11/200816
A gasztroblogger bőröndje
Ezeket rejtette hazafele a kofferem. Erre lehet azt mondani, hogy nem normális, nekem – bár nagyon nem szeretek cipelni – most eszembe sem jutott, hogy közel húsz kilót húzok magam után, és mindkét vállamon lóg még egy-egy táska:)
A képeken látható dolgokat - néhány kivételével – közönséges boltokban vásároltam. Néha tényleg érthetetlen, hogy a hazai kereskedők miért három-négyszeres áron értékesítik a kintről behozott dolgokat. Így ugyanis az ember ritkán vásárol, akkor is egy-egy dobozzal. Ott ész nélkül dobáltam a kosaramban a színes dobozkákat, és összességében persze, hogy többet költöttem, hiszen a filléreket nem számolja az ember. Erről mindig eszembe jut, hogy amikor a kollegám megkérdezte a New Yorker egyik németországi igazgatóját, hogy Magyarországhon miért kerül többe ugyanaz az áru, az volt a válasz: itt ennyiért is el tudják adni...
Helyi ízek
Első körben néhány düsseldorfi jellegzetességet akartam beszerezni. Három ilyen ehető/iható dolog van: a Killepitsch, a helyi likőr, a mustár, és az Altbier. A mustárok közül a középső a legigazibb, a baloldali karácsonyi mustár, amit csak ilyenkor lehet kapni, a jobb oldalon pedig az Altbier-es mustár látható. A csokoládé mustáros tölteléket rejt magában. Nagyon-nagyon finom! Az Altbier repülőn nem szállítható.
Fűszerek
A Tymian tulajdonképpen csombor, azaz borsikafű - ez most már biztos, bár volt egy kis vita ennek kapcsán. Aztán több nyelven is ellenőriztük. A Fleur de Sel régi terv, a Cayenne bors és a szárított koriander ajándék.
Ehető díszek
Étcsokiból és nugátból készült levelek, marcipán karácsonyi díszek, cukor konfetti, cukor gyöngyök és csillagok. Színes cukorírókák. 300-500 forint közötti áron.
Sajtok
A dobozban sütnivaló sajt van. A parmezán kötelező, a kecskesajt meg beszökött a kosaramba.
Zöldségek
Lila krumpli, édesburgonya és csicsóka. Ez utóbbit ajándékba kaptam a piacon.
Konyhai eszközök
A lila tálcának a harmadik boltban már nem bírtam ellenállni. Hatalmas süteményformák, és kicsi (12 cm átmérőjű) formák. Gyönyörűséges reggeliket képzeltem beléjük.
A bőröndös képet innenkölcsönöztem.
11/20083
Meglepetés – köszönöm mindenkinek
Egy hét után nagyon jó volt kinyitni a postaládámat! Nem számítottam ekkora meglepetésre, hiszen elnéztem a határidőt, és egy nappal később küldtem be a pályaművet. Elég mérges voltam magamra, de a sietésnek néha ára van. Lótok-futok, és figyelmetlen vagyok.
Aztán elutaztam, meglátogattam Gy-t, a gyerekkori barátnőmet, Németországban. Nagyon jó volt, ismét majdnem felelősség nélküli lányokká váltunk, sétáltunk, vásároltunk, főztünk. És persze folyamatosan beszélgettünk.
Az elmúlt napok bejegyzéseit időzítettem, ott pedig nem néztem ímélt. Így most ugrabugrálok, köszönöm mindenkinek a kedves szavakat, és gratulálok Mirellenek, Gabojszának, Bujdosó Editnek, Kálmán Renátának és Móritz Ritának. Köszönöm, hogy Lucullusék elnézték a csúszást, hálás vagyok érte. És persze PT-t is köszönet illeti, hiszen ő adta az alapötletet.
A szabadság gasztro részéről hamarosan beszámolok, elöljáróban megmutatom a vadonatúj késeimet. Köszönöm Horásznak a jó tanácsokat, és közvetve Loriennnek is, akit ugyan nem kérdeztem meg, de a hozzászólásai nagy segítséget jelentettek. Bár álmaiban egy kés szerepelt, az akciót nem hagyhattam ki, arról nem is beszélve, hogy ha külön vásároltam volna egyet, majdnem annyiba került volna, mint ez a három. A három darab négycsillagos Zwilling késért 89 eurót fizettem. Nem tudom pontosan, mit jelentenek a csillagok, de a háromcsillagos nekem nagy volt. Horász is mondta, de most már tudom, hogy vásárlás előtt mindenképpen kézbe kell venni a kést, ki kell próbálni a fogását.
A késvadászat közben még kiderült, hogy a Kyocera kerámiakésekNémetországban nem nagyon váltak be. Már az áruktól is megijedtek az emberek, akik mégis vásároltak, elégedetlenek voltak. Könnyen csorbulnak állítólag. Ezt több boltban is mondták, nem is nagyon tartanak már kerámiakést. Én körülnéztem több boltban, mindenhol kikértük az eladók véleményét. A Zwillinget már kinéztem, mielőtt rábukkantam az akcióra, ami végül kétségtelen, megkönnyítette a választást:)
11/20080
Kardamomos birsalma-lepény
Mostanában úgy alakult, hogy ha valamit készítettem, azt nagyon rövid időn belül még kétszer megismételtem. Egy kicsit átvariálva. Ez részben azzal magyarázható, hogy többször is előfordult, valamit nagyon hirtelen kellett vinnem ajándékba. Így történt ez múlt hétfőn is. Ilyenkor nincs idő könyveket lapozgatni, valami olyanhoz nyúlok, ami már bevált.
A lepény tésztájával már megismerkedtem, a tölteléken pedig nem sokat gondolkodtam, ugyanis már a múltkor elhatároztam, hogy kipróbálom birsalmából is. Finom lett, most már biztos, hogy bármilyen gyümölccsel meg lehet sütni.
Hozzávalók
A tésztához:
egy egész tojás
15 dkg puha vaj
25 dkg liszt
só
egy evőkanál tej
A lisztet összekevertem a vajjal, beletettem a sót, a tojást és a tejet, és összegyúrtam. Ezúttal körülbelül 15 percig pihentettem hűtőben.
A töltelékhez:
1 birsalma
3 csapott evőkanál cukor
2 csapott evőkanál vaníliás cukor (itthon gyártott)
egy tojás
2,5 dl tejszín
egy evőkanál rum
két púpozott mokkáskanál kardamom
A tésztát kinyújtottam, beletettem egy piteformába, megszurkáltam az alját, és 200 fokos sütőben 10 percig sütöttem.
Amíg a tészta sült, a birsalma felét vékony szeletekre vágtam, felét összeturmixoltam a tejszínnel. Beletettem a tojást, a cukrot és a kardamomt. A gyümölcsszeleteket elhelyeztem az előre sütött tésztán, ráöntöttem a tejszínes gyümölcsöt (folyékony nagyon, de az egy tojás megköti!), a sütőt 160 fokra állítottam, és 40 percig sütöttem.
Csak hidegen szeletelhető!
11/20083
Éljenek az almaborok!
A múltkori cideres bejegyzés bevonzotta az almaborokat. Ha minden igaz, PT-éknél még vár ránk egy üveg spanyol sidra, és Karcsitól is kaptunk ajándékba egy német változatot, azaz Apfelweint.
Időközben pedig Joe kollegám is meglepett. Miután megkóstolta a cidert, és ízlett neki, az ő szeme is kiéleződött, és felfedezte, hogy a Coraban lehet kapni francia cidre-t. Sőt, annyira aranyos volt, hogy hozott nekünk is, egészen pontosan állandó beszállítóvá vált. Tegnap éppen hat üveget cipelt be:)
A francia cidre-ból van édes változat is, azt nem kóstoltam. A száraz teljesen kielégít, talán kicsit jobban is ízlik, mint az itthon is kapható angol cider.
11/20085
Birsalmasajt Manchego sajttal, sherry balzsamecet-krémmel – spanyol desszert
Amikor Spanyolországban végre vásároltunk egy dobozzal abból a titokzatos membrillo-ból, amit akkor már sok-sok településen méregettünk, bizony picit csalódottak voltunk. Ugyanis addigra már egészen különleges, tipikusan spanyol édességgé nőtte ki magát a képzeletünkben a tartalma. A doboz ehhez képest „közönséges” birsalmasajtot rejtett.
Az biztos, ha az ember ott találkozik vele először, soha többé nem győzik meg arról, hogy a birsalmasajt nem spanyol eredetű. Gyönyörű dobozokban árulják, és minden szuvenír boltban (is) megtalálható.
Amikor szeptember végén olvastam a receptbajnokságról, még teljesen életszerűnek tűnt, hogy készülök valami spanyol fogással. Elkezdtem kutatgatni a spanyol ételek között, közben megkérdeztem ismerőseimet is, mi ízlett nekik a legjobban, mi maradt a legemlékezetesebb gasztro-élményük. PT a következőt írta a kérdésemre: „Egyszer ettem valamit, ami túró és sajt között volt félúton, és birsalmasajtot adtak hozzá. Az nagyon jó volt.”
Végül nem lett a kicsit is bonyolultabb ételekből semmi, de PT mondatát nem tudtam feledni. Készítettem birsalmasajtot, a Gerlóczy utcai sajtboltból beszereztem két spanyol sajtot. A „kész” édességet meglocsoltam egy kevés sherry balzsamecet-krémmel, és nagyon meglepődtem! Mert az valóban nagyon jó volt.
Hacsak valaki nem tekinti a birsalmasajtot UFO-nak, mint ennek a lakásnak a másik lakója, azaz nem jut eszébe birsalmasajtot enni, de nem is rázza ki tőle a hideg, akkor feltétlenül megér egy próbát ez a párosítás!
Hozzávalók:
három birsalma
kb. 35 dkg cukor (a nagymamám receptje szerint annyi cukor kell belé, amennyi a pürésített gyümölcshús)
valamilyen markánsabb ízű sajt – én most Manchego-t és Iberico-t vásároltam - utóbb kiderült, Spanyolországban az előbbivel szolgálják fel leggyakrabban
néhány csepp sherry balzsamecet-krém
A birsalmákat megmostam, nagyobb darabokra vágtam, és annyi vízben, amennyi ellepte, puhára főztem. Hamarabb megfőtt, mint amennyire számítottam. Kivettem a vízből a gyümölcsöt, kivágtam a csumáját, és a húsát összeturmixoltam – a héjával együtt. Ezután összeturmixoltam, hozzáadtam a cukrot, majd újból feltettem főni. A lábosra félig rátettem egy fedőt, hogy ne fröcsköljön össze mindent, de a víz is párologjon, és időnként megkevertem. Ahogy sűrűsödött, egyre gyakrabban kevergettem, majd amikor már majdnem megállt benne a fakanál, fóliával bélelt tálkákba öntöttem. Amikor kihűlt, kivettem fóliástól, és konvektoron néhány nap alatt kiszárítottam.
A birsalmasajtot mézeskalács formával kivágtam. A szobahőmérsékletű sajtból egy pohárral köröket vágtam ki, rátettem a birsalmasajtot, és meglocsoltam a sherrys balzsamecet-krémmel.
Kövesd Krumpli képeit:
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
