02/20092
A málé: régen és ma
A máléról nekem a szegény ember jutott eszembe sokáig. Ezt olvastam, ezt hallottam otthon is. Amikor nem volt semmi, de legalábbis nagyon kevés, egy kis kukoricaliszt akkor is akadt, amiből ezt az édességet lehetett sütni. Nagyanyáink még nagy mesterei voltak a málénak, mire én megszülettem, már a recept után is kutatni kellett.
Amikor rákerestem a máléra, meglepődve láttam, hogy nem csak kukoricamálé létezik, hanem ismerik a búza-, a köles-, sőt a hajdinamálét is. Ezekről azt írják, hogy tésztájuk hasonlít a palacsintatésztához, csak sűrűbb annál. Kizsírozott tepsiben sütötték, meglocsolták zsírral és/vagy tejföllel, és lekvárral, apróra vágott gyümölccsel tálalták.
A kukoricamálénak is több receptje van, olyat is találtam, ahol cukrot sem tesznek bele, hanem egy éjszakán át áztatják a kukoricalisztet. Ezalatt a benne található keményítő glükozzá alakul, ettől lesz édes. Így készült itt is.
Nem lehettem túl nagy, amikor egyszer rávettem édesanyát, hogy süssük meg, kíváncsi voltam, mi esett olyan jól a mesebeli szegénylegényeknek. Nem találtunk receptet hozzá, ezért improvizáltunk, és nem olyan lett, amit máskor is megkívántam volna. Aztán sok év után kiderült, hogy a szomszéd néni füzetében van egy recept. Aztán megint eltelt jó néhány év, míg tavaly megsütöttem. Nem lett jó. Kis jóindulat nem volt elég hozzá, annyi meg nem volt, hogy meg is együk. A madarak örülhettek a lakomának.
Kukoricadarából készítettem ugyanis, ami a sülés ideje alatt nem tudott megpuhulni, recsegett-ropogott miközben rágtuk. Vagyis megint szembesültem, hogy régen nem használtak darát, a puliszka is lisztből készül:)
Most már izgatott a dolog, rövid időn belül megsütöttem ismét, ezúttal bolti lisztből. Mint már írtam, ez túl finomra van őrölve, lett belőle tehát egy jó ízű, de nagyon-nagyon tömény sütemény. Vörösboros meggymártással finom volt ugyan, de a tökéletesség határát alulról sem súrolta. És én akkor már egy olyan süteményt szerettem volna készíteni, amivel ma is bátran meg lehet kínálni bárkit. A következő próbálkozásnál dupláztam a folyadék mennyiségét, a tojást pedig szétválasztva kevertem a masszához. És készítettem mellé háromféle mártást, öntetet.
Az „újgenerációs” málét öten tesztelték (rajtam kívül). Két férfi, akik amúgy azt vallják, hogy nem szeretik az édességet, a lime-os változatért voltak oda. Egy lány nem tudott választani, mindhárom nagyon ízlett neki. ET a körtéset ítélte legjobbnak, Krmpl pedig a karamellesből repetázott.
Hozzávalók:
két bögre máléliszt
egy bögre liszt
egy bögre cukor
két bögre tej
késhegynyi szódabikarbona
egy tojás
A liszteket, a szódabikarbonát és a cukrot összekeverem egy nagy tálban. A tojássárgáját elkeverem a tejjel, összedolgozom a száraz anyagokkal, majd belekeverem a keményre vert tojásfehérjét.
Ezt az adagot három részre osztottam, és külön-külön sütöttem meg kivajazott-lisztezett kis tepsikben. Előmelegített sütőben, 180 fokon, 30 perc alatt sültek meg. Tűpróbát érdemes végezni.
A lime-oshoz:
egy lime
három evőkanál cukor
egy devi víz
A lime-oshoz lereszelem egy lime levét, három evőkanál cukorból és egy deci vízből szirupot főzök, beleöntöm a lime levét, belekeverem a reszelt héját. Amikor megsült a málé, megöntözöm a tetejét, és két perce visszatolom a sütőbe. A maradék szirupból egy-egy kanálnyit tálalás előtt öntök a süteményre.
A körtéshez:
fejenként egy fél körte
két és fél deci száraz vörösbor
egy evőkanál cukor
egy mokkáskanál kardamon
egy fél mokkáskanál fahéj
A bort a fűszerekkel felforralom, beleteszem a félbevágott körtéket, és fedő alatt puhára főzöm. Tálalás előtt a körtéket legyezőszerűen felvágom, a borral meglocsolom a málét.
A karamelleshez:
3 deci tejszín
7,5 dkg cukor
5 dkg vaj
A hozzávalókat egy lábosba öntöm, és felforralom. A megsült sütemény tetejét meglocsolom, és két percre visszatolom a sütőbe. A maradék öntetet addig forralom, míg besűrűsödik, és ezzel tálalom.
02/20093
Süssünk túrógombócot!
Közel harminc évig éltem egy országban, és tavaly tudtam meg, hogy az ország fele nem főzi, hanem ugyanúgy süti a túrógombócot, mint a fánkot…
Románul ugyanaz a neve a sült és főtt gombócnak - papanas -, gondolom, emiatt sem tűnt fel a különbség. Erdélyben mindkét változat ismert, ott a románok is sokszor főzik, és prézlibe forgatva tálalják. A múltkoriban viszont olvastam egy bukaresti lány erdélyi körútjáról szóló beszámolóját, ő a főzött, zsemlemorzsás gombócra csodálkozott rá. Éljen a (gasztro)kultúrák sokszínűsége!
Amikor szembesültem a sült túrógombóccal, azonnal kutakodni kezdtem a recept után. Kiderült, hogy a túrós massza semmiben nem különbözik a mienkétől. A sült gombócokat tejföllel és lekvárral tálalják. Moldvában lyukat fúrnak a közepébe, és úgy sütik ki.
Közben levelezgettem egy bukarestben élő, marosvásárhelyi barátommal, szóba került a túrógombóc, és azonnal írta, hogy rettenetes, szörnyű, ahogy az éttermekben kínálják. Kiderült, hogy őt a tejföl-lekvár együttes borzasztja. Szerintem finom, semmivel sem extrémebb a cukros-tejfölös változatnál. Azért biztos, ami biztos, Krmpl is a cukrot választotta a tejföl mellé.
A sült gombóc íze kicsit más, összetettebb: a külső, sült része hasonlít a túrófánkéhoz, a belseje viszont tiszta gombócíz:) Érdemes kipróbálni!
Hozzávalók:
fél kg tehéntúró
3 tojás (ha sietek egyben, ha van időm, különválasztva)
6-8 csapott evőkanál gríz
két csapott evőkanál liszt
egy evőkanál kristálycukor
csipetnyi só
olaj
A túróhoz keverem a tojássárgáját, majd a grízt, a lisztet, a cukrot és a sót. (A grízt kanalanként adogatom hozzá, ügyelve, nehogy túl kemény legyen a massza.) A tojásfehérjékből kemény habot verek, óvatosan hozzákeverem a masszához. Gombócot formálok, és forró olajban aranybarnára sütöm mindkét oldalát.
Ezúttal ráértem, és sütöttem lyukas és kerek gombócot is. A lyukast megtöltöttem tejföllel, rákanalaztam a lekvárt, és a tetejére helyeztem egy kerek gombócot.
02/20090
Vendégek a Paszulyon: Nagyon Színes, Nagyon Édes, Nagyon Habos
Tavaly nyáron majdnem mi is elmentünk Törökországba, aztán lebeszéltük magunkat, ez most, télvíz idején viccesen hangzik, de igen, a meleg miatt. Az Eichinger-Fekete alkotta páros viszont ott volt, szerintük nagyon rossz döntést hoztunk, amikor nem tartottunk velük.
Itthon hosszasan lelkendeztek az útról, és kedvcsinálóként lefotóztak néhány süteményt. Ami végül csak mostanában került hozzánk, de úgy gondolom, semmiről nem csúsztunk le, a törökökben az édességek frontján mindig lehet számítani.
Íme tehát a Paszuly legújabb vendégei:
"A képek Sinopban készültek, a Fekete-tenger partján - és nagyon exkluzívak! Külföldi turista 2 éve járt arra utoljára, de az Eichinger-Fekete Hírügynökség most elhozta a Titkot! Igenis léteznek az egyébként csak rajzfilmekben látható cukrászdák! A Nagyon Színes, Nagyon Édes, Nagyon Habos sütemények nem kitalációk! Íme!
És azt is elárulom, hogy a sütik Még Színesebb és Még Formásabb gyümölcsöket rejtenek! Nyami!
A tavalyi év slágere pedig a Béka és Katica volt: mindenféle méretben mosolyogtak az összes cukrászdában. Volt belőlük az egy személyes Katica-to-go-tól kezdve a teljes gyerek zsúrt kielégítő méretig.
És persze becsülettel, hősiesen teljesítettük a kötelességünket: mindet végig kóstoltuk! Majd vettünk még két jegyet hazafelé a repülőre, hogy a duplára nőtt testünkkel is elférjünk a gépen... :-)"
Korábbi vendégek:
A szellemi köménymag
Kagylószezon Büsszelben
01/200913
Törtpaszuly
Az ősszel már készítettem, de akkor nem találtam fehér paszulyt, és tarkababból főztem meg. Finom lett, de közben eszembe jutott nagymama, amint egyszer szörnyülködve mesélte, hogy valaki tarkababot vásárolt a törtpaszulyhoz. És akkor nem lett belőle bejegyzés:)
Gyerekkoromban a törtpaszuly böjti ebéd volt. Péntekenként olykor, de szigorú böjti napokon nagymama hatalmas adagot főzött, és szállította nekünk is. Engem a böjt akkoriban nem hatott meg különösebben, de a törtpaszulyt imádtam, így vártam is ezeket a napokat.
Számomra a törtpaszuly a telet jelenti, én szeretem ezt az évszakot is. A tűz duruzsolásával, a takarókba burkolozós olvasásokkal, a különböző ételek illatával... Persze hóval, de úgy néz ki, idén az igazi havazás elkerüli Budapestet.
A törtpaszulyt elkészíteni egyszerű. Lehet turmixolni is, akkor benne marad a bab héja, de „áttörni” sem jelent túl nagy fáradtságot. Savanyúkáposztával isteni!
Hozzávalók:
fél kg szárazbab
három babérlevél
egy nagyobb fej hagyma
öt evőkanál olaj
só
pirospaprika
A babot egy éjszakára báztatom. Másnap enyhén sós vízben felteszem főni. Tíz perc után leszűröm, új vizet öntök rá, beleteszem a babérlevelet, sózom, és puhára főzöm. Akkor jó, ha a paszulyszemek már mennek szét. A levét leszűröm egy edénybe, és félreteszem. Ha sietek, turmixban pépesítem, ha picit több időm van, átpasszírozom. Ha nem elég híg, hozzákeverek a főzőléből, és egyszer felfőzöm.
A hagymát vékony szeletekre vágom, egy serpenyőben felforrósítom az olajat, beleteszem és megdinsztelem. Ha már puha, elzárom a gázt, megszórom a paprikával és összekeverem. (Most a fotó kedvéért utólag szórtam meg.)
A paszulyt tányérokba szedem, a tetejére teszek a hagymából, és savanyúkáposztával tálalom.
01/20090
Kagyló olaszosan - most még nem késő
Egyszer ki kellett próbálnom, kb. két éve készülök rá. Százszor megnéztem a térképen a boltot – nagyjából hét percre van a munkahelyemtől. Mindenféle recepteket olvastam, majd lekéstem a szezont, és vártam ismét az r-re végződő hónapokat. Merthogy kagylót enni akkor kell.
Idén is időben elkezdtem tervezni, aztán az utolsó előtti pillanatban sikerült eljutnom a boltba.
Nem bíztam a véletlenre, reggel telefonon félretétettem a kagylót. Ezt csak azért említem meg, mert nagyon kedvesek, készségesek voltak a boltban, nevet sem kértek, csak egyszerűen félretették. Mivel vásárlóként annyira nem vagyok elkényeztetve, nagyon tudok örülni az ilyeneknek.
Végül egy olaszos, paradicsomos-bazsalikomos szószra esett a választás. Elég sok leve lett, nem tudtuk mind elmártogatni, kiönteni sajnáltam. Másnap ebben főztem meg egy adag tésztát, amihez az olaszok nem tudom, mit szólnának, de remek lett az is.
A kagyló elkészítéséről itt lehet részletesen olvasni. A két kiló kagylóból azonban alig négy-ötöt kellett eldobnom, azok utazás közben eltörtek.
Hozzávalók – két személyre:
fejenként egy kiló kagyló
egy deci olívaolaj
négy gerezd fokhagyma
egy kis fej hagyma
egy dl száraz fehérbor
30 dkg paradicsom
2,5 dl tejszín
egy fél mokkáskanál cayenne bors
egy csokor bazsalikom
egy evőkanál petrezselyemzöld
egy lapos evőkanál cukor
A kagylót alaposan megmostam, a kilógó „bajuszokat” letépkedtem.
Az olajat egy nagy fazékban felforrósítom, beleteszem az apróra vágott hagymát és fokhagymát, és üvegesre dinsztelem. Ezután beleteszem az apróra vágott paradicsomot, a cayenne borsot, a fehérbot és a cukrot, és felforralom. Beleöntöm a tejszínt, beleszórom a bazsalikomot és a petrezselyemzöldet, összekeverem, és beleteszem a kagylókat. Fedő alatt néha megkevergetve addig főzöm, ameddig mindegyik kagyló kinyílik.
Nem kell megsózni!!!
Kövesd Krumpli képeit:
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
