01/20097
VKF! XXII/2. - Grünkohl, majdnem hagyományosan
A címben nem írtam igazat, csúsztattam. Ugyanis a Grünkohl leveleskelt jelent, amit itthon én még nem láttam. (Ha valahol lehet kapni, kérlek, szóljatok!) Viszont jobban hangzik a kelkáposzta-főzeléknél, amely elnevezés nem is illene bele a mostani VKF-be.
Németországban nagy hagyománya van az egytálételeknek, az úgynevezett Eintopfoknak. Sokféle zöldségből, hüvelyesből készítik, sült kolbászokkal kínálják. A német egytálételeket főzik, és hasonlítanak a magyar főzelékhez, de nincsenek berántva, vagy habarva.
A Grünkohl, azaz a leveleskel a Terebess szerint a vadkáposztának egy termesztett változata. Alacsony szárán V alakban felfelé álló levelei a kelkáposzta és a fodros kel átmeneti, fej nélküli alakját idézi.
Itthon nem nagyon termesztik, pedig az egyik legigénytelenebb káposztaféle. A Wikipédia azt írja, nyáron sok helyen öntözni sem kell, szinte bármilyen talajon termeszthető. Télen nem fagy ki, a hó alól is lehet szedni a kékeszöld leveleit. A méhek nagyon kedvelik a virágát, mert sok pollent, sok és nagyon cukros nektárt termel.
Hm, lehet, hogy érdemes volna próbálkozni vele? A méhek, meg mi is jól járnánk. Ha valakinek kedve támad hozzá, és kertje is van, komolyan mondom, beszerezem a magokat... Csak néhány káposztalevelet kérek majd cserébe:)
Leveleskel híján kelkáposztát vásároltam. Apróra vágtam a leveleket, meg a krumplit is, és álcázásként római köménnyel ízesítettem. Bevált...
Hozzávalók – három személyre:
fél fej kelkáposzta – kb. hatvan deka lehetett
három szem közepes krumpli
egy fej hagyma
öt gerezd fokhagyma
egy teáskanál római kömény
só
négy evőkanál olaj
A káposztát alaposan megmosom, kivágom a vastag ereit, és a leveleket apró kockákra vágom. A forró olajon üvegesre párolom az apróra vágott hagymát. Beleteszem az apróra zúzott fokhagymát és a káposztát, és néhány percig kevergetem. Felöntöm egy kevés vízzel, sózom, fűszerezem, és fedő alatt párolom. Közben a krumplit megpucolom, apró kockákra vágom, és húsz perc múlva a káposztához adom. Ha szükséges, egy kevés vizet töltök még alá, sózom, és puhára főzöm a krumplit is. (Mire a krumpli megfő, leve is alig marad. Ha mégis, kicsit főzöm még fedő nélkül.)
Sült kolbásszal, vagy virslivel tálalom.
01/20094
VKF! XXII - Egytökétel
Sajnos nem én találtam ki, pedig adja magát. Egy fotón láttam, és azonnal tudtam, hogy az aktuális VKF-re ezt kell elkészítenem. Szerintem belefér:)
Az eredeti elképzeléseim időközben valamelyest változtak, ugyanis kerek sütőtökben füstölt libacombot képzeltem. A piacon egyiket sem kaptam, maradt tehát a sonkatök és a marhahús. Így kicsit időigényesebb, mert a marhahúst külön, majdnem készre kell főzni. A végeredmény azonban kárpótol mindenért.
Készült egy vegetáriánus változat is, abba nyers zöldségek kerültek.
Az „egytökétel”-re vendégeket is hívtunk, öt embert már nem várakoztathattam meg a fotózással. Krmpl besegített, de nem tudtunk minden fázist megörökíteni. 
Hozzávalók - a húsos változathoz:
hatvan deka marhalábszár
egy nagy fej hagyma
egy paradicsom
egy paprika
két gerezd fokhagyma
egy evőkanál szárított szent kakukkfű:) (anyukám szedte tavaly Csíksomlyón, ezért állandó jelzőként kapta a szent-et)
egy-egy teáskanál arab hús-fűszerkeverék, római kömény, koriander
fél mokkáskanál chilipehely
egy deci száraz vörösbor
só
három evőkanál olívaolaj
egy nagyobb sonkatök
A húst megtisztítom a hártyáktól, és falatnyi darabokra vágom. A hagymát felaprítom, és a forró olajon megdinsztelem. A húst ráteszem a hagymára, és állandóan kevergetve fehéredésig sütöm. Beleteszem a paradicsomot, a paprikát, a fokhagymát és a són kívül a fűszereket, pici vizet öntök alá, és fedő alatt párolom, néha pótolva az elpárolgott folyadékot. Amikor már nem kemény, de távolról sem puha, ráöntöm a vörösbort, sózom, és tovább főzöm, ameddig elpárolog a leve. A paprika héját kiveszem, ha szükséges, ízesítem. Amikor elzárom a gázt, a hús még nem ehetően puha, de remélem, hogy egy óra sütéssel már jó lesz:)
Közben a tököt kettévágom, kb. ott, ahol sejtem, hogy már kezdődik az üreges közepe. A magokat egy kanállal kikaparom, helyüket megtöltöm a fűszeres pörkölttel. A tököt fóliával befedem, egy villával megszurkálom a héját, hogy a leve itt távozzon, és ne robbanjon. Beleteszem egy lábosba, ami majd felfogja a kifolyó levet, és 180 fokos sütőben kb egy óra alatt készre sütöm. (A sütési idő változhat a tök nagyságától!)
Hozzávalók - a húsmentes változathoz:
egy édeskömény
egy répa
két hagyma
hat-hét gerezd fokhagyma
négy-öt csicsóka
egy teáskanál arab fűszerkeverék
két evőkanál olaj
só
A zöldségeket megpucolom, megmosom, és nagyobb darabokra vágom. Egy tálba teszem, meglocsolom az olajjal, megszórom a fűszerrel, sózom és jól összekeverem. Megtöltöm vele az előzőleg előkészített tököt. (Lásd feljebb.) Alufóliával befedem, lábosba teszem, és puhára sütöm.
01/20090
Orosz saláta: délorosz vinaigrette
Hosszú évekig azt hittem, hogy otthon azért lett orosz saláta a neve, mert van benne savanyú uborka, és az olyan oroszos.
Aztán megjelent A nagy szovjet fazék című könyv, és meglepődve fedeztem fel, hogy a délorosz konyha receptjei között szerepel, vinaigrette néven.
A kozákok – Kaminerék elmondása szerint – nem értettek a mezőgazdasághoz, kényszerűségből kezdték el a növénytermesztést.
Csecsenföld függetlenségének kikiáltása után az oroszok üldözése mindennapossá vált.
Az orosz családok egy idő belátták, ha életben akarnak maradni, menniük kell. A Kaukázus felé vették az irányt, ahol a helybéli parasztok természetesen gyanakodva figyelték őket, tudták, hogy a kozákoknak közük nincs a mezőgazdasághoz. Igen ám, de a jövevényeknek hiányoztak a Groznijban hagyott kertjeik, a vén gyümölcsösökkel. Összefogtak tehát, és házépítés helyett őrült gyümölcsfa-telepítésbe kezdtek. Majd ágyásokat alakítottak ki, és fűszernövényekkel próbálkoztak.
A helybéliek nevettek rajtuk, nem értették minek a sok növény, ők maradtak az állattenyésztésnél. A kozákok is megpróbálkoztak a szárnyasokkal, de nem volt szerencséjük, meg szívük sem levágni a tyúkokat, azok végelgyengülésben haltak meg – írják Kaminerék.
Néhány év elteltével azonban a fák gyümölcsöt hoztak, a szőlőtőkék elkezdtek teremni, a sztyeppe édenkertté változott. Időközben a kozákok házat építettek maguknak, bort készítenek, és ellátják magukat. Ha meg húst akarnak enni, azt megveszik a piacon. Az amerikai csirke, amit Bush-tyúknak neveznek, olcsóbb, és finomabb a hazainál…
Fogalmam nincs, honnan került hozzánk a recept, de attól kezdve a tél egyik örömforrását jelentette számomra ez a saláta. Önmagában eszem, és egyszerűen nem tudok betelni az ízek harmóniájával. Most egy kicsit módosítottam a recepten, krumpli helyett csicsókával készítettem. Nekem így is nagyon ízlik.
Hozzávalók – két személyre:
hat szem csicsóka (az eredeti recept szerint két szem krumpli)
egy közepes méretű cékla
két sárgarépa
hat maréknyi savanyúkáposzta
három nagy savanyú vagy kovászos uborka
egy nagy fej lilahagyma
három evőkanál olívaolaj
A répát, céklát megpucolom, nagyobb darabokra vágom, a csicsókát lesúrolom. Egy tűzálló tálba teszem a zöldségeket, összekeverem az olajjal, és fólia alatt megsütöm. Amikor megpuhulnak, kicsit hűlni hagyom, majd nagylyukú reszelőn lereszelem az uborkával együtt. Hozzákeverem a káposztát, a nem túl apróra vágott lilahagymát. Egy-két órát állni hagyom, hogy összeérjenek az ízek, és tálalom.
01/20090
Vörösboros töltött rostélyos
Pofon egyszerű összerakni, nagyon mutatós és finom. Egy nappal korábban megfőzhető, ideális vendégváró. Mi kell még?
Mint oly sokszor, most sem jutottam el a köretig, Krmpl imádta friss kenyérrel, azzal lehet mártogatni a szaftját. (Kolozsváron nem tunkolunk, hanem mártogatunk. A tunkolással itt találkoztam először, egy ideig nem értettem, miről beszélnek körülöttem, először azt hittem, valami csúnyát mondanak. Aztán hosszú ideig tanultam a szót magát. Leírni az utóbbi egy évben írtam le először, de igazából most sem barátkoztam meg vele. Számomra nagyon hidegen cseng, a szokás hatalma ugye... Végül is mindegy, minek nevezzük, csinálni jó:))
A hústekercseket hústű hiányában – azóta beszereztem - cérnával kötöztem meg. Tálalás előtt, főleg ha vendégeket kínálunk vele, érdemes gondosan levagdosni, hacsak nem az a célunk, hogy kínos helyzetbe hozzuk őket.
Hozzávalók:
személyenként egy szelet rostélyosnak való (marha)hús – most négy szelet
25 dkg darált disznóhús
egy kis maréknyi rizs
egy tojás
egy nagy vöröshagyma
három gerezd fokhagyma
kakukkfű
egy paprika (elhagyható)
egy paradicsom (elhagyható)
három evőkanál olaj
egy deci száraz vörösbor
só
bors
A darált húshoz keverem a rizst és a tojást, sózom, borsozom. A hússzeleteket kicsit kiklopfolom, megtöltöm a disznóhússal, feltekerem, és cérnával megkötözöm. A hagymát apróra vágom, a forró olajon üvegesre dinsztelem. Beleteszem a hústekercseket, minden oldalukon megsütöm, majd pici vizet öntök alá. Beleteszem a paprikát, paradicsomot, kakukkfüvet, fokhagymát, és fedő alatt puhára főzöm, időnként pótolva a vizet. Amikor már majdnem kész, ráöntöm a vörösbort, hagyom, míg besűrűsödik, és tálalom.
01/20091
Currys savanyúkáposzta-leves
A savanyított káposzta és a curry páros nálam nagyon toplistás helyen áll. Amikor rákaptam a curryra, mindent kipróbáltam vele. Valahogy úgy nézett ki egy-egy étkezés, hogy elővettem a fűszeres üveget, majd megnéztem, mi az ebéd, mit lehet enni reggelire, vacsorára. Ami volt, abba szórtam egy kis curryt. A vajas kenyér nagyon ízlett bőven megszórva vele, egyszer viszont ott volt előttem a savanyúkáposzta is, pakoltam hát abból is a kenyérre. Attól kezdve hetekig azt ettem, nem bírtam betelni vele.
Most, hogy megérkezett a második adag káposzta is otthonról, úgy gondoltam, egy levesnyit mégiscsak meg kell mentenem. A "gyorsan összedobni valami tartalmasabbat abból ami itthon van" eredményeként született ez nagyon sűrű leves.
A krumplival gazdagítani akartam, a curryval viszont sikerült egy teljesen új ízvilágot varázsolnom a hagyományos levesbe, érdemes kipróbálni. Mivel még volt itthon káposztalé, abból is öntöttem bele, de anélkül is finom.
Hozzávalók:
egy szál kolbász (most mangalica volt itthon)
egy fej hagyma
két nagyobb krumpli
három deci savanyú káposztalé
két nagy maréknyi savanyúkáposzta
egy púpozott teáskanál curry
két evőkanál olaj
só (óvatosan, a káposzta sós!)
A hagymát apróra vágtam, a kolbászt vékony karikákra. A forró olajon a hagymát üvegesre dinszteltem, majd a kolbászokat beletettem, és öt percig sütöttem. Beletettem a savanyú káposztát, a falatnyi kockákra vágott krumplit, felöntöttem a káposztalével és vízzel. Megszórtam curryvel, és addig főztem, míg a krumplik megpuhultak.
Tálaltam, majd a második hatalmas tányérnyi adag után megkértem Krmpl-t, hogy este kilenckor többet ugyan ne egyen már:)
Kövesd Krumpli képeit:
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
