Zöldpaszuly leves

Az egyik kulcsszó, ami az Égigérő paszulyra szokta irányítani az embereket, a paszulyleves. Nem okozhatok csalódást az olvasóknak, meg aztán ez is egy olyan leves, amit évente egyszer megkívánok. Amúgy nagyon kevés levest eszünk, valahogy nem hiányzik.

Ezt sem kóstoltam volna meg, ha nem Györgyi barátosném Nagymija kínált volna vele. Nagymamáknál nem nagyon lehet ételt visszautasítani, hiszen azonnal kétségbeesnek, és a főztjüket okolják, ami bizonyára nem elég finom. Vagy elkezdik bizonygatni, hogy igazán nyugodtan ehetünk, nem vagyunk kövérek.

Tehát szó nem lehetett visszautasításról (arról nem is beszélve, leves nélkül nem élet az élet), megkóstoltam, és azóta bekerült a leves-repertoárba. Könnyű, nyári, kicsit savanykás, hidegen is finom.

A gyerekkori zöldbab leveseknek nagyon más ízviláguk volt. Rántással sűrítettük és paradicsommal ízesítettük, gondolom, az öcsémre való tekintettel. Nagymama, az öcsém meg én cukorral ettük. A bableves után élesztős tésztából készült, azaz kőttes palacsinta, nyáron ordás palacsinta következett. Amolyan „könnyű” másodikként. Akkoriban szerettem, de soha nem jutott eszembe megfőzni.

Egy ideig nem tervezek újabb paszulyos fogást:)



Hozzávalók: (két személyre)

30 dkg zöldpaszuly
egy-egy kisebb répa és petrezselyemgyökér
egy fél csokor petrezselyemzöld
egy evőkanál liszt
egy dl tejföl
négy evőkanál olívaolaj
fél citrom frissen facsart leve, vagy ízlés szerint ecet
só

Az olajon a karikára vágott répát és gyökeret kicsit pirítottam, majd felöntöttem vízzel. Amikor forrt, beletettem a megtisztított, megmosott zöldbabot, sóztam, és puhára főztem a zöldségeket. A lisztet simára kevertem a tejföllel, a forró levessel kicsit hígítottam, majd a keveréket beleöntöttem a fazékba. Megszórtam apróra vágott petrezselyemzölddel.

Ekkor előkaptam a citromot, hogy ízesítsem, ám kiderült, hogy a kívül gyönyörű, sárga citrom belül romlásnak indult. Ezért egy kevés balzsamecet került a levesbe, amitől nem csak az íze lett kicsit pikánsabb, hanem egy kis színt is kapott.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.