Turbolyaleves

Most írtam a kollektív-gasztroblogger-tudatról, vagyis arról, hogy néha nagyon egy időben, nagyon ugyanazt készítjük. Akkor is, ha nem leírt receptet követünk, hanem csak kitalálunk valamit.

Közben Gabojszával is együtt gondolkodtunk. Például Wass Albertnek A funtineli boszorkányával. Nem szeretnék vitát nyitni az író munkásságáról, én ezt az egy könyvét nagyon-nagyon szeretem:)

Azért, mert olvasás közben látom a hegyeket, érzem a fű illatát, hallom a juhok fűharapását, a kolomp hangját. Fél perc alatt ott vagyok, ahol nagyon sok nyarat töltöttem, ahol pisztrángokat figyeltem a patakokban, szamócáztam, gombásztam, áfonyáztam és málnáztam az erdőben, távoli harangok zúgását hallgattam, amit a szél hozott. Ahol a fűben ültem, és pókokat figyeltem órákig, háromszor kerülgettem a kápolnát a hegytetőn, mert hittem abban, amit az öregek mondtak, vagyis, hogy akkor a kívánságom teljesül. Ahol álltam az ijedségtől bénultan, vadul csaholó, vicsorító juhászkutyáktól körbevéve, ahol eltévedtünk, és úgy jártunk a rengetegben, mint Ábel maga. A funtineli nekem mindezt nagyon élethűen visszahozza, időről-időre fel is lapozom, és elolvasok néhány oldalt a könyvből.

Ez például egy olyan könyv, amiben annyi puliszkát esznek, hogy amikor a kezembe kerül, muszáj főznöm egy keveset magamnak is, megkívánom. Így még csak gyerekkoromban jártam, amikor Benedek Elek meséket olvastam, és olyankor mindig szalonnáznom kellett, a világot járó szegénylegény megkívántatta velem, ahogy kanyarintott egyet a bicskájával.

Nos, a turbolya A funtineli boszorkányban ragadott meg, a főszereplő, Nuca nem egyszer kiszaladt a rétre, szedett egy csokorral, és már főzte is a levest. Sokszor elgondolkodtam, mi a csoda lehet ez.

Aztán tavaly Ramónának köszönhetően megismerkedtem a növénnyel, de a levesre csak most került sor. A turbolyát kávéházi beszállítóm, Karcsi hozta. A recept pedig valamilyen könyvből származik, én ezt az oldalt kaptam fénymásolva.

Igazi nyári leves, ha turbolyához jut az ember, érdemes kipróbálni!



Hozzávalók:

egy evőkanál liszt
egy evőkanál olaj
egy liter csontleves
két deci tejszín
két tojássárgája
frissen csavart citromlé
csipetnyi őrölt szerecsendió
egy csokor zamatos turbolya (két maréknyi)
só

Világos rántást készítettem az olajból és a lisztből, majd felöntöttem a csontlével, és öt percig főztem. A tojássárgákat összekevertem a tejszínnel, belecsurgattam a levesbe. Sóztam, szerecsendióval ízesítettem, majd beletettem az apróra vágott turbolyát, és belecsavartam egy fél citrom levét. Két percig forraltam még, pirított kenyérkockákkal tálaltam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.