Vendégek a Paszulyon: kagylószezon Brüsszelben

Kitaláltam, hogy virtuális vendégeket hívok a Paszulyra. Barátokat, ismerősöket, akiktől annyit kérek pusztán, osszák meg velem és az olvasókkal valamilyen gasztro-élményüket, vagy gondolatukat. Írásban vagy fotóban.



A meghívót kiküldtem, és az első vállalkozó meg is érkezett. Kedves kollegám Brüsszelben járt, és kedvemért felkutatott egy igazi kagyló-lelőhelyet…

Cserében a lelkemre kötötte, hogy a végén szerepeljen egy recept is. Nos, én még soha nem készítettem kagylót, de Chili&Vanilia receptje remekül kiegészíti Moul-t.



"Októberben elvileg kagylószezon van Brüsszelben. A téli hónapokban a belga főváros lakói felkeresik valamelyik aranyos kis vendéglőt, ahol kifejezetten a tengeri herkentyűkre álltak rá, és hatalmas adag fekete kagylót tömnek magukba. A hónap elején nekem is sikerült belecsúsznom egy brüsszeli kagylózásba. Nagy rutinnal és a turista iroda ajánlásával találtunk egy tipikus „les fruits du mer” éttermet, ahová elvileg nem járnak turisták. Útitársaimmal a főtértől mindössze 10 perc sétára, a Szent Katalin székesegyház közelében halevők tömegére bukkantunk. Mi egy olyan étterembe ültünk be, amely nem volt olcsó, de cserébe nagyon figyelmes volt a kiszolgálás és jó a konyha.



Evőtársaim haltállal próbálkoztak – mivel megmagyarázhatatlan undort éreztek a kagyló iránt – én pedig borban főtt fekete kagylóval és halászlével operáltam. Utóbbi jelentősen eltért a hazaitól, nem volt piros, sem leves, hanem egy sűrű, tengeri hallal telepasszírozott vajszínű lét kaptam. Ez a fogás teljes csődnek bizonyult, ráadásul fogalmam sem volt, hogy a lé mellé szervírozott sajttal, olajos lével és még két beazonosíthatatlan kiegészítővel mit és milyen arányban kell tennem. Ezután hozták a kagylót. Hatalmas lábos, benne fokhagymás – fehérboros, vajas, zöldfűszeres lében töménytelen mennyiségű feketekagyló, hozzá eredeti belga hasábburgonya. A kagyló első osztályú volt, mint később a pincérnő elárulta: kagylószezon ide, vagy oda, ők kagylótelepről szerzik be az árut, mert így ellenőrzött minőséget kapnak, és biztos nem csúszik romlott jószág a lábasba. A figyelmességről pedig csak annyit, hogy a nagy lakmározásban földre ejtettem a villám, a pincérnő azonnal repült felém az új evőeszközzel, vagy amikor már majdnem megtelt a kagylóhéj-gyűjtő tálkám, kérés nélkül azonnal cserélte.



Mindezek ellenére kagylózni Brüsszelben nem olcsó. A levesért, a kagylóért, egy pohár borért és egy kóláért negyven eurót csengettem ki. Igaz, akkora adagot szolgáltak fel, amiből egy 4 személyes család lazán megvacsorázik. Az ebéd utáni emésztés fázisában, a felszolgáló ajánlgatta még a desszerteket, de erre már gondolni sem tudtunk, viszont a falatnyi kisvendéglőben ülőket alaposan megszemléltük. Minket kivéve csak decens belga polgárok voltak, akik többnyire francia ajkakkal próbálták kicsalogatni a puhatestűeket szarupáncéljaikból, ugyanis igaz, hogy az október kagyló szezon, de állítólag most van ideje a csigának is."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.