, majd a tésztát meghintettem liszttel, letakartam, és egy órát kelesztettem.
A duplájára kelt tésztát hét egyforma részre osztottam. Ezeket egyenként kinyújtottam, nagyjából téglalap alakúra, felét csíkokra vágtam, a másik felére ráhelyeztem a tölteléket. Először a mángoldlevelet, arra a sonkát, sajtot, a szeletekre vágott paradicsomot, amit megszórtam apróra tépkedett bazsalikomlevéllel. A tésztát ráhajtottam a töltelékre.
Mivel közben is kelt, a kész szendvicseket nem kelesztettem tovább. Tetejüket megkentem a tejjel elkevert tojássárgával, megszórtam szezámmaggal, és előmelegített sütőben, 200 fokon addig sütöttem, míg megpirultak. (Körülbelül 20-25 perc volt.)
07/20082
Juhtúróval töltött, sült keserűgomba
Múlt héten többször gondoltam arra, hogy jó lenne a bloghoz illatmintát is csatolni. Olyan ételek készültek, amiknek elég lenne csak az illatát megosztani, és az mindent elárulna. Közéjük tartozott a sült keserűgomba.
A nyár számomra nem igazi, ha legalább egyszer nem eszem keserűgombát. Mióta Budapesten élek, ezért általában haza kell utaznom. Gombászó ismerőseim nem ismerik ezt a gombát, egy ideig azt hittem, itt senki nem eszi. Közös gombánál végre megjelent a keserűgomba, nagyon megörültem neki, de végül mégis úgy alakult, hogy idén is otthon ettem:)
Szerencsénk volt, a közeli erdő, a Bükk tele volt keserűgombával. Észre se vettük, máris teleszedtünk egy nagy szatyrot, így miután megsütöttem egy hatalmas adagot, maradt savanyúságnak is:)
Amikor a keserűgomba elkezd sülni, és az illata betölti a konyhát, bennem azonnal gyerekkori emlékek elevenednek fel. Amint nagymamáéknál a sparhelt szélén, vagy otthon a tűzhelyre helyezett vaslapon sorakoztak a gombák, és vártuk, hogy megsüljenek. Mire a túró és a szalonna megolvadt, a kalapok alja feketére sült. A gomba leve ráégett a vaslapra, amit ugyan lekapargattunk, de a nyoma még ott maradt egy ideig. A forró gombákat kézzel kapkodtuk le a vasról...
Ma már tepsiben sütjük, a kalapok nem égnek szénné, csak szépen megpirulnak. A nagypapám, amikor apukám elébe tette a kész gombákat, mondta is, hogy nem jó még, hiszen nem sült meg az alja:)
Hozzávalók:
keserűgomba
juhtúró
szalonna (opcionális)
A keserűgombát megtisztítottam, a szárát levágtam. A kalapokat megtöltöttem juhtúróval (a szalonnát most soknak éreztem), és egy tepsiben egymás mellé helyeztem őket. Előmelegített sütőben, 200 fokon addig sütöttem, míg a túró megolvadt. Forrón tálaltam.
07/20084
Golyóbis
Mirelle-től gurult hozzám. Nagyon örültem neki, egész nap formálódtak a gondolatok. Estére nekem ezekről meséltek:
A – angyal, aranyos, anya
Á – álom
B – böszörmény, barát, biztonság
C – Camino, cukor
Cs – család, cseresznye, csapat, csokoládé
D – dongó, delfin, Dániel
Dz –
Dzs – dzsemfix:)
E – eső, erdő, energia, elérőfa
É – érik, égigérő
F – feneketlen, föld
G – galagonya
Gy – gyopár, gyógyít, Györgyike
H – havas, hegy
I – Isten, Izrael
J – Jeruzsálem
K – Krmpl, kedves
L – lágy, levegő
Ly – lyuk, lyányka
M – madár, málna
N – napsugár
Ny – nyár
O – olyan, de olyan!
Ó – óra
Ö – ölelés, öröm
Ő - Ő
P – pipacs, piac, péntek
R – Robi, Rozvi, Róma
S – Sapa, Sanya, simogat
Sz – szellem, Szent Jakab, szeretet, Szibilla
T – tó, tűz, tündér
Ty – tyúkanyó
U – univerzum, utazás
Ú – új
Ü – üdvözül
Ű – űr
V – víz
W – Wanek úr
X –
Y –
Z – zöld, Zirc
Zs – zsalu
Azt hittem, majd jönnek magyarázó szövegek is, de nem. A szavak így akarnak megjelenni. A Wanek úr egyedül nem stimmel, ide valami más kívánkozik, de nem ugrik be. Látom, ahogy leírom, csak nem tudom elolvasni. Ha egyszer eszembe jut, beírom utólag.
Mirelle, köszönöm az érdeklődést!
A golyók gurulnak is tovább, úgy látom, Gourmandula, Beatbull és Pranté fele tartanak.
A képet itttaláltam.
07/20080
Rozvita receptjei: nudli és kakaóscsiga
Az öt és fél éves unokahúgom ismét Kolozsvárra készült, ahol az elmúlt egy évben különösen sokat kalandozott már. Nagyszüleit mindenfélére rávette, ki nem fogyott az ötletekből, mindig remekül érezte magát.
Az élet azonban nem csak kacagásból-nevetésből áll, néha komoly dolgokra is sor került. Például Édesanyával ebédet főztek. Rozvita egyik kedvence a nudli lett. Nem csak azért, mert a nudli finom, hanem, mert a krumplis tésztából mindenfélét - elefántot, kígyót, krokodilt - lehet formázni, és az nagyon jó móka. De készült „ugró” nudli is, néhány nagyobbat ugró darabot anyukám nem olyan régen talált meg a virágcserépben. 
Rozvita múlt pénteken, indulás előtt már annyira izgatott volt, hogy lerajzolta azt, amiről semmi esetre sem szabad megfeledkezniük Kolozsváron.
Az egyik rajzon a nudli receptje volt. A másikon a kakaóscsigáé:)
07/20084
Zöldpaszuly leves
Az egyik kulcsszó, ami az Égigérő paszulyra szokta irányítani az embereket, a paszulyleves. Nem okozhatok csalódást az olvasóknak, meg aztán ez is egy olyan leves, amit évente egyszer megkívánok. Amúgy nagyon kevés levest eszünk, valahogy nem hiányzik.
Ezt sem kóstoltam volna meg, ha nem Györgyi barátosném Nagymija kínált volna vele. Nagymamáknál nem nagyon lehet ételt visszautasítani, hiszen azonnal kétségbeesnek, és a főztjüket okolják, ami bizonyára nem elég finom. Vagy elkezdik bizonygatni, hogy igazán nyugodtan ehetünk, nem vagyunk kövérek.
Tehát szó nem lehetett visszautasításról (arról nem is beszélve, leves nélkül nem élet az élet), megkóstoltam, és azóta bekerült a leves-repertoárba. Könnyű, nyári, kicsit savanykás, hidegen is finom.
A gyerekkori zöldbab leveseknek nagyon más ízviláguk volt. Rántással sűrítettük és paradicsommal ízesítettük, gondolom, az öcsémre való tekintettel. Nagymama, az öcsém meg én cukorral ettük. A bableves után élesztős tésztából készült, azaz kőttes palacsinta, nyáron ordás palacsinta következett. Amolyan „könnyű” másodikként. Akkoriban szerettem, de soha nem jutott eszembe megfőzni.
Egy ideig nem tervezek újabb paszulyos fogást:)
Hozzávalók: (két személyre)
30 dkg zöldpaszuly
egy-egy kisebb répa és petrezselyemgyökér
egy fél csokor petrezselyemzöld
egy evőkanál liszt
egy dl tejföl
négy evőkanál olívaolaj
fél citrom frissen facsart leve, vagy ízlés szerint ecet
só
Az olajon a karikára vágott répát és gyökeret kicsit pirítottam, majd felöntöttem vízzel. Amikor forrt, beletettem a megtisztított, megmosott zöldbabot, sóztam, és puhára főztem a zöldségeket. A lisztet simára kevertem a tejföllel, a forró levessel kicsit hígítottam, majd a keveréket beleöntöttem a fazékba. Megszórtam apróra vágott petrezselyemzölddel.
Ekkor előkaptam a citromot, hogy ízesítsem, ám kiderült, hogy a kívül gyönyörű, sárga citrom belül romlásnak indult. Ezért egy kevés balzsamecet került a levesbe, amitől nem csak az íze lett kicsit pikánsabb, hanem egy kis színt is kapott.
Kövesd Krumpli képeit:
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
