01/20094
Karácsonyra kaptam – mi ez?
Hát persze, hogy kaptam én is gasztro-ajándékokat, és persze, hogy nem akármilyeneket.
Először is ezt a képet. Ami nem felragasztott, szeletelt banán, mint aminek a képkeretező első ránézésre hitte. O-tól érkezett, a Fűszerek könyvével együtt. A könyvet ismertem, gyerekkoromban sokat lapozgattam, de nekem nem volt meg, anyukáméktól mégsem hozhatok el mindent.
A fotó a majdani konyhánkba lesz elhelyezve, mondtam is Krmplnak, hogy ehhez tervezzük a berendezést… (A bekeretezett képett bonyolult lett volna fotózni, ezért elkértem az eredetit.)
A kagylóformákat Krmpltól kaptam. Számomra a fésűs-, vagy Szent Jakab kagyló nagyon kedves, sőt, mondhatni életbevágó útjelző. Három éve egy hónapig ezek mutatták az utat, és az nagyon jó volt. Tehát a jel megérkezett, jó úton és irányba haladok:)
A szív alakú szilikonforma pedig Farkas ajándéka. Berlinben kiabált utána saját elmondása szerint, hogy vegye már meg, és hozza el nekem. Csokoládéforma, hogy profi, szív alakú csokoládét készíthessek itthon is. Bírja a forróságot és a hideget, alig várom, hogy kipróbáljam, nagyon csinos pralinékat képzeltem bele…
A pálcikákkal Karcsi lepett meg. Érdekes, mert a kínai konyhához nincs túl sok közöm. A kínai gyorsbüféket nem is szerettem. Aztán PT elvitt egy étterembe, és akkor meggyőződtem, hogy a kínai ételek is lehetnek finomak. Az utóbbi két hónapban azonban ez a második jel, hogy közelebbről meg kellene ismerkednem a kínai fogásokkal. Sőt, most jut eszembe, hogy a harmadik... Nincs mese, most már biztosan meg kell valósítanom egy tervemet!
Köszönöm mindenkinek!
01/20090
Miért nem lehet ma Budapesten puliszkát főzni?
Mert boltban nem kapható jó puliszkaliszt.
Emlékszem még, a rendszerváltást követően mennyire ujjongtak az erdélyi asszonyok, amikor megjelent a boltokban a „magyar” kukoricadara. Abból pillanatokon belül lehetett csomómentes puliszkát főzni, vége volt a kínlódásnak, ami alatt csak keverte-keverte az ember lánya a puliszkát, ami szinte érezte, hogy nem avatott kezekben van a fazék, és semmi esetre sem akart csomómentessé várni. Én is kizárólag darából készítettem a puliszkát, és meg sem fordult a fejemben, hogy mindenkit átverek, akit túrós puliszkával kínálok.
A puliszka Romániában alapétel, egyes vidékeken kenyér helyett fogyasztják. De puliszka kerül a tokány mellé, a gomba- és csirkepaprikás is azzal az igazi, és a halakhoz is azt kínálják. Gyerekként roppant élveztem, amikor Székelyföldön kiborították a hatalmas fazékból a puliszkát, és cérnával vágták – otthon ilyet nem láttam.
Mivel a puliszka kikeverése nem könnyű, erő kell hozzá, anyukám soha nem is készített ilyet, ez a feladat a Kolozsváron tanuló unokaöccsére hárult. Amikor Elemér elvégezte az egyetemet, akkor ettünk igazi puliszkát, amikor az apukája jött látogatóba. Édesapának a keverés nem jelentett különösebb kihívást:)
Az „eredeti” recept szerint két-három liter enyhén sós, fövő vízbe öntenek 60 dkg malomban őrölt, gondosan átszitált puliszka-, azaz kukoricalisztet. Amikor a víz megint főni kezd, a puliszkakeverővel a liszt közepébe fúrnak egy lyukat, és 15 percig főzik. (A puliszkakeverő egy kb. két cm átmérőjű, normál méretű fakanál hosszúságú rúd – kicsit megfaragva, formázva, ezt otthon készítik a férfiak.) Ha kész, a léből leöntenek egy keveset, félreteszik, és óvatosan keverni kezdik. Szépen, komótosan, középről kifele haladva, esélyt nem adva a csomóknak. Apránként engedik a középen még „nyers” liszt közelébe a főzőlevet, és keverik-keverik, mígnem egységes masszát nem kapnak. Ha túl kemény lenne, a félretett léből apránként hozzátöltenek. Kiborítják egy vágódeszkára, hűlni hagyják, majd lehet vágni.
A túróspuliszkához picit puhábbra keverik a masszát, és kanállal egyengetik a szalonnazsírral kikent lábosba, majd szórják meg juhtúróval. A tejes puliszkához a forró puliszkára hideg tejet öntenek, és kanállal eszik. Igazi tehéntejjel fejedelmi vacsora.
Nyaranta, tábortűz mellett a parázsban szokták készíteni a túrós puliszkát. A kész puliszkából gömböket formálnak, közepébe teszik a juhtúrót, és azt beterítik parázzsal. Amikor a gömböknek kérge lesz, lehántják a külső, megégett burkát, és marad a semmivel össze nem hasonlítható, puha, illatos, krémes, töltött puliszkagömb.
A kukoricadarából nem lehet jó puliszkát készíteni, mert a középen vízzel nem érintkező nyers dara keverés közben nem puhul meg azonnal, és ropogni fog a fogunk között.
Létezik eresztett puliszka is, ebben az esetben a lisztet az enyhén sós fövő vízbe szórják, és állandó keverés mellett főzik meg. Előnye, hogy nagyobb az esély, hogy csomómentes legyen a végeredmény, hátránya viszont, hogy a puliszka fövés közben pufog, könnyen megégeti a kezünket.
12/20080
Mediterrán gyümölcskenyér: mentettem a menthetőt
Hányszor, de hányszor tapasztaltam már: ha nincs kedvem, inkább ne kezdjek hozzá, különben nézhetem a végeredményt. És még mindig nem tanultam meg a leckét…
Igazából az egész szóra sem lenne érdemes, de gondoltam mindenkit bátorítok, aki bármiben hibázik. Nem mindig ennyire szerencsés az ember, de kis találékonysággal több „elrontás” után is bármiből kisülhet valami jó. A Jóistentől mindig kapunk még egy lehetőséget a javításra:)
Van egy gyümölcskenyér recept, csak tojásfehérje kell bele. Hosszú évek óta minden nagyobb ünnep velejárója: a fehérjék összegyűlnek, mélyhűtőben nincs hely, a végeredmény finom.
Idén mégis felmerült bennem, nem készítem el, van elég édesség. Vártak a fehérjék, de nem volt kedvem feldolgozni őket. Aztán egy másik hibát is elkövettem: nem figyeltem oda, és bár az ösztöneim súgták, hogy valami nem stimmel, sikerült 3dkg cukor helyett harmincat belezúdítanom a tojássárgájába. Későn kaptam észbe, kidobni nem volt erőm.
És elkezdtem kotyvasztani. A gyümölcskenyér receptje után, szabadon. A sok-sok tojásfehérjét, a két tojássárgáját, a már előre hozzá kevert cukorral. Nem tettem bele semmilyen magot, mazsolát, viszont jócskán került bele kandírozott narancs- és citromhéj, meg egy kis csokoládé. Mondanom sem kell, mindez már akkor, amikor a percre beosztott időm szerint egészen mást kellett volna csinálnom. De szerencsére gyorsan megy, 15 perc alatt felvertem a habot, belekevertem az összes hozzávalót, kikentem a formát, és már mehetett is a sütőbe.
Akár már itt véget érhetne a történet, de nem. Bár tudtam, hogy annyi idő alatt nem sülhetett meg, mégis úgy döntöttem, hogy készen van, és kivettem a sütőből. Este megvágtam, hogy ajándékba is vigyek belőle, és hát persze, a közepe egy kicsit még folyt. Meg sem lepett az egész, hiszen előre meg volt írva. Ekkor viszont úgy ítéltem meg a helyzetet, hogy minden menthető, és másnap visszatettem sülni. Fólia alatt, hogy a teteje ne égjen meg. Immár nyugodtan, időm volt rengeteg.
Kíváncsian vártam a végeredményt, és láss csodát: teljesen ehető, sőt, finom gyümölcskenyér sült ki a végére. Reggelire, tea, kávé mellé kitűnő, és nekem határozottan tetszik, hogy nem a megszokott gyümölcskenyér íze van. A narancs- és citromhéjtól egészen mediterrán jellege lett.
Hozzávalók (az alaprecepthez):
5 tojásfehérje
15 dkg cukor
5 dkg olvasztott vaj
10 dkg liszt
5 dkg étcsoki
mindenféle, amit bele szeretnénk szórni – magvak, mazsola, kandírozott gyümölcsök
A tojásfehérjét kemény habbá verem, beleszórom a cukrot, a vajat, összekeverem a liszttel, majd beleforgatom a csokit, mazsolát, magvakat, gyümölcsöket. Vajazott, lisztezett formában, előre melegített sütőben, 180 fokon megsütöm. Tűpróbát kell végezni! Amikor kihűlt, felszeletelem.
12/20085
Lencse és a piros bugyi - szilveszteri babonáim
Néhány éve összegyűjtöttünk néhány szilveszter éjszakai, újévi szokást, babonát. Vannak közöttük, amelyekhez azóta is ragaszkodom. Sőt, baráti körömben is terjesztem, van, amit már mások is átvettek – azt hiszem ezek között a piros bugyi/alsógatya jár az élen:)
Az év utolsó napja:
December 31-én nem szerencsés, ha a lakásban marad száradó ruha, mosatlan edény. Lehetőség szerint tartozásainkat is adjuk meg. Legalább a kisebbeket:)
Szilveszter éjszakája:
Nem emlékszem, hol olvastam már, hogy szilveszter éjszakára feltétlenül legyen rajtunk valami, amit akkor veszünk fel először Valami új, ami szimbolikusan is behozza az éltünkbe az újat, a változást. Nem árt persze végig gondolni, hogy életünk mely területén szeretnénk változtatni, és arra koncentrálni, miközben felvesszük, nehogy az is változzon, amivel elégedettek vagyunk.
Szilveszter éjszakáján FELTÉTLENÜl piros bugyi/alsógatya legyen rajtunk. Ezzel biztosítjuk, hogy az életünk a következő évben is vérpezsdítő, mozgalmas, szerencsés, jó legyen. Az olaszok szerint ez a siker egyik titka.
(A kettőt persze össze lehet kötni, elég egy új piros bugyi/alsógatya.)
Január elseje:
Lencsét kell enni, hogy ezzel megalapozzuk a szerencsénket, azaz a gazdagságunkat. Mirelle és Max gondoskodtak a receptekről.
A hal már kérdéseket vet fel. Egyes országokban előszeretettel fogyasztják, mert a pikkelyei szintén a pénzt jelképezik. Máshol viszont borzadva gondolnak rá, ugyanis azt gondolják, hogy elúszik a szerencsével.
Az viszont tény, hogy szárnyast ezen a napon nem szabad enni. Olyat legalábbis, amelyik hátrafelé kapar. Ilyenformán nem haladhatunk előre a következő évben sem, folyton csak a régi dolgaink között kapirgálunk majd.
Az újévi malacsült nálunk egyenlő a szerencsével, de vannak emberek, akik ilyenkor semmi pénzért meg nem ennék azt az állatot, amelyik az orrával a földet túrja. Attól tartanak ugyanis, hogy ha malacot esznek szilveszterkor, egész évüket a földhözragadt dolgok jellemzik majd, és nekik sem lesz lehetőségük a földtúráson kívül egyéb tevékenységhez.
Tartja magát még az a hiedelem is, hogy amit az első nap csinálunk, az jellemzi majd az egész évünket. Ne kezdjünk takarítással, és vitába se bocsátkozzunk. Viszont mindenkinek nyugodtan mondjuk meg, hogy mennyire szeretjük.
Jó mulatást, boldog, gazdag, szerencsés új évet kívánok mindenkinek!
A képeket innen és innenkölcsönöztem, köszönöm!
12/20080
Lilakrumpli-torta lazactekerccsel és hideg tormamártással
A lilakrumpli november eleje óta várakozott. Mert nem tudtam eldönteni, hogy mit készítsek. Minden krumplis receptet felkutattam, jöttek-mentek az ötletek, de egyikkel sem voltam igazán elégedett. Közben meg reszkettem, hogy ne rothadjon meg, bírja ki, ameddig megszáll az ihlet.
Aztán egy idő után azzal áltattam magam, hogy majd karácsonyra elkészítem, de konkrétabb elképzelésem továbbra sem volt. Nézegettem a zacskót, amiben várt sorára, és gondolkodtam.
Végül Chili és Vanília mentett meg, ugyanis éppen idejében megláttam a lazacot. Egy lépéssel közelebb kerültem a megoldáshoz, ugyanis elképzeltem a két színt egymás mellett, és tetszett. Majd eszembe jutottak a kis formáim, és beindult a gépezet.
Első körben spenótmártással képzeltem el, a zöld jól kiegészítette volna a krumpli és a hal színét. Merthogy úgy emlékeztem, van még fagyasztott spenót a mélyhűtőben. Annyira biztos voltam benne, hogy nem is ellenőriztem, aztán csak álltam, és néztem, amikor kiderült, hogy azt bizony már elkészítettem korábban. A bolti fagyasztott spenótban nem bízom – egyszer édesítettet sikerült vásárolnom, és azóta mondhat nekem bárki bármit, nem veszek. Az ember legyen következetes:)
Összeállt tehát az ünnepi ebéd, de minden óvatosság ellenére a szenteste elfogyasztott karácsonyi vacsora után másnap sem voltunk éhesek. Dél körül megreggeliztünk, aznap mást nem ettem. (Ilyenkor mindig rájövök, hogy szeretek akkor enni, amikor éhes vagyok, különben nem érzem az ételek ízét, csak teszem a számba egyik falatot a másik után, és nyelek, mert az ösztön ezt diktálja.)
Így csak pénteken került sor a lazacra és a lilakrumplira, ami szerencsére kitartott. Mutatós karácsonyi estebéd lett belőle. A krumplitortát persze hagyományos krumpliból is el lehet készíteni, és nagy tortaformában is jól mutat. Legközelebb a mandulát megpirítom, mielőtt hozzákeverem a krumplihoz. A kumplitorta nagyon laktató, de másnap minden különösebb trükk nélkül melegíthető sima sütőben is.
A mártáshoz tejfölös tormát használtam, amit korábban készítettem, igazi, csípős tormából. Olyanból, ami reszelés közben alaposan megríkatja az embert:)
Hozzávalók:
A krumplitortához:
kb. hatvan dkg krumpli
egy marék mandula
két tojás
egy-másfél deci tej
öt dkg vaj, meg egy kevés a formák kenéséhez
kevés zsemlemorzsa
só
A krumplit sós vízben puhára főztem, megpucoltam, és a tejjel, meg a vajjal krumplipürét készítettem. (A tej mennyisége függ a krumpli fajtájától, a lilakrumplihoz többet kellett töltenem, mint a fehér párjához szoktam.) A mandulát megdaráltam, hozzákevertem a krumplihoz. Egyenként beletettem a tojássárgáját, majd óvatosan beleforgattam a kemény habbá vert fehérjét, sóztam. Viszonylag könnyű, nem kemény masszát kevertem. Vajjal kikent, zsemlemorzsával megszórt formákba kanalaztam, és 15 perc alatt készre sütöttem előmelegített sütőben.
A lazachoz:
egy nagy szelet lazacfilé
só
bors
frissen facsart citromlé
másfél deci száraz fehérbor
A lazacfiléről a bőrt levágtam, a szeletet keresztben kettévágtam, majd hosszában is. A kb. öt cm széles, 15 cm hosszú csíkokat meglocsoltam citromlével, sóztam, borsoztam. Szorosan feltekertem, megtűztem egy-egy fogpiszkálóval, majd fóliába tekertem, és két napig a hűtőben dermesztettem.
Egy kis kerek tűzálló tálba beletettem a tekercseket, sóztam, borsoztam, ráöntöttem a bort, és fóliával befedtem. Előmelegített sütőben 15 perc alatt készre pároltam.
A mártáshoz
két evőkanál tejfölös torma
két deci tejszín
kevés frissen facsart citromlé
só
A tormát megpucoltam, lereszeltem, és összekevertem egy kevés tejföllel. (Hűtőben sokáig eláll.) A tejfölös tormából két evőkanálnyit belekevertem a tejszínbe, sóztam, és citromlével ízesítettem.
Kövesd Krumpli képeit:
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
