Variációk mandelbrodtra

Kétségtelen a fotó fehérségébe szerettem bele, de a pezsgő is izgalmasan és meggyőzően hangzott. Azonnal meg akartam sütni, aztán húzódott. Meg is lepődtem hogy ilyen hosszú ideig. Úgy rémlett, mostanában tette fel Eszter.

A születésnap végre jó alkalomnak mutatkozott, a pralinékat éjszaka szereztem be, nézett is Krmpl, minek nekem akkora mennyiség. (Raffaellot és ferrero rochert is vásároltam – szerencsére.)

Kuglófforma nincs itthon, egyrészt eddig soha nem sütöttem, másrészt a helyhiány állandó, akkut probléma. Úgy gondoltam a középen lyukas, Ikeás tortaforma is megteszi. Csak a méreteket nem egyeztettem:)

Ezek után dupla adaggal debütáltam, mert úgy ítéltem, a tészta nem lesz elegendő a pralinék befedésére is. Állandó felügyelet alatt sült meg, és igazán köszönöm, hogy nem mászott ki jobban a formából.

Úgy esett azonban, hogy néhány nap múlva egy óra alatt kellett születésnapi süteményt produkálnom, és megint a mandelbrodtra esett a választás. Praliné nem volt itthon, de árválkodott a hűtőben néhány szem füge. Hirtelen felindulásból, miután beleöntöttem a formába a tésztát, belenyomkodtam három darabokra vágott fügét, és körülbelül nyolc deka apró darabokra tört csokoládét. Úgy, hogy a tészta befedje a tölteléket – a nyomkodás valószínű a pralinékkal is működik…



Ezt sem sikerült lefotózni szeletelve, még langyos volt, amikor a társaság egy szempillantás alatt felfalta az egészet. És miközben mindenki mondogatta, hogy mennyire finom, a fejemben már körvonalazódott egy újabb variáció. Ezt a következő nap sütöttem meg. Ebbe már olvasztva került a csokoládé, amit lazán kevertem bele, hogy maradjanak benne fehér részek is. A tésztába pedig körtedarabokat sütöttem. Nagyon finom lett, de megint két rohanás közben sütöttem elvitelre, még melegen megpróbáltam kiszedni a formából. Ebből robbantott kuglóf lett, mert természetesen széttört. Fotózni ezt sem lehetett. És itthon még mindig nem sikerült megkóstolnunk.

Tegnap végre sütöttem egyet "házi használatra" is. Csokis-körtéset, mert meg kellett kóstolnom, és le kellett fotóznom. Most egy ideig leállok vele, pedig tovább lehetne kísérletezni, nagyon hálás alaptészta. Annyira fehér, mint Eszternél soha nem lett, igaz, csokoládéval már esélye sem volt. És azt mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy nekem mindannyiszor eléggé morzsálódósra sikerült – nem hinném, hogy ez csak az én kezeim között lesz ilyen.

Íze viszont remek, volt, aki azt mondta, soha ilyen finomat nem evett. De a Bambi teraszán ünneplő férfiakat is el lehet kápráztatni vele…



Hozzávalók:

2 bögre liszt (1 bögre=2,25 dl)
1 bögre őrölt mandula
1 bögre cukor
1 zacskó sütőpor
fél bögre napraforgóolaj
1 vanília kikapart közepe
fél citrom leve és héja
fél bögre pezsgő
2 tojás
15 szem praliné, vagy 8-10 dkg étcsokoládé (86 százalékosat használtam) és néhány szem gyümölcs

A száraz hozzávalókat elkevertem egy tálban. Egy másikban összekevertem a folyékony összetevőket, majd a kettőt összedolgoztam. Kiolajozott, kilisztezett kuglófformába töltöttem a felét, beletettem a pralinékat, majd beborítottam a maradék tésztával. A csokis változathoz a csokoládét gőzfürdő felett megolvasztottam, és a tészta feléhez kevertem. A tepsibe váltakozva kanalaztam a fehér és a barna tésztából, a végén kicsit összekevertem még villával. Belenyomkodtam a darabokra vágott fügét/körtét és 50 percig sütöttem 170 fokra előmelegített sütőben. (A pralinés változat kb. 75 percig sült, de az dupla adag volt.) Végezzünk tűpróbát!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.