Kedvenc vacsorám: héjában sült krumpli savanyított káposzta levével

Nagymamáék minden ősszel egy nagy hordónyi káposztát savanyítottak. Kézzel gyalulták le a rengeteg zöldséget. A karácsonyi töltött káposztának külön válogatták a legmegfelelőbb fejeket, és azt a gyalult közé rejtették. Nagy köveket ettek rá nehezékként, és lecipelték a pincébe. Egy ideig magára hagyták, majd elkezdték kóstolgatni, figyelni, hogy minden rendben van-e. Az is külön izgalmat jelentett, hogy mennyi levet ereszt a káposzta. Ez már bennünket, gyerekeket is érdekelt valamennyire, hiszen ettől függött, hogy abban az évben iszunk-e káposztalevet a héjában sült krumplihoz.

Most jöttem rá, hogy valószínű a szertartás miatt maradtak meg bennem ezek a vacsorák. Túl azon, hogy nagyon finomak volt. A téli estéken a sütőben sült krumplira rá kellett készülni: a pincéből fel kellett hozni a krumplit, le kellett szűrni a káposztalevet. Aztán gondosan lesúroltuk a krumplit, és betettük a sütőbe. Nagymamáéknak még kis lábakon álló tűzhelyük volt, a sütő az oldalán volt elhelyezve. Ha azt akartuk, hogy megsüljenek a krumplik, az egyben jó meleget is jelentett, és finom, nagyon finom illatot az egész lakásban.

Amikor puhák lettek, a krumplik héja megpirult, és pergamenszerű lett, szinte magától levált. Nagymamáék óvatosan kiszedték egyenként a krumplikat, mindenki kapott egy törlőruhát, ebbe csavartuk bele, hogy kézbe tudjuk venni. Sűrű sziszegések között késsel megpucoltuk a krumplit, vékony vajszeleteket helyeztünk rá, és minden falathoz káposztalevet kortyoltunk.

Egy ideje a káposzta savanyítása már édesapáékra hárul. Évekig, minden tiltakozásom ellenére, a hóstáti Pista bácsival gyalultatták le a káposztát. Hiába mondtam, hogy az nem ugyanaz, a gépi gyalu nem vágja annyira vékonyra, sokkal kényelmesebb volt. Idén nem találtak senkit a piacon, aki vállalta volna a gyalulást, így maradt a régi, bevált módszer. Nehezebb, lassabban megy, de megérte. Az első adag, otthonról kapott káposztát egy hét alatt ettük meg, csak úgy, reggelire, vacsorára, vajaskenyérhez, vagy rántottához. Pedig nem volt kevés. A második adag már úton van, de attól tartok, korhelyleves abból sem lesz…

Káposztalevet külön kaptam, másfél literrel. Amit úgy néz ki, egyedül kell elfogyasztanom, mert Krmpl valamiért nem hajlandó meginni. Pedig nagymama mindig mondta: rengeteg benne a C-vitamin:)

Hozzávalók:

személyenként két-három közepes krumpli
vaj
savanyú káposzta leve

A krumplit alaposan megmosom, és sütőben 180 fokon puhára sütöm. Megpucolom, és hideg vajjal kenegetve, káposztalevet iszogatva megvacsorázom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.