12
05/2010
7

Megyünk haza!


Megyünk haza, közel másfél éve nem voltunk Kolozsváron. Tavasszal még régebb. Én ugyan remekül elvagyok itt Budapesten, szeretek itt lenni. De ha közeledik a hazautazás időpontja, elhatalmasodik bennem a Kolozsvár-érzés, érzem a lüktetését, képzeletben minden utcát végigjárok, minden álmom ott játszódik. Azt hiszem, ezekben az időszakokban gyakrabban is mesélek Kolozsvárról. Már eltávolodtam annyira a szülővárosomtól, hogy nagyon tudjam szeretni és értékelni. És, hogy kiderüljön, egyik részemnek hiányzik. Persze jönnek az elhatározások, hogy ezentúl gyakrabban megyek, hogy mindig fel tudjak töltekezni otthon-érzésekkel: anyukámék közelségével, a nagypapám bölcsességével, a barátok örömével.

Most is már hetek óta készülök, minden sejtem várja, hogy otthon legyünk. Rengeteg dolgom lesz, a találkozásokon kívül sok helyre kell elmennem. Át kell vágnom a Főtéren, még az irány sem mindegy, hogyan. Az Óvár minden zegzugába be kell lesnem. Sétálnom kell a Házsongárdban, a Sétatéren. Végig kell mennem a Farkas utcán, meg kell néznem a három részeges szobrát. Az Arizona cukrászdát. A kedvenc utcagödröm helyét. A régi paszulyost és káposztást. (Ez utóbbi kirakatában egy hatalmas plüss nyúl volt, előtte mindig friss káposztával. Már felnőtt voltam, és még mindig köszöntöttem, ha arra jártam. Ma már összevonták a kettőt, de az ételek maradtak. Zömében káposztásak és paszulyosak, no meg a spenót.) És akkor a piacokról nem is beszéltem. Meg a Szamosról, a színházról, a könyvesboltról, a Zöld cukrászdáról. Bizonyos szögekből meg kell néznem a szemközti hegyet, egyes házakat. Most, hogy ilyen hosszú ideje nem voltam otthon, és mindent meg kell néznem, jövök rá, hogy mennyi szertartás kötődik ezekhez az utakhoz. Olyanok, amiken nem szoktam gondolkodni, csak megyek, csinálom. Mégis, ha valamelyik kimarad, nem érzem, hogy otthon voltam.

Aztán persze kirándulnunk is kell, ha kisüt a nap, gombászhatunk is. Látnom kell a tavaszi erdőt, a virágokat, éreznem kell az otthoni tavaszt. Ha addig kisüt a nap, talán még gombászhatunk is.

Szerencsére Krmpl szívesen jön velem, szereti Kolozsvárt, Erdélyt. Annyit kötött ki mindössze, hogy sok-sok pacallevest kell ennie. Nekem egy békát. Meg egy perecet.

Holnapután indulunk:)

Címkék: Kolozsvár

A bejegyzés trackback címe:

https://egigeropaszuly.blog.hu/api/trackback/id/tr815593736

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Judit 2010.05.13. 07:59:48

Hát érezd magad nagyon jól itthon, ahogy írtad, vágyakozni kezdtem én is Kolozsvár után.

Mindennapi Manna 2010.05.13. 08:03:19

Köszönöm. Már csak egyet alszunk:)

Edit (Esc) 2010.05.13. 08:51:29

Huha! Es ezt eddig igy eltitkoltad?
Azert lesznek meglepeteseid.

Mindennapi Manna 2010.05.13. 08:54:51

Azt hiszem, azt a Kolozsvárt, ami bennem él, nem nagyon lehet elrontani. Azt látom bele, amit akarok:) De majd beszámolok róla.

Ottis 2010.05.13. 09:16:14

Bennem is él az egyetemista élet Kolzsvárja (igaz ugyan hogy csak 4 és fél év)!Nagyon szerettem ott lenni, kár hogy olyan rövid volt!

Mindennapi Manna 2010.05.13. 11:08:04

És az is mennyire más, az egyetemistaként megélt Kolozsvár:) Ha azokat az éveket akarom felidézni, még néhány dolog felkerülne a listára.

nana 2010.05.13. 20:58:00

jó utat és ottlétet! :)
süti beállítások módosítása