Vendégek a Paszulyon: A szellemi köménymag

Újabb vendéggel köszöntöm az új évet. Dempéter barátomat régóta ismerem, de igazából akkor barátkoztunk össze, amikor egy újság születésénél egyszerre szültünk és bábáskodtunk. Úgy, hogy napilap szerkesztésében semmilyen gyakorlatunk nem volt, de a lelkesedés hatalmas volt bennünk. Kicsit hályogkovács módjára vágott neki a csapat, szerencsére előre nem tudtuk, mekkora fába vágtuk a fejszénket. Napról-napra tanultunk bele az napilapozás minden csínjába, fájdalmába, örömébe.

Az újság ugyan még létezik, az a csapat azonban szétszóródott. Én átköltöztem egy másik országba, Dempéter maradt otthon, és ír. A barátság azonban maradt. Ritkábban találkozunk, de mindig nagyon jókat beszélgetünk, nevetünk. Ha bármilyen, irodalommal, színházzal kapcsolatos kérdésem van, hozzá fordulok, ő mindent tud, vele meg lehet beszélni, hogy miért vannak úgy a dolgok, ahogy. És mindig nagyon jókat nevetünk, mert bár néhány évvel ezelőtt ilyeneket ki nem néztem belőle, fejlődik. Ismerkedik a szürke hétköznapok teendőivel. Legutóbbi találkozásunkkor például kiderült róla, hogy már főz is:



"Töredelmesen bevallom, számomra a főzés a dolgok könnyebbik vége volt. Mit segíthet az ember a feleségének, aki napi nyolc órát dolgozik, aztán főz, csempét sikál, ablakot mos, porszívózik és satöbbizik? Az ember, aki dolgozik ugyan, de otthon ülve ír, tehát nem úgy dolgozik, mint?

Hát persze főz. Egy leves mégse ablak, egy második mégse csempe. S aki főz, annak, mint tudjuk, receptekre van szüksége, legalábbis az elején. Először egy huszáros köménymaglevest főztem, amelynek az orális receptjéből már csak arra emlékszem, „miután a köménymag megfőtt, szűrd le.”

Mindent megtettem, amit megtehettem. Olajat öntöttem a lábosba, hagymát vagdaltam, köménymaggal szórtam fel, vízzel töltöttem fel. Aztán sétálgattam, olvasgattam, klikkelgettem. Midőn úgy éreztem, a köménymag megfőtt, leszűrtem.

Igen ám, csakhogy a szó legszorosabb értelmében. A szűrőt a kagylóba tettem, a forró lábos forró tartalmát a szűrőbe öntöttem.

Aztán csodálkoztam, amikor elkezdett bugyogni a lefolyó.

Dempéter, az élet elemijéből"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.