09/20082
Tárkonyos, tejfölös pulyka
Ha nem találok szép marhahúst a csarnokban, pulykát szoktam vásárolni. Mire sor kerül rá, kitalálom, hogyan főzzem meg. Most az apróhúsra esett a választásom, majd kitaláltam, hogy valamilyen tárkonyos szószban készítem el. Végül nem sokat variáltam, miután a húst megsütöttem-pároltam, leöntöttem egy pohár tejföllel, belevágtam az ecetes tárkonyt, picit összeforraltam, és kész is volt.
Hagymás tört krumplit képzeltem hozzá, de van az úgy, hogy annyira éhesen érkezünk haza, hogy nincs idő főzni. Szerencsére reggel sütöttünk friss kenyeret, tökéletes kísérője volt a húsnak! (A pulyka természetesen előző este készült.)
Hozzávalók:
fél kg pulyka apróhús
egy pritamin
egy kis fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
szerecsendió
só
olívaolaj
egy kis doboz tejföl
ecetes tárkony ízlés szerint
A húst megmostam, levágtam róla az inakat. Az olajat felforrósítottam egy lábosban, beletettem a húst, és minden oldalát fehéredésig sütöttem. Felöntöttem pici vízzel, beletettem a hagymát, a fokhagymát és a pritamint, sóztam, és fedő alatt puhára pároltam. (Az elfőtt vizet néha pótoltam.) Amikor megpuhult, kiszedtem a pritamin héját, megszórtam szerecsendióval, beleöntöttem a tejfölt, jól elkevertem, majd hozzáadtam az apróra vágott tárkonyt. Megvártam míg felforr, majd levettem a tűzről.
09/20081
Boszniai ebédek
Elindulás előtt örültem már, hogy végre az érett füge nagy mennyiségben, és én egy időben leszünk egy helyen. Így gyakorlatilag egy hétig fügén éltem. Étterembe alig voltam, nem hiányzott. Viszont háromszor nagyon finomat ebédeltem.
Szarajevóban egy olyan helyet kerestünk, ahol szemmel láthatóan helyiek is ültek. Bár a bazárban sok étterem van, kicsit körül kellett nézni, hiszen rengeteg turista volt. Végül egy olyan helyre keveredtünk, ahol fényképes volt az étlap, ami jelentősen megkönnyítette a dolgunkat. Bár kommunikációs nehézségekbe nem ütköztünk, hiszen mindenki beszél angolul. (Összevissza kerültek egymás mellé a képek, talán azért, mert éjszaka tettem-vettem őket. Most ez így marad.)
Az első kép paradicsomos olajbogyós csirke. A csevapcsicsa követi, amit ott mindenki beletömködött a frissen sült lepényekbe a hagymával együtt, és úgy próbálta átharapni a mega-szendvicset. A rizssaláta persze előétel volt, és így jár, aki nem jegyzetel a helyszínen. A dió, mazsola mellett volt még benne valami, amit elfelejtettem. A sütemény adja magát. Minden finom volt, de a Cook kapitány tálja minden képzeletet felülmúlt. A tálon tintahal-tintás rizottó, kis párolt mángold és nyárson sült zöldségek, meg tintahal volt. Ez utóbbi pedig olyan puha, mint a vaj. Álom finom volt, nagyon elégedetten keltünk fel az asztaltól:)
Blagaj volt a következő éttermi állomás. Itt egynyelvű volt az étlap, és miután beazonosítottuk a halakat és a tenger gyümölcseit, úgy döntöttem, hogy azt kérem, aminek a bosnyák neve szimpatikus, legyen bármi is az. Kíváncsian vártam ezek után, mit kapok. Rák volt, nem bántam meg, hogy találomra választottam. A kenyér itt is helyi sütésű volt, kukoricás, és finom. (Már megint majdnem jól laktunk a kenyérrel.) A harmadik képen pljeskavica van kajmakkal, amit szintén helyi készítésű volt. Végül steak következik, amit mondanom sem kell, férfi rendelt, abban lehet a legkevésbé csalódni felkiáltással:)
Végül Makarskában ettem még étteremben. Bár itt is többen voltunk, nem bírtunk ellenállni a grillezett tintahalnak, így mindannyian azt ebédeltünk. Mángolddal és salátával. Annyira finom volt, mint amennyire szép.
Bureket persze többször is vásároltam. A legfinomabb Szarajevóban volt, ott nagyon sok töltelék volt benne. Igazából most kaptam rá, ki fogom próbálni a Hegedűs Gyula utcait.
09/20083
Cider, sidra, almabor: a magyarországi forrás
Boszniában voltam, amikor a következő sms érkezett Krmltól: A Hunyadi kisvendéglőben lehet kapni almabort! Nosza gondoltam, ahogy hazaérek, azonnal el kell mennünk, le kell tesztelnem.
Az azonnal húzódott, a héten jutottunk el. Kicsit már aggódtam is, nehogy kifogyjon, de úgy néz ki, állandó forrásra leltek, sőt most már minden étterem, kávézó számára megvan a lehetőség, hogy rendeljenek. A magam részéről el is kezdtem a reklámkampányt. Azon mulattunk, olyan hévvel mesélem az érdekelt feleknek, hogy azt hihetik, százalékot kapok érte.
Most kicsit igazságtalan is leszek, hiszen illene írnom a Hunyadi kisvendéglőről is, de majd arra is sor kerül.
Almabort, azaz a sidrat én Spanyolországban ittam először. Ott két fajtájával találkoztam. Az egyik az enyhén szénsavas változat, azt hiszem, ez az elterjedtebb. A másikban nem volt szénsav, jóval erősebb volt, és féldecinként mérték. O Cebreiroban, a bárban volt a falon egy csap, onnan csapolhatott mindenki magának. Tormesz egyszer volt Észak-Spanyolországban sidra fesztiválon is. Egy pici faluban a környék lakói gyűltek össze, és a sidra nevében csaptak nagy fiestát. Mindenki vitte a saját, otthon készített almaborát, és hát mondanom sem kell, rövid idő belül nem sok józan ember akadt a környéken. 
A cider-t, azaz angol almabort kóstoltam meg.
A cider-t, amit itthon is lehet kapni, a H. Weston&Sons Limited gyártja. Much Marcle faluban készítik, családi vállalkozásban, több mint száz éve.
Henry Weston 1878-ban érkezett a faluba gazdálkodni. A helyi hagyományt követte, a saját gyümölcsösében termett almából és körtéből alma-és körtebort készített. Weston azonban többre vágyott, mint a falut ellátni almaborral. Vágyai hajtották, és hamarosan rájött, hogy ha a gyümölcsbort nagyüzemben kezdik el gyártani, sokkal nagyobb igényeket is ki lehet elégíteni.
Weston hamarosan ügyfeleket szerzett és terjeszkedni kezdett ajánlások útján. A módszer a legkiválóbb minőségű termékeket, valamint az ügyfelek igényeinek maximális figyelembevételét kívánta meg. Weston így olyan üzleti hagyományt teremtett, amely a vállalatra azóta is jellemző.
Weston amennyire lehetett, követte a technika fejlődését, a kézzel hajtott malmokat és gépeket folyamatosan cserélték az egyre modernebbekre. Henry Weston halála után a család folytatta a gyümölcsborok gyártását.
A Weston az almaborához csupa kiváló minőségű almát használ. A hagyományos almaborhoz való gyümölcs apró, kemény, nagyon rostos, keserű, és ehetetlen. Kétféle almát hazsnálnak, ezek levének keveréke adja az almabor erős, és jellegzetes ízét.
A szüretelést még ma is kézzel végzik, a gépi szedés közben jobban sérülnek a gyümölcsök.
Miután leszedték az almát, a veremből a mosóban kerül, onnan a malomba, ahol felaprítják a gyümölcsöt, majd következik a préselés és a szűrés. A lé ezek után tölgyfa hordókba kerül, itt fermentálják és érlelik, akár nyolc hónapig is.
Az érlelést követi az édesítés, hűtés, majd a palackozás.
A Hunyadiban lehet kapni organikus almabort, amit 2004-ben díjaztak is. Ennek alkoholtartalma 6,5 százalék. A másik az extra erős cider, ez már 8,2 százalék alkoholt tartalmaz. Egy fél literes üveg 600 forintba kerül.
Az almabor.hu szerint ők az egyedüli hazai forgalmazók, úgy tűnik a Culinaris is innen szerzi be. Megkérdeztem a forgalmazóktól, hogy hol lehet kapni, egyelőre nem érkezett válasz, de ha megjön, azt is megosztom!
Az infókat köszönöm az almabor.hu-nak.
09/20080
Sültpaprika saláta
Míg szabadságon voltam, egy gondolat foglalkoztatott: mennyi minden lesz a piacon, ha ismét eljutok oda. Zöldségek, gyümölcsök tömkelege, csak bírjunk mindent megkóstolni. Most ameddig mindent a nap érlelt, és nem innen-onnan szállítódott.
Jó is volt szombaton csak nézni is a szín kavalkádot, ami fogadott. Vásárolgattam, tervezgettem, aztán belém hasított a gondolat, hogy idén még nem készítettem sültpaprikát, és de olyan nincs, hogy augusztus vége, és még nem ettem.
Ezzel el is dőlt minden, és bár készült közben egyéb, én egész héten a sültpaprikára készültem. Arra, amit otthon is készítettünk, télen-nyáron, mert ezt kötelezően tettünk be a mélyhűtőbe. (Lesütöttük, megpucoltuk a paprikát, és lefagyasztottuk. Télen elkészítettük az alaplevet, és a fagyott paprikákat beletettük.)
Van néhány étel ugyanis, amit én a leginkább hagyományosan szeretek. Eltervezem, hogy legközelebb kipróbálom kicsit másképp, de aztán nekifogok, bekúszik az ÍZ, és nem érdekel az újítás izgalma, AZT akarom érezni. A padlizsánkrém és a sültpaprika mindenképpen ide tartoznak.
Ez utóbbit egyszer mindenképpen hagyományos krumplipürével kell elfogyasztanom, utána jöhet bármi. Én például imádom vajas kenyérrel is:)
Hozzávalók:
6 db paprika
3 evőkanál cukor (vagy ízlés szerint)
2 evőkanál fehérborecet (vagy ízlés szerint)
só
A paprikákat megmostam, majd egy tálat kibéleltem alufóliával, rátettem a paprikákat, és sütőbe toltam. Néha megforgatva addig sütöttem, míg a külső héja megbarnult. Ekkor kivettem, és egy fazékba tettem, megsózva mindegyiket, majd egy konyharuhával szorosan lefedtem. A gőz hatására a külső héjuk fellazul, és tíz perc pihentetés után egy mozdulattal le lehet húzni. Közben három deci vízben feloldottam 3 evőkanál cukrot, hozzákevertem az ecetet, és kis sóval ízesítettem. (A lé ízlés szerint alakítható, picit savanyúbb legyen, mint édes.) A megtisztított paprikákat beletettem az ecetes, cukros lébe, és néhány órát állni hagytam, hogy összeérjenek az ízek.
Sült pulykacombbal és krumplipürével tálaltam.
09/20080
Kalandozások Boszniában: Medjugorje, Szarajevó, Mostar, Blagaj
Elkészült a megígért beszámoló, khm, első része. Nem gondoltam, hogy ennyire hosszú lesz. És ebbe nem is fért bele minden. Folyt. köv!
Boszniában két éve voltam először, egészen pontosan Medjugorje-ban. Ez a kis település 1981-től vált érdekessé a világ számára, akkor ugyanis hat kisgyereknek megjelent a Szűzanya. Az első támadások ellenére – először a helyi plébános sem hitt a gyerekeknek, később a saját bőrén tapasztalta meg a csodát –, a zarándokok szinte azonnal elindultak a világ minden tájáról, a falu pedig fejlődésnek indult.
Medjugorje mára egy mozgalmas, izgalmas városkává nőtte ki magát, ahol az év bármely időszakába érkezik az ember, sok-sok zarándokot talál a világ minden pontjáról, akik ide jönnek megtapasztalni a nyugalmat, a békét. Elhozzák fájdalmukat, bánatukat, és hisznek abban, hogy itt választ kapnak kérdéseikre, megoldást gondjaikra. És persze elzarándokolnak azok is, akik „pusztán” tiszteletüket teszik a Szűzanya előtt. Eljönnek ide olyanok is, akik tudják, mert hiszik, hogy a hely különleges energiája olyan belső erőket szabadít fel bennük, amelyek hozzásegítik őket a mindennapi életben eléjük gördülő akadályok, feladatok megoldásában. 
És Medjugorjeban az emberek megkönnyebbülnek, hiszen itt nyugodtan kisírhatják magukat, elpanaszolhatják minden bajukat, elmondhatják legféltettebb titkukat.
A városkába érkezők alapvetően két zarándokutat járnak végig. Az egyik a Jelenések hegye, itt jelent meg a Szűzanya a sétálni induló gyerekeknek. A másik a Krizsevác, a falu fölé emelkedő hegy. A jelenések idején a Krizsevác tetején zajló fényjelenséget a környező falvak lakói is látták, a szemtanúk megbizonyosodhattak, hogy valami rendkívüli dolog történt.
Engem mindig megnyugtatnak a hasonló helyek, ilyenkor van alkalmam megbékélni magammal és a világgal. A mostani hét nap elegendő idő volt ahhoz, hogy alaposan átgondoljak bizonyos dolgokat. Itt nem zavar be a külvilág, nem kell sietni, sőt, igazából más dolgom sincs, mint pakolgatni. Előbb-utóbb minden a helyére kerül, sőt rutint szerzek, hogy a rendet itthon, rohanva is meg tudjam teremteni. Ez a hét nap is sok mindenre volt elég, az út végre nem arról szólt, hogy siettünk oda, hegyet másztunk, és már indultunk is haza. 
Az egy hét alatt, hogy oldjuk a koncentrált energiákat, kicsit barangoltunk Boszniában is: elmentünk például Visokoba, megnézni a boszniai piramisokat. A piramisok feltárása néhány éve kezdődött, a régészeket a mai napig megosztják az ottani felfedezések. A piramisokról bennünk élt egy kép, és azt ugyan tudtuk, hogy a hegyeket, amelyről feltételezik, hogy emberi építmények, erdő borítja, valahogy azt képzeltük, hogy már be lehet menni a piramisokba. Nos, hát nem. Az öt piramis közül a legnagyobbat, a Napot néztük meg közelről. Itt néhány helyen elkezdődtek a feltárások, de igazán csak közvetlenül a föld alatti részt lehet látni. Azt, hogy valóban olyan, mintha hatalmas kőtáblákkal fedték volna be. A kőtáblák alatt látszik, hogy használtak valamilyen kötőanyagot, ami olyan, mintha sóder lenne. A régészek megállapították, hogy a kötőanyag nagyon hasonlít az egyiptomi piramisoknál használtnál, és mindkettő ellenállóbb, mint a ma használt beton. 
A szakemberek a különböző mérések nyomán felfedeztek egy alagutat is, ami a feltételezések szerint összeköti a három legnagyobb – a Nap, a Hold és a Sárkány – piramist. Ide be lehet menni egy darabig. A helyi vezető elmondta, hogy az alagútban, amelynek keletkezési időpontját tízezer évvel ezelőttre teszik, a későbbi korokban a fő járatra merőleges utakat építettek. Ezek feltárása is folyamatban van, a tervek szerint jövőre a fő járatok végig járhatóak lesznek, a föld alatt is meg lehet majd közelíteni a három legnagyobb piramist. Emberi kézre utalnak azok, az alagútban talált hatalmas kőtömbök is, amelyek természetes úton nem kerülhettek oda, valamint az olyan kövek, amelyekre valakik különböző jeleket véstek.
A helyszínre érkező turistákat, érdeklődőket a piramisok feltárására létrehozott alapítvány emberei ingyen elkísérik, végigvezetik a piramisok között. A mi vezetőnk elvitt még egy dombhoz, amiről szintén azt feltételezik, hogy emberi munka eredménye, és valaha temetkezési helyül szolgált. A környéken energia-dombként emlegetik, ami nem egy tudományos kategória, de mi éreztük miről beszélnek:)
Egy fél napot Szarajevóban is szédelegtünk. Sok időnk nem volt, így a bazár hangulatára próbáltunk ráérezni. Nem volt nehéz. A gyönyörűen helyreállított utcákban ma már helyreállt a rend, a háborúra ott semmi nem emlékezetet. Üzletek és éttermek sora, a Keleten megszokott kínálattal. Ha valaki vásárolni szeretne, mindent megtalál, ami egy rendes török, vagy arab bazárban fellelhető. Számomra különös öröm volt felfedezni, hogy most már mosolyognak a helyiek. Két évvel ezelőtt ez nem volt általános. Nagyon kedvesek, segítőkészek voltak, de feltűnően mosolytalanul tettek-vettek.
A háborúról persze nem lehet megfeledkezni, az épületeken sok helyen felfedezni még a lövésnyomokat, egy-kettőt nem is hoztak helyre. A szétlőtt falak között nő a gaz, és nem hagy feledni. Ezen kívül feltűnő a sok temető. A város közepén, a körülötte lévő dombokon mindenhol fehér fejfák. Szerencsére ma már visszatért az élet Boszniába, így az embereket, a sürgést-forgást elnézve, gyönyörködve a tájban, vagy az épületekben meg lehet feledkezni arról, hogy nem is olyan régen még egymást ölték az emberek.
Mostar – ha ez egyáltalán lehetséges – a fővárosnál is zsúfoltabb volt. Horvátországból ide könnyű átugrani, a város szépsége sok turistát oda csal. Az óvárosban árusok, művészek, turisták százai. Akár közöttük mozgunk, akár egy-egy kávéház teraszáról „mozizunk”, élmény figyelni, érezni a színes kavalkádot.
Végül voltunk Blagajban, a táncoló dervisek kolostoránál, a tekkiben. Ma már nem élnek itt dervisek, de a tekki megmaradt érintetlenül. A kolostorban mindenki kedvére elmélkedhet az erre szolgáló szobában, vagy egy tea kíséretében figyelheti a folyó színeváltozásait. Érdekes hely ez is, az ország sokszínűségének remek példája. Gyönyörű környezetben, pisztrángos tavakkal körülvéve egy szétlőtt országban a békének egy másik szigete…
Amikor elindultunk, azt hittem, gasztro szempontból nem lesz izgalmas út. Végül sikerült néhányszor nagyon finomat ennünk, hamarosan írok ezekről is.
Fotók:
Krizsevác - Medjugorje
Medjugorje a templommal
A piramisok feltárása folyamatban van
Vésett kő az alagútban - kik vitték oda?
Az energiadomb
Szarajevó
Mostar
A tekkinél egy tiltótábla
Török teával kínálják a turistákat
Kövesd Krumpli képeit:
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
