Marcipános, narancsos perec

Fotó: Krumpli Béla

Ennél marcipánosabb süteményt, már olyat, amibe bele van dolgozva a marcipán, nem ettem még. És ennyi nekem pont elég, hogy valami a kedvencemmé váljon. Akik hozzám hasonlóan szeretik a marcipánt, imádni fogják ezt is.

Frissen ragacsos, néhány nap múlva a mázt beszívja a tészta, de belül nem szárad ki.

Miután a cukrászvizsgára vásárolt marcipánból még van egy jókora darab, idén nem magam készítem azt, de persze házi marcipánból is finom lesz. A marcipánt lereszeltettem a Lorddal: ezt a lépést ugyan ki lehet hagyni, de akkor eléggé nehézkes összedolgozni, morzsolni a liszttel.

Azt meg kellett állapítanom, hogy kijöttem a pereckészítésből, nem lettek túl egyenletesek, ez viszont senkit nem zavart evés közben.

Hozzávalók:

a tésztához:
22 dkg liszt
10 dkg vaj
10 dkg porcukor
20 dkg marcipán
1 tojás
5 dkg kandírozott narancshéj
só

a mázhoz:
10 dkg porcukor
1 egész narancs

A marcipánmasszát lereszelem, és összemorzsolom, dolgozom a liszttel. Beleütöm a tojást, beleteszem a vajat, a sót, a porcukrot és a kandírozott narancshéjat, és összegyúrom, majd két órát hűtőben pihentetem. (Elég lágy a tészta, kell a pihentetés, hogy lehessen vele dolgozni.)

Kiveszem a hűtőből a tésztát, 4 részre osztom, mindegyikből hurkát sodrok, amit további 10-10 részre vágok. Egy-egy darabból nagyobb perecet formálok - a kisebb perecek sülés közben összefolynak. Zsírozott, lisztezett tepsibe teszem, kis helyet hagyok közöttük. 200 fokra előmelegített sütőben 10-05 perc alatt megsütöm.

Miközben sül, a narancs héját lereszelem és félreteszem. Ha nincs bio narancsom, ezt a lépést kihagyom. A levét kifacsarom, összekeverem a porcukorral. A meleg pereceket megkenem a mázzal, és megszórom a reszelt narancshéjjal.

Kardamomos, rózsaborsos csokoládé

Fotó: Krumpli Béla

Azt hiszem, még soha nem volt olyan Karácsony, hogy legalább néhány ajándékot ne én készítettem volna. Az utóbbi években persze elszaporodtak a gasztro-ajándékok, a különböző lekvároknak,chutney-knak, bonbonoknak mindig örülnek a barátaink. Ezek elkészítése azonban időigényes, sokan érezhetik úgy, hogy a nagy rohanásban csak az nincs.

Ez a fűszeres csokoládé azonban 20 perc alatt elkészül, és akkor már el is mosogattunk. Ráadásul nagyon könnyű személyre szabni: mindenki kedvenc fűszereivel ízesített csokoládét kaphat. Megszórhatjuk mákkal, narancshéjjal, chilivel, kakaóbabbal, gyömbérrel. Esetleg kandírozott gyümölcsökkel, olajos magvakkal. Húzzuk ki a fűszeres fiókot, és engedjük szabadjára a fantáziánkat! Jól jöhet akkor is, ha utolsó percben derül ki, hogy valakinek elfelejtettünk ajándékot vásárolni.

Készülhet tej, vagy étcsokiból is, a legfontosabb, hogy jókedvvel csináljuk. Azért szeretem tejcsokoládéból, mert ezen nem látszik annyira, ha nem, vagy nem megfelelően temperáltuk.

Hozzávalók:

20 dkg csokoládé
kb. 8 kardamomhüvelyből a magok (kóstolgassuk, miközben belekeverjük)
rózsabors ízlés szerint

A csokoládét vízfürdőben felolvasztom, állandóan kevergetve. Közben a kardamomhüvelyből kiszedem a magokat, mozsárban megtöröm. Egy tálcát megfordítok, beborítom sütőpapírral. Az összetört magokat belekeverem a csokoládéba, majd ráöntöm a sütőpapírral borított tálcára. Késsel elsimítom, és megszórom a rózsaborssal, amit kicsit belenyomogatok a csokoládéba. Miután megdermedt, darabokra tördelem, és becsomagolom.

A recept megjelent a wellingtoni Hírmondó decemberi számában is.

Hóemberek pillecukorból

Fotó: Krumpli Béla

Ezeknek a hóembereknek nem lehetett ellenállni. Jól mutatott a dekorált mézeskalács házak kertjében.

A pillecukor abszolút siker volt, azok is elvoltak ragadtatva, akik sok marshmallow-t ettek már életükben, és szakértők a témában. Imádták a gyerekek is, tehát érdemes otthon próbálkozni vele. Intenzív méz-íze ellenállhatatlan, mézízűbb a mézes cukorkáknál. Jó buli elkészíteni, nagyon látványos, ahogy a folyékony, zselatinos szirup kihabosodik. Az én kedvenc elfoglaltságom azonban a vagdosás: ollóval apró kockákra vágni elképesztően mulatságos.

Tervezem, hogy egyszer kakaó-partit is szervezek, amikor lesz rengeteg nagyon apró pillecukor, amit mindenki kedvére dobálhat a kakaójába. Írországban gyakorlatilag a pillecukor miatt ittam mindenhol kakaót:) Na meg majd gyertyalángnál is sütögethetjük - gyerekekkel nagyon hálás program, elvarázsolja őket a tűz, és sötét téli estéken a gyertyalángnál igazán jókat lehet beszélgetni.

Hozzávalók:

a pillecukorhoz:
4 ek zselatin (sima étkezési zselatin legyen, tortazselé, befőző zselésítő nem jó)
1,5 bögre víz (1 bögre = 2,5 dl)
330 g cukor
0,5 bögre méz
1/4 tk só
1 tk vanília kivonat
2 ek porcukor
2 ek kukoricakeményítő
kevés olaj

Egy tálcára sütőpapírt terítek, egészen vékonyan kiolajozom, rászitálok a porcukor-keményítő keverékéből annyit, hogy ellepje az olajat. Félreteszem.

A zselatint a keverőtálba öntöm, és egy bögre vízzel elkeverem. A maradék vizet, a cukrot, a sót és a mézet egy magasabb falú lábasban felforralom, majd kis lángon addig főzöm, míg 126 fokos lesz a szirup, azaz kb 7-8 percig. Habverővel elkezdem keverni a zselatint, és lassan hozzáöntöm a forró cukorszirupot. Magasabb fokozatra kapcsolom a gépet, és végignézem, ahogy a zselatinos szirupból gyönyörű, hófehér hab nem lesz - nagyjából 8-10 perc alatt. Ezt a folyamatot még nem unom, pedig már többször készítettem.

A habot az előkészített tálcára öntöm, nedves késsel elegyengetem. Tetejére is szitálok keményítős porcukrot. Hagyom megszilárdulni (kb 3-4 óra), majd felvágom ollóval, és meghempergetem a maradék keményítős porcukorban.

a hóemberekhez:
pillecukor
kevés medvecukor
kevés piros cukor
kevés tojásfehérjehab
fogpiszkáló

Három pillecukor darabot felhúztam egy fogpiszkálóra, legfelülre jött egy darabka medvecukor. Szintén medvecukorból vágtam két apró szemet, piros cukorból orrot, ezeket tojáshabbal felragasztottam, a fogpiszkáló kiálló részét levágtam.

A recept Niki közvetítésével a Baked fiúktól A hóemberek ötlete innen.

Ne feledjétek, a hétfői játék ma estig tart a Paszuly fészbukoldalán! Keressétek a Lantos Judit gasztro-tárgyairól szóló bejegyzést, lájkoljátok, és osszátok meg, sütipecsétet nyerhettek!

Építsünk mézeskalácsházat!

Néhány év kihagyás után idén szerettem volna mézeskalácsházat. Aztán rájöttem, hogy nem is egy házra vágyom, hanem egy mézeskalácsházból épült házsorra. Ehhez kellett már a segítség.

Meghívtunk néhány gyereket, hogy dekoráljanak ők is. Mondanom sem kell, nagy sikere volt a tevékenységnek. Jövőre még ennél is jóval több házunk lesz, ugyanis már most bejelentkezett az összes szülő:)

Amikor elkezdődött a munka, Kees még úgy tett, mint aki csak segít a gyerekeinek:

Meg itt is:

Egyszer csak azt vettük észre, hogy átvette az irányítást:

És felépítette a házát:

Persze a többiek sem tétlenkedtek. A lányok elvarázsolt kastélyokat építettek. Ilyet:

Meg ilyet:

No, meg ilyet:

A fiúk között akadt olyan, aki építésznek készül, ő profi rönkházat képzelt el magának:

Meg olyan, aki bankárnak. Ő most csak játszott, az igazi háza ennél sokkal nagyobb lesz, az udvarán medencével:

Az gyerekek között elvegyült egy kakukktojás:) Ő ilyen házat készített:

Ezen a képen majdnem mindenki látszik:

Ezen már tényleg:

Fotók: Krumpli Béla

Miután valahol elveszett az én bevált receptem, Limarához fordultam segítségért. Az általa megírt mennyiségből kilenc házat építettem, a recepten csak kicsit alakítottam, ezek közül a legfontosabb: nem tettem bele szódabikarbónát, hogy sülés közben a tészta megtartsa a formáját.

Karamellel ragasztottam össze az egyes darabokat, részben, mert siettem, részben, mert szerintem azzal stabilabbak lesznek a házak. Nagy felfedezés volt, hogy ha vastag talpú edényben viszonylag kevés cukrot karamellizálok, és ahogy megolvadt, azonnal elzárom a gázt, akkor a cukor nem ég tovább, viszont még hosszú ideig folyékony marad. Öröm volt így dolgozni, aki már csinált ilyet, tudja, miről beszélek:)

Hozzávalók:

a tésztához:
40 dkg méz
30 dkg kacsazsír
50 dkg porcukor
6 egész tojás
1-1 tk őrölt szegfűszeg és gyömbér
1/2 tk fahéj
1,5 kg liszt

A lisztet összemorzsolom a zsírral, a kupac közepére mélyedést csinálok a kezemmel, majd beleütöm a tojásokat, beleöntöm a mézet és a fűszereket. Elkezdem összegyúrni - az elején reménytelennek látszik, de kellő kitartással szépen összeállt a tészta. Másnap reggelig letakarva, hűvös helyen pihentetem.

Másnap lisztezett deszkán, több részletben, vékonyra (kb. 5 mm) nyújtom. Sablon alapján késsel kivágom a házak alkotóelemeit, és 180 fokos sütőben 10-12 perc alatt megsütöm.

a karamellhez:
6-8 ek cukor
pár csepp víz

A cukrot egy vastag aljú edény aljára szórom, és meglocsolom pár csepp vízzel. (A fenti mennyiséget két részletben karamellizálom.) Kevergetve megolvasztom, majd elzárom alatta a gázt. Kiskanállal kenegetem meg a lapok szélét, és összeragasztom. Elég gyorsan kell dolgozni, a cukor hamar megköt, de ebben az edényben egyszer fel lehet melegíteni.

a mázhoz:
4 tojásfehérje
60 dkg porcukor
3 ek kukoricakeményítő

A tojásfehérjéket elkezdem verni. Amikor már habosodik, apránként hozzáadom a porcukrot, majd a keményítőt.

Ne feledjétek, a Paszuly fészbuk-oldalán még tart a tegnapi játék!

Lantos Judit gasztro-tárgyai: sütipecsét és citromfacsaró

Decemberben azért szoktam teát inni - amúgy soha -, mert van egy karácsonyi bögrém, amit nagyon szeretek. És van olyan is, hogy egy-egy tányér, pohár ihlet meg, amikor sütök/főzök valamit. Azért készül pont az, mert elképzelem, hogy jól mutat majd valamelyik edényben. Hallatlanul boldog vagyok, mert pohárdesszertekhez sikerült pont olyan poharat beszereznem, amilyenre vágytam. Számomra nagy öröm a konyhában tevékenykedni, de legalább ilyen jó érzés kezembe venni egy-egy kedvenc edényt, tányért, vagy egyéb gyönyörűséges konyhai kütyüt.

Eszembe jut Kata barátném múltkori levele. Katáék építkeznek. Rendszeresen beszámol a ház állapotáról, és bár nagyon-nagyon örül minden apró fejleménynek, számára az lesz az igazi, amikor már a belső tereket rendezgeti. A múltkoriban írta, hogy a családfő meg az építészek tervezték a teraszt. Kikérték Kata véleményét is, mire mondta, neki mindegy valahogy, hiszen bízik az ízlésükben, meg szereti a meglepetéseket. Őt az érdekli, hogy turkált egy gyönyörű abroszt a terasz asztalára.

Hát így állunk mi nők a nagy dolgokkal: számunkra sokszor az apróságok jelentik ezeket. Nem mindig kell feltétlenül ékszerben gondolkodni, hiszen ugyanolyan boldogok leszünk egy mívesen megformált vajtartótól:)

Lantos Judit sütipecsétjeibe szerettem bele. Konyhai kütyük után kutattam éppen, amikor megláttam őket, és azonnal feltámadt bennem a "nekem ilyen kell" érzése. Végül egy WAMP-on sikerült szereznem hármat, azóta ott vannak a konyhaasztalon, nem bírok betelni velük.

Judit Szentendrén él, és dolgozik. Tárgyait főleg öntéssel készíti, különböző anyagokkal dolgozik, az agyagtól a porcelánig. Sokszor létező tárgyak pontos mását alkotja meg porcelánból, néha extrém eljárások és sok-sok humor segítségével.

Kedvenceim a már említett sütipecsétek, de imádom a porcelán citromfacsarót, illetve a gyönyörűséges, nagyon egyszerű tortatálakat is. Meg a vajtartót:)

Ha ti is szeretnétek hasonló gyönyörűségeket, látogassatok ki 18-án a WAMP-ra, Judit is ott lesz!

A Paszulyon folytatódik a karácsonyi nyereményjáték: most malackás sütipecsétet és hozzá tartozó receptet nyerhettek. Osszátok meg és lájkoljátok a Paszuly fészbukosoldaláról ezt a bejegyzést. Aki szerda estig mindkettőt megteszi, részt vesz a sorsoláson!