11/20107
Rókagombás vodka
Fotó: Krumpli Béla
Hogyha elhisszük egy hernyóról, hogy különös ízt kölcsönöz az alkoholnak, miért ne hinnénk el a rókagombáról, hogy izgalmassá, fűszeressé, "finommá" teszi a vodkát?
Gasztroajándéknak kitűnő, karácsonyig elkészül.
"Végre valami pasiknak is!" jeligére:)
Hozzávalók:
vodka - nem ízesített, jó minőségű
néhány darab - szárított - rókagomba, bár szerintem szegfűgombával is jó lehet
A vodkát beleöntöm egy mutatósabb üvegbe, beledobom a gombákat, és karácsonyig érni hagyom.
A gombák lehetőség szerint egészben kerüljenek a vodkába: így sokkal jobban mutatnak.
11/20104
Laskát gyúrtam:)
Fotó: Krumpli Béla
Sokszor gondolkodom azon, hogy mikről beszélgettünk a nagyanyáimmal, miközben ők valamit készítettek a konyhában, én pedig néztem. Biztos vagyok benne, hogy nem szótlanul ültünk, ennek ellenére nem a szavak, történetek vésődtek az agyamba, hanem a mozdulatok. A nagyanyáim mozdulatai. Főzni soha nem tanultam tudatosan, gyerekként, azt hiszem, elég elkeserítő lehetettem: semmilyen házimunkára nem voltam befogható. Ma sem szeretem mindegyiket, például a portörlést elég sokáig tudom húzni-halasztani, de a sütésen-főzésen kívül is vannak dolgok, amiket szívesen csinálok. Ilyen például a mosogatás:)
Én tehát sokáig nem szakácskönyveket bújtam, hanem, amikor helyzet adódott, felelevenítettem a nagyanyáim, anyukám mozdulatait, és csináltam. A legtöbb esetben működött a dolog. Amikor olyan dolgokra került sor, amit otthon nem készítettünk, már rákaptam a szakácskönyvekre.
A laskagyúrásról* azt gondoltam, hogy pusztán azért nem álltam neki eddig, mert az nálunk családi hagyomány, hogy bizonyos dolgokat csak későn kezdünk el készíteni, addig az anyák, nagyanyák csinálják. A tésztát egészen sokáig a nagyanyáim gyúrták, most pedig az anyukám feladata. Csakhogy: anyukám elég messze lakik, nincs mindig kéznél ő, vagy legalább a laskája. Lehet, hogy ezért van nálunk olyan ritkán húsleves, és káposztás tésztát is ezért nem készítettem az elmúlt tíz évben. Közben viszont megérhettem a dolgora én is, mert feltört bennem a vágy, hogy ha már így alakult, tulajdonképpen elkezdhetem én is a laskagyúrást. Meglepetés nem érhet: a mozdulatokat ismerem, legfeljebb elsőre nem lesz olyan vékony a cérnametélt, amit én vágok. Merthogy semmilyen célszerszám nincs otthon, a nyújtódeszkán kívül. Ja, meg van az az aranyos borda, ami a fotón is látszik, öröklött darab, lehet vagy százéves, azon készül a csigatészta. Annyit azonban tudtam, hogy nem célszerű azonnal annak nekiugrani. Csigatésztát egyedül nem is készítenek, ahhoz legalább egy lakodalom kell, és a falu összes asszonya, akik közösen megcsinálják a kb egy tonnányit. Merthogy ez fordítva is igaz: lakodalom nincs csigatészta nélkül - ha valaki autentikusat akar magának, ez az első. Utána jöhet az összes többi népszokás.
A tésztát simán összegyúrtam, a nyújtásnál viszont kiderült, hogy az nem is olyan könnyű, ahogy annak idején tűnt, és a nagyanyáim sem mondták soha, hogy ahhoz bizony erő kell. Ráadásul utólag még egy "titokra" fény derült: az én nagyon profi sodrófám nem jó a tésztanyújtáshoz, ahhoz vékony és hosszú kell, nem pedig vastag és nehéz. Legközelebb már lesz olyan is, és akkor majd kinyújtom nagyon vékonyra a tésztát, addig viszont meg kellett elégednünk a vastag és széles cérnametélttel. Merthogy ilyen lett. Azóta is azon gondolkodom, hogy a nagymamám most büszke lenne, hogy megpróbáltam, vagy bosszankodna, hogy ki látott már ilyen vastag tésztát.
Gyakorolnom kell, az teljesen világos, mint ahogy az is: bőven megéri a fáradtságot. A fene sem gondolta, hogy ennyi babért lehet aratni egy tulajdonképpen elrontott cérnametélttel.
*Erdélyben minden, ami tészta-féle, az laska: vékony laska, káposztás laska, paradicsomos laska. Azaz cérnametélt, káposztás kocka, paradicsmos tészta:). Azt már megszoktam, hogy tésztát főzök a levesbe és a paradicsomszószhoz, amikor viszont büszkén elmondtam Krmplnak, hogy tésztát gyúrtam, elnevettem magam, annyira furán hangzott a saját mondatom. Nem, hiába mond mást a szám, a szívem mélyén gyúrni én csak laskát tudok. A szokás hatalmas úr.
Hozzávalók:
20 dkg liszt
2 tojás
A liszt közepére mélyedést csinálunk, beleütjük a tojásokat, elkeverjük a liszttel, majd elkezdjük gyúrni. Egészen addig, míg ruganyos, egynemű gombóccá össze nem áll. Kinyújtjuk, és vágjuk. Kockára, csíkra, késsel derelyevágóval.
11/20100
Csicsókakrémleves - ismét megszerettem
Míg néhány éve nagy felfedezés volt számomra a csicsóka, szép lassan kiszerettem belőle. Tavaly már hiába próbálkoztam, bármit készítettem, túlságosan csicsóka ízűnek éreztem. Feladtam. Majd a közelmúltban elém tettek egy tányér csicsókakrémlevest, ami nagyon ízlett, nagyon-nagyon finom volt.
Annyira lelkes lettem, hogy otthon is elkészítettem. Nem pont úgy - el sem kértem a receptet - de a levest nagy lelkesedéssel kanalaztuk. Ha más formájában nem is, így visszatérhet a csicsóka a konyhánkba. Az alaplé elég fontos része a levesnek, nálunk volt még egy fél liternyi libaleves, azzal pótoltam a csirkealaplevet, de biztosan működik zöldségből készülttel is.
Tejszín nem volt otthon, viszont a Komjádi piacon árulják a város legfinomabb tejfölét, ami elég híg ahhoz, hogy bizonyos ételekben nyugodtan lehessen pótolni vele a tejszínt. Négyszáz forintba kerül egy liter, hatszázba kettő:) És ha már valaki arra jár, a tehéntúrót se hagyja ki! Arról is azt gondolom, hogy nincs jobb a városban.
Hozzávalók:
egy liter alaplé
négy-öt csicsóka
egy dl tejföl
kis csokor petrezselyemzöld
kevés reszelt sajt
só
bors
A csicsókát alaposan megmosom, körömkefével megsúrolom. Darabokra vágom, és az alaplében puhára főzöm. Botmixerrel turmixolom a petrezselyemzölddel együtt. Sózom, borsozom, tálaláskor megszórom reszelt sajttal.
11/20106
Rózsapuding karamellizált rózsaborssal
Fotó: Krumpli Béla
Imádom ezt a receptet, a pudingot, a fotót, és nagyon büszke vagyok a karamellizált rózsaborsra. Meg se néztem, hányan találták már ki előttem, nem az az érdekes. Hanem a folyamat: a tervezés, ahogy megvalósult, és aztán megszületett ez a gyönyörűséges fotó.
A puding Váncsa új szakácskönyve nyomán született. Nagyon jó könyv ez is, öröm olvasgatni. Még mindig nem tudtam átlapozni, mert ha kezembe veszem, azonnal találok valamit, amit muszáj elolvasnom, és nem jutok a végére. Vagy a végén kezdem el - szóval nem lehet úgy kezelni, mint egy szakácskönyvet, amibe csak belelapoz az ember. Nekem a borítója nem tetszik, túl kék egy szakácskönyvhöz, de ha már kinyitottam, mindez kit érdekel?!
A tejpuding elképesztő egyszerű, és hálás desszert. Nem tudom eldönteni, hogy a rózsavizes, vagy a narancsvirágvizes a nagyobb kedvenc, mindig éppen az, amelyiket eszem. A karamellizált rózsabors mindkettőhöz remek kiegészítő, arról nem is beszélve, hogy nagyon csinos és vidám lesz tőle a fehér puding.
Hozzávalók:
a pudinghoz:
1 l tej
7 ek rizsliszt
10 dkg cukor
2 ek rózsavíz vagy narancsvirágvíz
A rizslisztet elkeverem egy kevés tejjel, majd felöntöm a többivel, és főni teszem. Állandó keverés mellett besűrítem. Hozzáadom a cukrot, a rózsavizet, kis tálkákba öntöm, és kihűtöm.
a karamellizált rózsaborshoz:
másfél tk cukor
két csepp víz
egy tk rózsabors
Egy kis serpenyőbe teszem a cukrot, ráöntöm a vizet és ráteszem a rózsaborsot. Tenyérnyi felületen kevergetem, míg a cukor elolvad, és bevonja a borsot. Azonnal leveszem, és olajozott sütőpapírra öntöm, hogy a bors ne barnuljon meg.
Tálalás előtt a pudingra szórom az apróra vágott karamellizált rózsaborsot és pörkölt pisztáciát.
11/20102
Lúdrizottó
Fotó: Krumpli Béla
A Márton napi ebéd részeként készült ludaskása helyett lúdrizottó. Hogy legyen valami új, de az ízek hagyományosak maradjanak, és ne sült libacomb kerüljön az asztalra.
A rizottótól ugyan sok helyen írnak, mint riasztóan bonyolult ételről, elkészítése egyáltalán nem az, legfeljebb kicsit macerás. Speciális rizs kell hozzá, kicsit többet kell foglalkozni vele, mint a rizseshússal, és csak frissen finom, nem lehet előre elkészíteni. A végeredmény viszont mindenért kárpótol!
Hozzávalók:
36 dkg rizottó rizs - személyenként 9 dkg
az alapléből a libaaprólék
egy nagyobb sárgarépa
egy gyökér
2 dl száraz fehérbor
másfél liter alaplé
egy fej hagyma
2 ek libazsír
3-4 dkg parmezán
A libaaprólékot vékony szeletekre vágom, kevés alaplével felöntöm, sózom, és megmelegítem.
A hagymát apróra vágom, a zöldséget megpucolom és karikákra vágom. A hagymát a libazsíron megdinsztelem. Rádobom a mosatlan (!) rizst, és addig keverem, míg a rizs üveges lesz. Sózom, belekeverem a zöldségeket, ráöntöm a bort, és folyamatosan keverem, ameddig a rizs felissza az egészet. Ezután másfél-két decinként öntöm a rizsre a forró alaplevet, közben folyamatosan keverem, míg felissza az egészet. Húsz-huszonöt perc múlva, amikor a rizs megpuhult, de a közepére még rá lehet harapni, az utolsó alaplevet nem keverem el teljesen. Hozzáadom a parmezánt.
Tálaláskor a rizs közepére halmozom a vékony szeletekre vágott libaaprólékot.
Kövesd Krumpli képeit:
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
