03/20092
A böjt hatásai és praktikái - 3.
Ezek megint saját tapasztalatok, nyilván, nem általános érvényűek. De három-négy alkalom után szerintem mindenki levonhatja a következtetéseket, hogy ő hogyan reagál a diétásabb időszakokra.
Amikor elkezdtem böjtölni sok évvel ezelőtt, a harmadik-negyedik napon minden alkalommal jobban izzadtam, ami persze csak számomra volt feltűnő, és ezen a kellemetlen mellékhatáson hamar túltettem magam. Szintén az elején érezhetően lelassultam, de mostanában már ez sem jellemző. Igaz, mint említettem, van néhány „szabály”, amit mindig igyekszem betartani, tehát egyre ritkább és rövidebb ideig tart a féktelenül, mindent zabálós időszak.
Volt olyan is, hogy az első néhány napban a jókedvem is elszállt. Ezek mind érthető folyamatok. A szervezet megszokott valamit az évek során, amit most hirtelen megvontam tőle. Mindenféle jeleneket ad. Nem tudja, hogy most tartalékolnia kell, mert sokkal kevesebb utánpótlást kap, vagy hirtelen örülhet, hogy végre elkezdődhet a nagytakarítás ideje. Ez egy hét alatt rendeződik, hozzászokik az új rendhez, és nagyon meghálálja.
A sok folyadék elengedhetetlenül szükséges. Jó étvágycsillapító, segít a tisztításban, és az anyagcserém sem bolydul fel. Ha valakinek mégis gondjai adódnának, annak reggelire ajánlom az aszalt fügét.
Nekem körülbelül egy hét után csökken az alvásigényem, jobban veszem az akadályokat is. Viszont fázósabb vagyok, az ürítés energia-elvonással jár. Rendszerint esténként jön elő, amikor a paplan alatt meg akarok fagyni. Egy zokni mindig sokat lendít a helyzeten.
Mivel alaposan rákészülök erre az időszakra, megbeszélem magammal a részleteket is, bárhova beülhetek, bármit megvásárolhatok, különösebb hatással nincs rám. Vagy ha igen, az csak pillanatnyi.
Az is megtörténik, hogy néhány nap után, ebéd közben hirtelen elegem lesz a rizsből/hajdinából/zöldségből. Olyankor abban a pillanatban abbahagyom az evést, és később, ha nagyon éhes vagyok, újra próbálkozom. Vagy másnapig nem eszem:) Nem félek attól, hogy éhen fogok halni, így ez az érzés nincs is meg bennem. Tudom, hogy hamar itt lesz a másnap, amikor megehetek akár három almát is!
Ahogy telik az idő, csökken a rizs/hajdina adag is, amit naponta megeszek, erre figyelek, és már eleve kevesebbet főzök. A napi ebédemet reggel, esetleg előző nap este főzöm meg, és hidegen eszem, a mikrót nem szeretem. Hétvégén jöhet melegen.
Nem esem pánikba, és nem haragszom magamra, ha éppen úgy érzem, hogy mégsem bírom ki. Ilyenkor elkezdek „alkudozni” magammal, felsorolom a böjt pozitív hozadékát, felidézem valamelyik kedvenc rizsemet, hajdinámat, és csinálom tovább. Ha nagyon nem megy, bekapok egy-két falatot abból, amit a leginkább kívánok, és nem haragszom magamra, nem érzem úgy, hogy kudarcot vallottam.
Ha nem muszáj, nem mondom fűnek-fának, hogy böjtölök, és nem gyűjtöm magamban a „mi mindent megennék azonnal” típusú gondolatokat. Ha meg szóba kerül, igyekszem rövidre zárni a beszélgetést, és nem megyek bele az olyan típusú párbeszédekbe, hogy „hogyan bírom, az mennyire rossz, elviselhetetlen, kibírhatatlan”. Egyrészt, mert nem is érzem így, másrészt még a végén magam is elhinném…
Mint már írtam, a böjt kellemes velejárója a fogyás. Nálam ez is csak kb. négy-öt nap után érződik, az első napokban mindig az az érzésem, mintha híznék. (Ilyenkor van még megzavarodva a szervezetem, és ezerrel próbál takarékoskodni. Majd rájön, hogy nincs szükség rá, és lassan elkezdünk megválni az alsó csakráimat védő rétegtől:)) Mivel nem csak ezért böjtölök, nem figyelem árgus szemekkel az eredményt, mérni sem szoktam magam. Egyszerűen csak élvezem, hogy könnyebb leszek kívül és belül egyaránt.
Böjtölök 1.
Készülés a böjtre 2.
03/20092
Készülés a böjtre 2.
Azért, hogy ez az időszak ne változzon át kínná, a böjtre mindig felkészülök. Első lépésként eldöntöm, hogy melyik nap kezdem el. Erre naponta gondolok, elképzelem, hogy milyen jó lesz, tervezgetem, hogy miket eszem majd. Az nem működik, hogy majd holnaptól, mert akkor a tudatalattim ezt tárolja, és hiába jön el a másnap, bennem az van: holnap. Szóval egy adott napot jelölök ki. Nem tudom például hétfőn megkezdeni. Akárhányszor próbálkoztam az új hét, új élettel, soha nem jött össze. Végül engedtem:)
Előre eldöntöm azt is, hogy milyen fajta böjtöt akarok tartani. Szoktam „négynaposakat” beiktatni, olyankor négy napig csak iszom. Naponta 30 dkg cékla, 10-10 dkg sárgarépa és zeller levét kicentrifugálom, és ezt beosztom egész napra. Néha kortyolok egyet-egyet az üvegből, amit ilyenkor viszek magammal mindenhova. Közben megiszom két liter gyógyteát, amibe belefacsarom két citrom levét. És az ötödik nap nem esem neki a hűtőnek.
Cseresznyeéréskor néhány napig csak cseresznyét eszem, de azt annyira szeretem, hogy nem is számít igazán böjtnek. Ez eltarthat három naptól egy hétig is. Gyümölcskúrát még szoktam sárga-, illetve őszibarackkal és szőlővel is tartani, esetleg görögdinnyével.
A húsvéti nagyböjtöt tavaly csináltam végig először. Könnyebb volt, mint gondoltam, sőt, élveztem. Az idei hosszú farsangot követően természetesnek tűnt, hogy ismét belevágok, vártam is.
Ha böjtölök, nem eszem húst, sőt, állati eredetű fehérjét sem. Nem iszom alkoholt, és nem eszem édességet, illetve olyat, amiben cukor/méz van. A reggeli gyümölcsöt leszámítva az ebédet fogyasztom el két részletben, délben többet, a maradékot utána minimum három órával, és hat óra után már csak vizet, esetleg teát iszom. Ha valamiért nem sikerült másodjára is ennem hatig, akkor aznap úgy jártam:) De ez a harmadik naptól nem okoz gondot, nem leszek elviselhetetlenül éhes.
Amint azt már írtam, számomra a tisztítás is fontos, nem csak a húsmentesség, ezért ilyenkor viszonylag spártai módon étkezem. Az ebédjeim alapja többnyire a rizs és a hajdina. Valamelyikből főzök egy pohárnyit (két deci), és ízesítem. Fokhagymával, zöldséggel, fűszerrel. A rizst száraz edényben fehéredésig kevergetem, felöntöm három deci vízzel (rizstől függ, lehet négy deci is), beleteszem a zöldségeket, és lassú tűzön kevergetés nélkül megfőzöm. Nem sózom, hanem a végén cukormentes szójaszósszal ízesítem, illetve hozzákeverek egy evőkanál olívaolajat. Ha megunom, jöhet a hajdina, majd megint a rizs. A zöldfűszerek közül kedvencem a lestyános rizs, zöldségek közül általában olyat főzök bele, amit a vércsoport szerinti diéta számomra ajánl. Elképesztően finom a spenótos vagy a brokkolis rizs! Ha belekezd az ember, kiderül, hogy a végtelenségig lehet variálni, és különböző ízeket kikísérletezni.
Ha esetleg nagyon megunom mindkettőt, közbeiktatok néhány lencsenapot, sütőtöknapot, vagy egyszerűen megsütök néhány zöldséget, és ezeket fűszerezem.
Az édességet folyamatosan nem kívánom. Mire az ebédre kerül a sor, már éhes vagyok, és minden egyes hozzávalónak külön érzem az ízét. Mindig elcsodálkozom, hogy alapvetően minden édes, csak hozzászoktattuk magunkat a még édesebbhez. Ha mégsem bírnám már, akkor reggelire néhány szem fügét eszem, és az teljesen kielégíti az édesség utáni sóvárgásom.
Persze az ördög nem alszik, ilyenkor szoktam megkívánni mindenféle olyat, amit amúgy nem is eszem, de általában elég hamar le tudom beszélni magam mindenről. Tény, hogy miután már közel három hét eltelt az ideiből, tudom, hogy most nehezebb, mint egy éve volt. Egyrészt tavaly nagyon korán volt húsvét, nem volt ennyire tavasz „érzésem”, nem vágytam nagyon-nagyon a friss zöldségekre, az új ízekre. Másrészt nem volt még a Paszuly, és abban az időszakban a gasztroblogokat is ritkábban böngészgettem. Idén erre nem készültem fel, így gyakrabban kell figyelmeztetnem magamat, hogy én most egy ideig még nem eszem habos tortát:)
Egyik legnehezebb pontja ezeknek az időszakoknak a társasági élet. Az alkoholt még csak-csak megértik, de azt már sokan nem tudják különböző kommentárok nélkül lenyelni, hogy nem eszem. Pedig ezt mindig tisztázom előre. Megszoktam már a hárítást, és különösebben nem érdekel, hogy mit szólnak hozzá. Így döntöttem, és kész. (A családban idén két születésnap is a böjti időszakra esik, de tudok olyat főzni, ami belefér. Sőt, ilyenkor az történik, hogy mindenki kapkod a zöldségeim után.)
A főzés nem okoz gondot, bármit elkészítek anélkül, hogy csorogna a nyálam. Maximum még sótlanabb lesz minden, de az is megszokott, hogy ami nekem jó, az másnak általában sótlan. A Paszulyon tehát vannak mindenféle ételek, ezeket Krmpl jóízűen elfogyasztja. Azt meg látom az arcán, hogy mi mennyire finom, annak alapján nyugodt lelkiismerettel teszem fel a blogra.
Folyt. köv.
Böjtölök 1.
A böjt hatása és praktikái - 3.
03/20095
Böjtölök 1.
Most olyan időszakon vagyok túl, amit a Paszuly szenvedett meg leginkább. Főzni nyilván főztem közben is, meg gyűjtöttem a fejemben a témákat, amiket jó lenne megírni. Így eshetett meg, hogy a böjtös tapasztalataimról is csak most számolok be, pedig már három hete tart.
Viszonylag fiatal koromban kezdtem el időnként böjtölni. Ezeknek a kúráknak elsődleges céljuk a tisztulás, és nem a fogyás volt, bár persze ez utóbbi mindig – általában kellemes – velejárója a böjtnek. Jó pár dolgot kipróbáltam, de egy kivételtől eltekintve csak olyat, amiről éreztem, hogy az nekem menni fog. A legdrasztikusabb hat napig tartott: kíváncsiságból egyszer kipróbáltam, kibírom-e, ha egy hétig csak vizet iszom. A hatodik nap úgy esett, hogy szembe jött egy hegy, amire felmásztam, majd úgy gondoltam, hogy akkor ezzel bebizonyosodott, hogy bírom, és a hetedik nap elkezdtem enni:) A kivétel a tavalyi Jom Kippur volt, akkor éppen megint próbára tettem magam. Addig úgy gondoltam ugyanis, hogy étel nélkül ugyan el vagyok, de víz nélkül biztosan nem bírom ki. Kibírtam, és nagyon nagy élmény volt figyelni közben, hogy mi zajlik bennem.
Az bevált böjtjeim azonban több év alatt alakultak ki, ha úgy tetszik, magamnak kísérleteztem ki, állítottam össze. Ezek bizonyos szempontból drasztikusnak tűnhetnek, de nekem beváltak. Ezek a szilárd alapok, amelyektől aztán kisebb-nagyobb mértékben el lehet térni. Folyamatosan figyelem magam, konzultálok magammal, és ha nagyon úgy érzem, a meghatározott keretek között a magam kedvébe járok, esetleg ici-pici engedményeket teszek:)
A böjt „szabályai” innen-onnan összeszedett dolgok, tapasztalások. Különböző diéták kombinálása. Három könyvnek volt lényeges szerepe ebben: az egyik a Testkontroll, a másik a vércsoport szerinti diéta, a harmadik A tudatos test című. (A könyvek között persze van ellentmondás, de általában azonnal érzem, hogy mi való nekem, és mi nem. Olyat meg böjt közben nem eszem, ami határozottan ellenjavallt akkor sem, ha amúgy szeretem.) 
Van néhány dolog, amikre az esetek többségében akkor is figyelek, ha éppen nem böjtölök. Délig csak gyümölcsöt eszem, nem keverem a szénhidrátot a fehérjével, és evés előtt fél órával megiszom egy nagy pohár vizet, evés után pedig két órán keresztül nem iszom. Reggel egy nagy pohár vízzel indítok – a kávét nem szeretem, az egyáltalán nem kísért. Aztán legtöbbször megiszom még egy pohárral. Fél óra múlva jöhet a gyümölcs, majd két óra múlva megint víz. Ilyenkor már lassan dél van. Ebéd előtt fél órával víz, utána kaja, majd két óra semmi. Ezt a szervezetem már annyira megszokta, hogy ha nem is nézek órát, érzem, hogy már kettő eltelt, mivel szomjas leszek.
A böjt jótékony hatásáról sok helyen, sokat lehet olvasni. Régen, amikor ennek jóval élőbb hagyománya volt, mint ma, jól kitalálták, és meghatározták az idejét is. A téli ünnepek nagy evéseit lezárták egy utolsó nagy fánkevéssel – húshagyó kedden ugyanis ez kötelező volt, majd felkészítették testüket, lelküket a tavaszra és a feltámadásra. Ürítettek, hogy be tudják fogadni az új örömöket. Ugyanígy tettek adventkor is. Ezen kívül ott voltak a péntekek, amikor szintén nem ettek húsz, pihentették a gyomrot és a lelket a hétvégére.
Nekem fizikai szinten a tisztítás a fontos, az, hogy hagyjam a testemet lélegzethez jutni. Ezalatt a lelkem is könnyebben tisztul, bár annak érdekében mindenféle más dolgot is teszek. A kettő kiegészíti egymást. Közben olyasmiket figyelhetek meg magamon, amire máskor nincs alkalmam, ugyanis éppen emésztek:) Éppen ezért nekem nem x nap kínt jelent a böjtölés, hanem egy izgalmas, felfedezésekkel teli időszak.
Folyt. köv.
Készülás a böjtre 2.
A böjt hatása és praktikái - 3.
03/20090
Jön a medvehagyma! Kezdődhet az őrület:)
Tegnap az egyik bioboltban azt hallottam, hogy hétfőtől már lehet kapni medvehagymát.
Tegnap ugyan sütött a nap, de ma már megint olyan hihetetlennek tűnik a város közepéből, hogy ennyire itt a tavasz. Ha valaki medvehagyma lelőhelyen jár a hétvégén, kérem, számoljon be: tényleg lehet már szedni?
Nekem holnap be kell érnem, mondjuk a Városligetben tett rövid sétával, de ott már biztos jelei lehetnek a természet ébredésének. Képes vagyok hosszú percekig figyelni a fákat, bokrokat, egy-egy rügyet. Szinte hallom, ahogy áramlik a tápanyag, és látom, ahogy növekednek, duzzadnak, megtelnek életerővel.
Két olyan időszaka van az évnek, amikor nagyon hiányzik a természet közelsége. Az egyik ez a földből kibújós, kipattanós, ébredős március, április. Amikor izgatottam lehet lesni, hogy melyik növény kandikál ki a levelek közül, mikor kezd virágozni a hóvirág, csillagvirág és a társaik, szépen, sorban.
Gyerekkoromban minden tavasszal, amikor még foltokban havas volt az erdő, mentünk hóvirágot szedni. Édesapáék kicsi korunkban megtanították, hogy nagyon óvatosan kell leszedni, nehogy a hagymát is kirántsuk a puha földből. A nagymamáék felé vezető úton volt egy kert, ahol rengeteg hóvirág volt, ki nem hagytuk egyetlen évben sem, hogy gyalog arra menjünk, és megcsodáljuk őket.
Megnéztem az archívumot, és meglepődtem, hogy tavaly csak egy medvehagymás recept került fel a Paszulyra, pedig ha szezonja van, elég sokat eszünk. Medvehagymával itt Magyarországon hallottam először, otthon is van állítólag, mi soha nem találkoztunk vele. Néhány éve az öcsémék mutattak egy remek lelőhelyet, azóta igyekszem kimenni oda minden évben, és saját kézzel szedni egy jókora adagot. Mert az sokkal jobban esik:)
A képek tavaly készültek, a szezon végén, a zirci arborétumban. A hatalmas kert amúgy is nagy élmény, ha valaki arra jár, ki ne hagyja, de azt hiszem, nekünk sikerült elkapnunk az egyik leggyönyörűbb időszakát.
03/20095
Vendégek a Paszulyon: Salátaleves
Lóri a Kolozsvári Rádióban volt kollegám, és bár akkor jó barátok lettünk, nem emlékszem, hogy kiderült volna, hogy szeret főzni:)
"Konyhai felfedezéseinket az elmúlt időben a hagyományos ízek jelentik. Hosszas előkészület előzi meg egy-egy rég elfelejtett íz megtalálását. Ez abból adódik, hogy nagyon szeretek próbálgatni, új konyhák, fűszerek ízét megtalálni, de valahogy borsódzik a hátam a gyermekkoromban ismeretes ízektől. Talán az volt a jellemző néhány erdélyi konyhára a nyolcvanas-kilencvenes években, hogy unos-untalan ugyanaz a néhány fogás ismétlődött. Nálunk ilyen volt a szilvaíz, amelyből olyan sokat sikerült eltenni ősszel a családok nőtagjainak, hogy éppen elég volt az egész téli időszakra, olyan formában, hogy iskolába indulás előtt minden reggel szilvaízes vajas kenyeret kellett enni. Szerintem teljesen érthető, hogy ezek után én a szilvaízről semmilyen formában nem vagyok hajlandó hallani. Szilvaügyben inkább az aszalt szilvát ízlelgetjük, amely pompás kísérője lehet a marhahúsból készül ételeknek, de nekünk a csirke esetében is bejött.
Hasonló kellemetlen élményeim vannak a krumplipaprikással (dús lében kolbászkarikákkal, messze a krumpligulyástól) kapcsolatban, amely kötelező ebéd volt minden pénteken. Üde színfoltot jelentett, ha alkalomadtán rakott krumpli váltotta fel. A salátaleves is túl gyakran előfordul marosvásárhelyi otthonunkban, ahhoz, hogy az elmúlt 12 évben egyetlen egyszer se kívánjam. Ezzel azonban végre el is jutottam a főzőcske témájához, hiszen a feleségem néhány hónapja győzköd arról, hogy csináljunk már salátalevest puliszkával.
Aki ismer, az tudja, hogy ez nekem ez a "tutti" kombináció, hiszen puliszkát soha semmilyen formában nem eszem, szintén az emlékek miatt. Az iskolai étkezdében is meggyőztem a kantinos nénit, hogy tekintsen el a puliszka-körítéstől, inkább több kenyérrel és hússal hozza nekem az éppen esedékes puliszkás sertéstokányt.
Emese a salátalevessel szintén Marosvásárhelyen ismerkedett meg a Laci csárdában. Ő egyébként szilágysági születésű, ahol a főzés még inkább puritán megközelítést jelent, de erről majd máskor. Szóval volt februárban egy szombat, amikor salátalevesnek és puliszkának gyürkőztem neki, jórészt az emlékeimből, hiszen szakácskönyveink mélyen hallgatnak erről a két étekről. A salátaleves nagyon rendben volt, a lelke, az omlett-kockák éppen a megfelelő állapotban kerültek bele, nem is volt nagyon megsütve, hogy kesernyés ízt adjon a levesnek, és nem is volt annyira puha, hogy szétmenjen és elázzon. A savanyúságát a balzsamecet adta, nem használunk bor- vagy almaecetet már jó néhány éve, a balzsamecet minden alkalommal édeskés, selymes ízt ad a leveseknek.
A puliszka „érzésből” készült, csupán annak néztem utána a neten, hogy egyharmad arányban kell a kukoricadarát a vízhez mérni, úgyhogy két liter erősen sózott – nem lehet eléggé elsózni – vízzel kezdődött a főzése. A lobogó vízbe fokozatosan töltögettem a kukoricadarát, miközben kavargattam a vizet. Mikor már pépesnek tűnt a massza, nem került bele több kukoricadara és tovább kevergettem, amíg a puliszka megszívta magát vízzel, és megfőtt. Félkemény lett, éppen arra való, hogy negyedórás pihenés után az enyhén mélyített fatányéron kisimíthattam. Kis tejföllel elkevert juhtúró került a közepébe, hogy az amúgy szárazon eltett juhtúró ne legyen „nyuvadós”, majd a tölteléket beborítottam a puliszkával. Gyakorlatilag ez volt a kenyér a salátaleveshez.
Hozzávalók:
két fej saláta
két szelet szalonna
három gerezd fokhagyma
három tojás
két kanál liszt
1 deci tejföl
2 deci tej
balzsamecet ízlés szerint
só, bors.
A felkockázott szalonnát megpirítjuk, majd felengedjük vízzel, beletesszük a megmosott és apró darabokra tépett salátát és az apróra tört fokhagymát, sózzuk, borsozzuk. A leves fellobbanása után a két kanál lisztet csomómentesre keverjük a tejföllel és a tejjel, majd forró levessel engedjük fel, hogy ne menjen össze. Az egészet beletöltjük a levesbe és elkavarjuk. Most kerül bele a balzsamecet is.
Közben felverjük a tojást az omletthez, mindkét oldalát szárazra barnítjuk, majd kockákra vagdossuk és az egészet a leveshez adjuk. Fellobbanás után készen van."
Kövesd Krumpli képeit:
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
