Rakott bab – hússal és hús nélkül

Továbbra is nagy sláger a paszuly, és még van egy-két tervem… Most is a zöldet választottam, annyira szép, karakteres a színe!

Viszonylag gyakran készítek olyan ételeket, amikbe nagyon kevés fűszert teszek, hogy érvényesüljön a friss zöldségek íze. Ilyenkor mindig elcsodálkozom, hogy önmagukban, frissen sütve/főzve mennyire édesek. Most a babra került sor, nem csalódtam. A paszuly édességét jól kiegészítette a paradicsom kicsit savanykássága, meg a szintén picit édeskés Pannónia sajt.

A rakott paszuly húsmentes változata igazából nem is rakott. Amikor készült, Krmpl nem jutott hozzá, kis adagot sütöttem, és mire hazaérkezett, eltűnt. Van az úgy, hogy észrevétlenül kiürül egy tál. Így került sor ismét rá, most már igazi rakott babra, hússal felturbózva.



Hozzávalók:

Hús nélküli sült paszuly
30 dkg paszuly
két paradicsom
10 dkg Pannónia sajt
két maréknyi zsemlemorzsa
só

A babot enyhén sós vízben feltettem főni. (A paszulyt mindig lobogó vízbe teszem, különben soha nem puhul meg.) Amikor megpuhult, leszűrtem, lecsöpögtettem a vizet, és egy tűzálló tálba helyeztem. Megszórtam a zsemlemorzsával, rátettem a paradicsomkarikákat és a felkockázott sajtot. Előmelegített sütőben, 200 fokon fél órát sütöttem. (A tálat elfelejtettem kikenni, de nem is hiányzott – így akár fogyókúra esetén is nagyszerű)



Húsos rakott paszuly
60 dkg bab
30 dkg darált marhahús
két fej kisebb hagyma
5-6 kisebb paradicsom
15 dkg kecskesajt
hat evőkanál olaj, meg egy kevés a tál kikenéséhez
1 tojás
1 erőspaprika
másfél deci vörösbor
két kávéskanál fahéj
egy kávéskanál 7fűszer-keverék (arab boltból)
egy-egy nagy csipetnyi kakukkfű és borsikafű
két maréknyi zsemlemorzsa
só

A paszulyt enyhén sós vízben megfőztem, leszűrtem, a vizet lecsepegtettem. A hagymákat apróra vágtam, az olajon megdinszteltem. Beletettem a húst, sóztam, ráöntöttem a vörösbort, és addig pároltam, amíg elfőtt a leve. Kicsit hagytam hűlni, majd beletette a tojást, a fűszereket, sóztam.

Egy tűzálló tálat kiolajoztam, az alját megszórtam egy kis zsemlemorzsával, beletettem a bab felét és beterítettem karikára vágott paradicsommal, amire a szintén karikára vágott erőspaprika került. Erre ráhalmoztam a húst, majd megint bab és paradicsom következett. A babot mindig kicsit sóztam, és megszórtam morzsával. A tetejére tettem a sajtot. Előmelegített sütőben fél órát sütöttem.

Pissaladière

Maradt egy kevés gőzölt hal, amivel kezdeni kellett valamit. Csak egyszerű pizzát sütni túlságosan egyszerű lett volna, viszont ha azt pissaladière-nek hívják, már egészen más:)

Merthogy ismét kéznél volt A francia konyha, és abban találtam. A könyvben ugyan szardella szerepel, és erre még csak nem is mondhattam azt, hogy majdnem az. Egy ilyen felelőtlen kijelentésért ugyanis félő, többen felszisszentek volna (jó, meglincselnek), és teljesen jogosan. A recept viszont szimpatikus volt, azt meg csak én tudtam, hogy mivel az igazi.

Amikor kivettem a sütőből, úgy tűnt, nagyon száraz, legszívesebben el is dugtam volna, de Krmpl meggyőzött, hogy a meccs alatt jó lesz a sör mellé. Végül kiderült, hogy a karamellizált hagymától kellően leves, és pikáns ízű sörkorcsolyát sütöttem.

Arról nem is beszélve, hogy nem ál-pizzával kínáltam a fiúkat, hanem majdnem igazi pissaladière-rel:)



Hozzávalók:

6 evőkanál olaj, és egy kicsi a kikenéshez
2,5 dkg vaj
egy csokor kakukkfű
1,75 kg hagyma (kicsit kevesebb volt itthon, de minél több, annál finomabb)
tengeri só
1,5 dkg szárított élesztő
120 ml langyos víz
1 kiskanál cukor
25 dkg liszt (nálam teljes kiőrlésű búzaliszt)
30 dkg hal (az eredetiben 12 szardella)
fekete magozott olajbogyó

A hagymát vékony szeletekre vágtam. Két evőkanál olajat, meg a vajat felforrósítottam, beletettem a kakukkfüvet, és hozzáadtam a hagymát. Sóztam, és lassú tűzön néha megkeverve, és nagyon kevés vizet hozzáadva főztem, majd a végén kicsit hagytam karamellizálódni.

A cukros langyos vízbe kevertem az élesztőt, és félretettem, körülbelül 10 percre, amíg habos lett. A lisztet, kis sóval, négy evőkanál olajjal és az élesztővel összekevertem, és 10 percig gyúrtam. Egy letakart tálban egy órát kelesztettem. (A meleg hely most nem volt kérdés.)

Egy tepsit kikentem volna kis olajjal, ha el nem felejtem. A tésztából kinyomtam a levegőt, vékonyra nyújtottam, betettem a tepsibe. Rászórtam a főtt hagymát, rámorzsoltam a halat, és a tetejére tettem a félbevágott olajbogyókat. Fél óráig tovább kelesztettem

A sütőt 220 fokra melegítettem, és a lepényt 25 perc alatt készre sütöttem. A nagyobbik felét kihűlve ettük, finom volt.

Paradicsomlében főtt zöldséges padlizsán

Ismét egy nagyon egyszerű, de számomra megunhatatlan egytálétel. Ezt is képes vagyok kikanalazni a fazékból, persze csakis akkor, ha nem vagyok nagyon fegyelmezett. Különben mielőtt lefordulnék a székről, mert annyit ettem, megálljt parancsolok magamnak.

Van ennek valami nagyon elegáns neve, de azt elfelejtettem, és hiába töröm már egy hete az fejem, nem jut eszembe.

A padlizsánt szeretem a legjobban az egészből, igyekszem minél nagyobbat belevágni. Mivel hajlamos lennék csak ezt kihalászni a többi zöldség közül, úgy eszem, hogy egy kanálnyi mindenmást követ - mintegy jutalmul - egy nagy padlizsándarab. Utolsó falatnak viszont szigorúan padlizsánt hagyok!



Hozzávalók:

hat kisebb újkrumpli
egy szál sárgarépa
egy szál petrezselyemgyökér
egy padlizsán
egy fej fokhagyma
egy erőspaprika
paradicsomlé (legalább egy fél liter, most sűrítményt hígítottam vízzel)
só

A krumplikat megmostam, kettévágtam, és egy lábos alját beborítottam velük. A répát, gyökeret karikára vágtam, és rátettem e krumplikra. A fokhagymát megpucoltam, a paprikát szintén karikára vágtam, és elszórtam a zöldségek között, rétegenként sóztam. A tetejére került a karikázott padlizsán. Felöntöttem annyi paradicsomlével, amennyi elfedte az egészet, és lassú tűzön, fedő alatt, puhára főztem.

Turbolyaleves

Most írtam a kollektív-gasztroblogger-tudatról, vagyis arról, hogy néha nagyon egy időben, nagyon ugyanazt készítjük. Akkor is, ha nem leírt receptet követünk, hanem csak kitalálunk valamit.

Közben Gabojszával is együtt gondolkodtunk. Például Wass Albertnek A funtineli boszorkányával. Nem szeretnék vitát nyitni az író munkásságáról, én ezt az egy könyvét nagyon-nagyon szeretem:)

Azért, mert olvasás közben látom a hegyeket, érzem a fű illatát, hallom a juhok fűharapását, a kolomp hangját. Fél perc alatt ott vagyok, ahol nagyon sok nyarat töltöttem, ahol pisztrángokat figyeltem a patakokban, szamócáztam, gombásztam, áfonyáztam és málnáztam az erdőben, távoli harangok zúgását hallgattam, amit a szél hozott. Ahol a fűben ültem, és pókokat figyeltem órákig, háromszor kerülgettem a kápolnát a hegytetőn, mert hittem abban, amit az öregek mondtak, vagyis, hogy akkor a kívánságom teljesül. Ahol álltam az ijedségtől bénultan, vadul csaholó, vicsorító juhászkutyáktól körbevéve, ahol eltévedtünk, és úgy jártunk a rengetegben, mint Ábel maga. A funtineli nekem mindezt nagyon élethűen visszahozza, időről-időre fel is lapozom, és elolvasok néhány oldalt a könyvből.

Ez például egy olyan könyv, amiben annyi puliszkát esznek, hogy amikor a kezembe kerül, muszáj főznöm egy keveset magamnak is, megkívánom. Így még csak gyerekkoromban jártam, amikor Benedek Elek meséket olvastam, és olyankor mindig szalonnáznom kellett, a világot járó szegénylegény megkívántatta velem, ahogy kanyarintott egyet a bicskájával.

Nos, a turbolya A funtineli boszorkányban ragadott meg, a főszereplő, Nuca nem egyszer kiszaladt a rétre, szedett egy csokorral, és már főzte is a levest. Sokszor elgondolkodtam, mi a csoda lehet ez.

Aztán tavaly Ramónának köszönhetően megismerkedtem a növénnyel, de a levesre csak most került sor. A turbolyát kávéházi beszállítóm, Karcsi hozta. A recept pedig valamilyen könyvből származik, én ezt az oldalt kaptam fénymásolva.

Igazi nyári leves, ha turbolyához jut az ember, érdemes kipróbálni!



Hozzávalók:

egy evőkanál liszt
egy evőkanál olaj
egy liter csontleves
két deci tejszín
két tojássárgája
frissen csavart citromlé
csipetnyi őrölt szerecsendió
egy csokor zamatos turbolya (két maréknyi)
só

Világos rántást készítettem az olajból és a lisztből, majd felöntöttem a csontlével, és öt percig főztem. A tojássárgákat összekevertem a tejszínnel, belecsurgattam a levesbe. Sóztam, szerecsendióval ízesítettem, majd beletettem az apróra vágott turbolyát, és belecsavartam egy fél citrom levét. Két percig forraltam még, pirított kenyérkockákkal tálaltam.

Emma jelentkezik!

Emma bizony régen hallatott magáról, de a képet elnézve, azt hiszem megérte várni majdnem egy hónapot. Egészen meglepődtem, amikor megláttam, mennyire jól helyezkedett, mennyire tudja, hogy mi áll neki jól.

Hiszen ez a kék háttér remekül kiemeli Emma csinosságát, házának gyönyörű erezetét. Ebből a képből több minden is kiderül Emmáról. Például, hogy szemmel láthatóan szereti a szép, régi helyeket, nem a monitorra mászott fel, hogy megnézze, hogyan néz ki a világhálón. Sőt, magából nem is mutat meg semmit, úgy gondolta, a házával elégedjen meg mindenki Lehet, picit szégyeli magát a múltkor történtek miatt.

A legutóbbi élvezkedéséről ugyanis mélyen hallgat, egyelőre nem tudni, hogy örülhetünk-e. Hoppá, kiderül, hogy Emma mégiscsak egy szemérmes csiga?!