Boszniai ebédek

Elindulás előtt örültem már, hogy végre az érett füge nagy mennyiségben, és én egy időben leszünk egy helyen. Így gyakorlatilag egy hétig fügén éltem. Étterembe alig voltam, nem hiányzott. Viszont háromszor nagyon finomat ebédeltem.

Szarajevóban egy olyan helyet kerestünk, ahol szemmel láthatóan helyiek is ültek. Bár a bazárban sok étterem van, kicsit körül kellett nézni, hiszen rengeteg turista volt. Végül egy olyan helyre keveredtünk, ahol fényképes volt az étlap, ami jelentősen megkönnyítette a dolgunkat. Bár kommunikációs nehézségekbe nem ütköztünk, hiszen mindenki beszél angolul. (Összevissza kerültek egymás mellé a képek, talán azért, mert éjszaka tettem-vettem őket. Most ez így marad.)



Az első kép paradicsomos olajbogyós csirke. A csevapcsicsa követi, amit ott mindenki beletömködött a frissen sült lepényekbe a hagymával együtt, és úgy próbálta átharapni a mega-szendvicset. A rizssaláta persze előétel volt, és így jár, aki nem jegyzetel a helyszínen. A dió, mazsola mellett volt még benne valami, amit elfelejtettem. A sütemény adja magát. Minden finom volt, de a Cook kapitány tálja minden képzeletet felülmúlt. A tálon tintahal-tintás rizottó, kis párolt mángold és nyárson sült zöldségek, meg tintahal volt. Ez utóbbi pedig olyan puha, mint a vaj. Álom finom volt, nagyon elégedetten keltünk fel az asztaltól:)



Blagaj volt a következő éttermi állomás. Itt egynyelvű volt az étlap, és miután beazonosítottuk a halakat és a tenger gyümölcseit, úgy döntöttem, hogy azt kérem, aminek a bosnyák neve szimpatikus, legyen bármi is az. Kíváncsian vártam ezek után, mit kapok. Rák volt, nem bántam meg, hogy találomra választottam. A kenyér itt is helyi sütésű volt, kukoricás, és finom. (Már megint majdnem jól laktunk a kenyérrel.) A harmadik képen pljeskavica van kajmakkal, amit szintén helyi készítésű volt. Végül steak következik, amit mondanom sem kell, férfi rendelt, abban lehet a legkevésbé csalódni felkiáltással:)



Végül Makarskában ettem még étteremben. Bár itt is többen voltunk, nem bírtunk ellenállni a grillezett tintahalnak, így mindannyian azt ebédeltünk. Mángolddal és salátával. Annyira finom volt, mint amennyire szép.



Bureket persze többször is vásároltam. A legfinomabb Szarajevóban volt, ott nagyon sok töltelék volt benne. Igazából most kaptam rá, ki fogom próbálni a Hegedűs Gyula utcait.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.