10/20081
Marhauszály párolva, birsalmás zöldségágyon
Eszembe nem jutott volna marhafarkat vásárolni, hát még bármit készíteni belőle, ha a hentes az előttem állónak nem ajánlja éppen. A legfinomabb húsleves főzhető belőle - mondta. Ennyi elég volt, hogy beinduljon a fantáziám. Húsleves kizárva, soha nem fogy el, abból pedig nem lehet fél litert főzni. Mélyhűtőben hely nincs. A kijelentést azonban nem tudtam feledni…
Kis idő múlva a Szakácsok könyvét lapozgattam, és láss csodát, ismét a marhauszályon akadt meg a szemem. Csodás képpel, és mivel amúgy is rá voltam izgulva, ínycsiklandozó recepttel. Mondanom sem kell, azután nem tudtam olyan korán odaérni a henteshez, hogy legyen marhafarok. Végül megrendeltem, és múlt szerdán boldog tulajdonosa lettem.
Itthon kiderült, hogy az eredeti receptnek csomó olyan összetevője van, ami éppen volt, így az eredeti recept után szabadon főztem.
Azok, akik szeretnek kézzel enni, különösen imádni fogják:)
Hozzávalók:
1 marhafarok
három közepes hagyma
három krumpli
egy köteg sárgarépa
egy kis zeller
egy konzerv paradicsom (14 dkg)
egy birsalma
2 babérlevél
4 gerezd zúzott fokhagyma
2,5 deci vörösbor
0,5 liter alaplé
egy maréknyi szárított kakukkfű
só
olívaolaj
A marhauszályt a hentessel hat centis darabokra vágattam. A zöldségeket nagyobb darabokra vágtam. (a répát olyan négy centisre, a krumplit, hagymát, zellert négy-négy darabba, a birsalmát nyolcba.) Felforrósított olívaolajon a marhafarok-darabok minden oldalát megsütöttem, pirítottam. Kivettem, és egy tepsibe tettem. Ugyanabban az edénybe, a visszamaradt lébe tettem a zellert, a hagymát és a répát, és megpirítottam a zöldségeket. Hozzáöntöttem a paradicsomot, a babérlevelet, a fokhagymát és a kakukkfüvet, és néhány percig tovább főztem, majd beleöntöttem a tepsibe. A zöldségeket elhelyeztem a farok darabok között, és beletettem a krumplikat és a birsalmát. Ráöntöttem a bort, és fél liter alaplevet. Lefedtem fóliával, és 2,5 óra alatt puhára pároltam. Ezután levettem a fóliát, és további 15 perc alatt pirosra sütöttem.
10/20081
Gombás zellerkrémleves dióval
Néhány hónapja két doboz shiitake gomba várja türelmesen, hogy rá kerüljön a sor. Ráadásul Krmpl is türelmetlenkedett már, hogy mikor készítek belőlük valamit. Mivel leveses időszakomat élem, megjelent lelki szemeim előtt egy gombás krémleves.
Ráadásul csirke alaplé is volt készen – mélyhűtőnk minimális kapacitását tekintve nincs hely a tárolásra, már csak azt kellett kitalálnom, mivel társítom a gombát.
A zeller és a krumpli nyert. Emlékszem, kb. 10 évvel ezelőtt főztem először zellerkrémlevest. Valahol hallottam a receptet, annyira egyszerű volt, hogy hirtelen felindulásból elkészítettem. És nagyon meglepődtem, hogy mennyire finom lett. Most tovább gondoltam, kis ezzel-azzal „feljavítottam”. Kóstolgattam, és ötletszerűen tettem bele még egy marék darált diót, meg őrölt koriandert és chilit. Kis tejföllel igazán fejedelmi leves kerekedett ki, érdemes kísérletezni:) Két nagy tányérral ettünk mindketten, a fotózásra szánt adagot alig sikerült megmentenem.
Ropogósra sütött sonkával is finom lehet, de most éppen visszafogom a húsfogyasztásom...
Hozzávalók:
egy kis zeller zöldjével együtt
három közepes krumpli
egy doboz szárított shiitake gomba
három gerezd fokhagyma
egy maréknyi dió
egy kiskanál őrölt koriander
kevés chilipehely (ízlés szerint)
két liter alaplé
só
A megtisztított és felvágott krumplit, zellert, valamint a gombát egy kevés alaplében puhára főztem, majd turmixoltam. A fokhagymát, a zellerzöldjét, a diót szintén összeturmixoltam, összekevertem a zelleres krumplival és három evőkanál tejföllel. Felöntöttem a maradék alaplével, fűszereztem, és újból felforraltam. Reszelt sajttal tálaltam.
10/20080
Spenótos csicsóka – csak semmi fakszni:)
Az utóbbi időben többször elgondolkodtam, hogy sokkal több húst eszem, mint amennyit kívánok. Az rendben van, hogy Krmpl mindig felteszi a nagy kérdést, hogy hol a hús, de ez a játék része. Ha valami finom, ő is jól tud lakni hús nélkül is. Meg készíthetek olyan köreteket, amelyek hús nélkül is finomak. Akkor mindketten elégedettek leszünk, meg a kreativitásom is kiteljesedhet.
Múlt héten csicsókát kértem Erzsiéktől, de kiderült, még nőniük kell. Egy keveset azért hoztak szombaton, hogy ne legyek csalódott. Különösebb elképzelésem nem volt az elkészítését illetően, de miután gyönyörű spenótot is vásároltam, ezt a két zöldséget házasítottam.
Elkezdtem párolni a csicsókát, és amikor rádobtam a spenótot, annyira finom illata lett, hogy végül nem fűszereztem túl, tejszínt sem öntöttem rá, nem sütöttem. (Ilyen ötleteim voltak előtte.) Hagytam, hogy érvényesüljenek az ízek, a két zöldség egymásból hozza ki a legjobbat.
Szerencsére csicsóka szezon következik, érzem, jó barátságban leszünk!
Hozzávalók:
kb. 30 dkg csicsóka
kb. 20 dkg spenót
fokhagyma
só
öt dkg vaj
A csicsókát megpucoltam, vékony karikákra vágtam, és a forró vajon párolni kezdtem. Közben a spenótot megmostam, csíkokra vágtam, és rádobtam a csicsókára az apróra zúzott fokhagymával. Sóztam, és 6-7 percig kevergettem, amíg elfőtt a leve.
10/20081
Variációk mandelbrodtra
Kétségtelen a fotó fehérségébe szerettem bele, de a pezsgő is izgalmasan és meggyőzően hangzott. Azonnal meg akartam sütni, aztán húzódott. Meg is lepődtem hogy ilyen hosszú ideig. Úgy rémlett, mostanában tette fel Eszter.
A születésnap végre jó alkalomnak mutatkozott, a pralinékat éjszaka szereztem be, nézett is Krmpl, minek nekem akkora mennyiség. (Raffaellot és ferrero rochert is vásároltam – szerencsére.)
Kuglófforma nincs itthon, egyrészt eddig soha nem sütöttem, másrészt a helyhiány állandó, akkut probléma. Úgy gondoltam a középen lyukas, Ikeás tortaforma is megteszi. Csak a méreteket nem egyeztettem:)
Ezek után dupla adaggal debütáltam, mert úgy ítéltem, a tészta nem lesz elegendő a pralinék befedésére is. Állandó felügyelet alatt sült meg, és igazán köszönöm, hogy nem mászott ki jobban a formából.
Úgy esett azonban, hogy néhány nap múlva egy óra alatt kellett születésnapi süteményt produkálnom, és megint a mandelbrodtra esett a választás. Praliné nem volt itthon, de árválkodott a hűtőben néhány szem füge. Hirtelen felindulásból, miután beleöntöttem a formába a tésztát, belenyomkodtam három darabokra vágott fügét, és körülbelül nyolc deka apró darabokra tört csokoládét. Úgy, hogy a tészta befedje a tölteléket – a nyomkodás valószínű a pralinékkal is működik…
Ezt sem sikerült lefotózni szeletelve, még langyos volt, amikor a társaság egy szempillantás alatt felfalta az egészet. És miközben mindenki mondogatta, hogy mennyire finom, a fejemben már körvonalazódott egy újabb variáció. Ezt a következő nap sütöttem meg. Ebbe már olvasztva került a csokoládé, amit lazán kevertem bele, hogy maradjanak benne fehér részek is. A tésztába pedig körtedarabokat sütöttem. Nagyon finom lett, de megint két rohanás közben sütöttem elvitelre, még melegen megpróbáltam kiszedni a formából. Ebből robbantott kuglóf lett, mert természetesen széttört. Fotózni ezt sem lehetett. És itthon még mindig nem sikerült megkóstolnunk.
Tegnap végre sütöttem egyet "házi használatra" is. Csokis-körtéset, mert meg kellett kóstolnom, és le kellett fotóznom. Most egy ideig leállok vele, pedig tovább lehetne kísérletezni, nagyon hálás alaptészta. Annyira fehér, mint Eszternél soha nem lett, igaz, csokoládéval már esélye sem volt. És azt mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy nekem mindannyiszor eléggé morzsálódósra sikerült – nem hinném, hogy ez csak az én kezeim között lesz ilyen.
Íze viszont remek, volt, aki azt mondta, soha ilyen finomat nem evett. De a Bambi teraszán ünneplő férfiakat is el lehet kápráztatni vele…
Hozzávalók:
2 bögre liszt (1 bögre=2,25 dl)
1 bögre őrölt mandula
1 bögre cukor
1 zacskó sütőpor
fél bögre napraforgóolaj
1 vanília kikapart közepe
fél citrom leve és héja
fél bögre pezsgő
2 tojás
15 szem praliné, vagy 8-10 dkg étcsokoládé (86 százalékosat használtam) és néhány szem gyümölcs
A száraz hozzávalókat elkevertem egy tálban. Egy másikban összekevertem a folyékony összetevőket, majd a kettőt összedolgoztam. Kiolajozott, kilisztezett kuglófformába töltöttem a felét, beletettem a pralinékat, majd beborítottam a maradék tésztával. A csokis változathoz a csokoládét gőzfürdő felett megolvasztottam, és a tészta feléhez kevertem. A tepsibe váltakozva kanalaztam a fehér és a barna tésztából, a végén kicsit összekevertem még villával. Belenyomkodtam a darabokra vágott fügét/körtét és 50 percig sütöttem 170 fokra előmelegített sütőben. (A pralinés változat kb. 75 percig sült, de az dupla adag volt.) Végezzünk tűpróbát!
10/20080
Csirkemájas lepény
Egyéves születésnapját ünnepelte a Kincsünk a piac, és kisebb ünnepséggel emlékeztek meg az elmúlt év sikereiről. Meg erőt gyűjtöttek a következőhöz. (Jelenleg ismét aláírásgyűjtés folyik, mert a piac sorsa továbbra is kérdéses. Még két hétig pénteken és szombaton a helyszínen gyűjtik az aláírást a piac, a tér és a csarnok megmentéséért, eddig több mint kétezren írták alá a petíciót.)
Gabó engem is megkért, hogy készítsek valamit a mulatságra. Mivel a születésnap is a túlzsúfolt múlt héten volt, olyan ételeket kellett kitalálnom, amelyeket előre el lehetett készíteni. Kettő azonnal adta magát, a harmadikra pedig akkoriban bukkantam a Szakácsok könyvében, és éreztem, ki kell próbálnom.
A Fűszeres Eszter mandulás kuglófjáról külön írok. 
A sajtos spenótos falatkákról volt már szó. Most nem készítettem pestot, hanem durvára darált mandulát tettem bele, meg bazsalikommal és apróra vágott pritaminpapikával ízesítettem.
A csirkemájas lepényt pedig mindenkinek csak ajánlani tudom! Nekem eddig ez a vajas tészta alap tetszett a leginkább, ezentúl ebből indulok ki. Édes töltelékkel is el tudom képzelni. A májas töltelék nagyon híg lesz, kicsit meg is ijedtem, hogy nem áll össze, de aggodalomra semmi ok, vágható lesz.
Hozzávalók:
A tésztához:
egy egész tojás
15 dkg puha vaj
25 dkg liszt
só
egy evőkanál tej
A lisztet összekevertem a vajjal, beletettem a sót és a tejet, és összegyúrtam. Legalább egy órát pihentetni kell, én egy éjszakára betettem a hűtőbe.
A töltelékhez:
egy evőkanál mazsola
egy evőkanál Armagnac, én rumot használtam
egy evőkanál víz
15 dkg csirkemáj
egy apróra vágott kicsi hagyma
egy nagy gerezd zúzott fokhagyma
egy tojás
250 ml tejszín
egy evőkanál apróra vágott bazsalikomlevél
frissen őrölt szerecsendió
A víz és a rum keverékébe beletettem a mazsolát, felforraltam, és hűlni hagytam. Közben megtisztítottam a májat, és a hagymával, meg a fokhagymával összeturmixoltam, majd hozzáadtam a tejszínt, a mazsola levét és a fűszereket, és jól összekevertem.
A tésztát hidegen kinyújtottam, beletettem egy kivajazott, 25 cm-es piteformába, megszúrkáltam villával. 200 fokra előmelegített sütőben tíz percig sütöttem. Kivettem a sütőből, megszórtam a mazsolával, ráöntöttem a tölteléket. A sütőt 160 fokra állítottam, és a tésztát tovább sütöttem 30 percig. Én hidegen szeleteltem, de sütés után mindenképpen kell egy keveset pihentetni!
Kövesd Krumpli képeit:
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
