10/20081
Vendégek a Paszulyon: kagylószezon Brüsszelben
Kitaláltam, hogy virtuális vendégeket hívok a Paszulyra. Barátokat, ismerősöket, akiktől annyit kérek pusztán, osszák meg velem és az olvasókkal valamilyen gasztro-élményüket, vagy gondolatukat. Írásban vagy fotóban.
A meghívót kiküldtem, és az első vállalkozó meg is érkezett. Kedves kollegám Brüsszelben járt, és kedvemért felkutatott egy igazi kagyló-lelőhelyet…
Cserében a lelkemre kötötte, hogy a végén szerepeljen egy recept is. Nos, én még soha nem készítettem kagylót, de Chili&Vanilia receptje remekül kiegészíti Moul-t.
"Októberben elvileg kagylószezon van Brüsszelben. A téli hónapokban a belga főváros lakói felkeresik valamelyik aranyos kis vendéglőt, ahol kifejezetten a tengeri herkentyűkre álltak rá, és hatalmas adag fekete kagylót tömnek magukba. A hónap elején nekem is sikerült belecsúsznom egy brüsszeli kagylózásba. Nagy rutinnal és a turista iroda ajánlásával találtunk egy tipikus „les fruits du mer” éttermet, ahová elvileg nem járnak turisták. Útitársaimmal a főtértől mindössze 10 perc sétára, a Szent Katalin székesegyház közelében halevők tömegére bukkantunk. Mi egy olyan étterembe ültünk be, amely nem volt olcsó, de cserébe nagyon figyelmes volt a kiszolgálás és jó a konyha. 
Evőtársaim haltállal próbálkoztak – mivel megmagyarázhatatlan undort éreztek a kagyló iránt – én pedig borban főtt fekete kagylóval és halászlével operáltam. Utóbbi jelentősen eltért a hazaitól, nem volt piros, sem leves, hanem egy sűrű, tengeri hallal telepasszírozott vajszínű lét kaptam. Ez a fogás teljes csődnek bizonyult, ráadásul fogalmam sem volt, hogy a lé mellé szervírozott sajttal, olajos lével és még két beazonosíthatatlan kiegészítővel mit és milyen arányban kell tennem. Ezután hozták a kagylót. Hatalmas lábos, benne fokhagymás – fehérboros, vajas, zöldfűszeres lében töménytelen mennyiségű feketekagyló, hozzá eredeti belga hasábburgonya. A kagyló első osztályú volt, mint később a pincérnő elárulta: kagylószezon ide, vagy oda, ők kagylótelepről szerzik be az árut, mert így ellenőrzött minőséget kapnak, és biztos nem csúszik romlott jószág a lábasba. A figyelmességről pedig csak annyit, hogy a nagy lakmározásban földre ejtettem a villám, a pincérnő azonnal repült felém az új evőeszközzel, vagy amikor már majdnem megtelt a kagylóhéj-gyűjtő tálkám, kérés nélkül azonnal cserélte.
Mindezek ellenére kagylózni Brüsszelben nem olcsó. A levesért, a kagylóért, egy pohár borért és egy kóláért negyven eurót csengettem ki. Igaz, akkora adagot szolgáltak fel, amiből egy 4 személyes család lazán megvacsorázik. Az ebéd utáni emésztés fázisában, a felszolgáló ajánlgatta még a desszerteket, de erre már gondolni sem tudtunk, viszont a falatnyi kisvendéglőben ülőket alaposan megszemléltük. Minket kivéve csak decens belga polgárok voltak, akik többnyire francia ajkakkal próbálták kicsalogatni a puhatestűeket szarupáncéljaikból, ugyanis igaz, hogy az október kagyló szezon, de állítólag most van ideje a csigának is."
10/20080
Körtés paszternák
Az utolsó paszternákokból készült. Bár viszonylag korán érkeztem a piacra, ha Terike nem teszi félre, már nem kaptam volna.
Jól meg kellett fontolnom, mit is készítek belőle. A múltkori siker után rengeteg ötlet keringett a fejemben, meg szereztem néhány receptet is. Végül szétnéztem a hűtőben, és amikről úgy gondoltam, hogy jól kiegészítik, azokból készült egy igen finom köret. Én magában ettem, Krmplnak sütöttem mellé egy pulykacombot.
Hozzávalók:
három közepes méretű paszternák
három körte
kb. hét dekányi márványsajt
2,5 dl tejszín
öt deka vaj
chilipehely (ízlés szerint)
egy csokor petrezselyemzöld
só
A paszternákot megpucoltam, és a felforrósított vajon majdnem puhára pároltam. Ráöntöttem a tejszínt, belemorzsoltam a sajtot, sóztam, és készre főztem. A körtéket, amelyek puhák voltak, valamint a petrezselyemzöldet a végén tettem bele, és két percig kevergettem még. Megszórtam csilipehellyel, és tálaltam.
10/20083
Hétdolog
Ottis gurította felém. Be kell linkelnem őt, világgá kell kürtölnöm a hét dolgot, tovább kell gurítanom, és szólnom kell az érintetteknek.
Hétdologmagamrólamigondolkodásnélküljuteszembe:
1. Imádok gyalogolni, lételemem a gyaloglás. Amikor nem találom a helyem, először elgondolkodom, mikor ittam vizet utoljára, majd azon, hogy mikor gyalogoltam. Ha más lehetőség nincs, a fél városon keresztül megyek, de persze a zöldben az igazi, mert a földet is nagyon szeretem:)
2. A hegyeket is imádom. Ha hegycsúcson vagyok, azt szeretem a legjobban, amikor alattam minden ködben van, csak a csúcsok látszanak. De már akkor nagyon boldog leszek, ha hegyet pillantok meg autóból, vonatból, repülőből.
3. Mert repülni is szeretek repülővel.
4. A vizet nézni szeretem, eszembe sem jut belemenni. Tavaly azért hatalmas élmény volt, amikor októberben két hét alatt három tengerben fürödhettem. Órákig heverésztem a vízben, és csodálkoztam magamon. Az, hogy búvárkodtam is, azaz merültem, a mai napig hihetetlennek tűnik.
5. Szeretek mosogatni és ablakot pucolni, de a portörléssel nem tudok megbékélni. És fáraszt, hogy folyamatosan pakolni kell, keresni valaminek egy kis helyet.
6. Igyekszem tiszteletben tartani mások szabad akaratát. Ez néha kutya nehéz, hiszen annyira világosan látom, mit kellene tenniük másoknak bizonyos helyzetekben…
7. Nem látszik a blogon, hogy mennyire a mindennapjaim része Kató és a delfinek, pedig nagyon. Ezen szeretnék változtatni, csak a megfelelő formáját még nem találtam meg.
Érdekelne Mirelle, Gabojsza és Lorienhétdolga. Ha kedvetek van, osszátok meg velünk!
10/20080
Fahéjas szilváslepény
Ki kellett próbálnom, és nagyszerűen működik! Mármint a csirkemájas lepény tésztája édes töltelékkel. Ezúttal a szilva nyert, de ez valóban minden gyümölccsel finom lehet, maradékból, túlérettből is.
Egy dologgal kell számolni: forrón nem lehet szeletelni, olyankor a teteje még nem elég szilárd.
Hozzávalók:
A tésztához:
egy egész tojás
15 dkg puha vaj
25 dkg liszt
só
egy evőkanál tej
A lisztet összekevertem a vajjal, beletettem a sót, a tojást és a tejet, és összegyúrtam. Ezúttal körülbelül 20 percig pihentettem hűtőben.
A töltelékhez:
35 dkg szilva
3 csapott evőkanál cukor
2 csapott evőkanál vaníliás cukor (itthon gyártott)
két tojás
0,75 dl tejszín
egy evőkanál rum
egy púpozott mokkáskanál fahéj
egy mokkáskanál kardamon
A hozzávalókat összeturmixoltam. (Nagyon folyós lesz a töltelék, de nem kell megijedni!) A tésztát kinyújtottam, beletettem egy piteformába, megszurkáltam az alját, és 200 fokos sütőben 10 percig sütöttem. Ezután a sütőt 160 fokra állítottam, beletöltöttem a tölteléket, és 35 perc alatt készre sütöttem.
10/20080
Nyúlcomb kapormaggal, citromhéjjal pácolva
Anyukám a mai napig meg van győződve, hogy MI. jobban főz, mint ő, szerintem ez nem igaz. Minden esetre sok finomat ettünk M-éknél, de nyilván sok olyan van, amit ők emlegetnek úgy, mint az anyukám süteménye, húsa. stb.
M-éket nagyon régen ismerjük. Talán abban az évben, amikor iskolába mentem, együtt szilvesztereztek a felnőttek, attól kezdve szinte összenőtt a két család. Mi, gyerekek majdnem egykorúak vagyunk, jól elvoltunk egymással. Közösen kirándultunk minden hétvégén, nyaranta együtt sátoroztunk. Megismertük egymás barátait, és jóba lettünk velük is. Együtt ünnepeltünk, főztünk, sütöttünk, ettünk. Titokban közösen főztük ki a pálinkát, és töltöttük a kolbászt. Otthon, a panellakásban. Ha anyukám, vagy MI. újat főzött, azt a másik családban is hamarosan megkóstolhatták.
Ilyen az a kapormaggal, citromhéjjal pácolt hús is. Ezt MI-től leste el anyukám, de olyan régen készítettek ilyet, hogy el is felejtették Nekem jutott eszembe, és az ősz folyamán összegyűjtöttem némi kapormagot. Eredetileg disznóhússal készült, én kipróbáltam nyúlhúsból is, tökéletesen ízesítette. A citromhéj jól kiegészítette a kicsit édeskés póréhagymás paszternákpürét, amit kínáltam hozzá.
Hozzávalók:
három nyúlcomb
másfél citrom frissen reszelt héja
egy evőkanál kapormag
olívaolaj
só
A citromhéjat és a kapormagot összekevertem négy evőkanál olajjal, és bekentem vele a nyúlcombokat, sóztam, majd egy éjszakára hűtőbe tettem. Másnap lekapargattam a húsról a fűszereket, és félre tettem. A forró olívaolajban a combokat megsütöttem minden oldalukon. Betettem egy vékonyan kiolajozott tepsibe, rákentem a pácot, lefedtem fóliával. 180 fokra előmelegített sütőben puhára sütöttem, majd fólia nélkül kicsit megpirítottam.
Kövesd Krumpli képeit:
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
