03/20098
Meggyes csokoládémousse torta
Apai nagyanyám süteményei közül kettő került ki abszolút kedvencként: a „szalakális” és a krémes. Az elsővel az öcsém nem tudott betelni, a másodikért én rajongtam. Az öcsém választott jobban, hiszen a szalakálist minden ünnepkor megsütötte nagymama, a krémest külön kellett kérni. A szalakális sokkal nagyobb volt, abból akkor is sok maradt, ha minden szomszéd megkapta az adagját. A krémesből alig maradt, miután a doktor úrékat is megkínálták, márpedig nagymama ebből a szempontból hajthatatlan volt. Nekik mindig kellett adni.
Volt olyan, hogy a születésnapom előtt hónapokkal elkezdtem alkudozni nagymamával, hogy végre egyszer kapjak egy egész, érintetlen tepsivel, amiből csak az kaphat, akit én megkínálok. Persze akkor is jutott mindenkinek, hiszen egy egész adagot semmiképpen nem bírtam megenni, de csak így volt meg az illúzió, hogy annyit eszem, amennyit akarok.
Azt hiszem, mi soha nem sütöttük meg nagymama krémesét, pedig a receptet elnézve annyira nem nagy kunszt. A körítés sokkal nagyobb volt, illetve mélyen bennünk maradt nagymama elégedetlensége, miszerint nem sikerült jól. Mondanom sem kell, nekünk nagyon ízlett mindig, nem hogy rossznak nem éreztük, különbséget is csak ritkán véltünk felfedezni a krémesek között. De az érzés, hogy nehéz megcsinálni, belénk égett.
Ezek az emlékek kavarogtak bennem jó ideje. Anyukám elküldte a receptet. Készültem rá, elképzeltem, hogy mennyire leveles lesz a tésztája…
Hogy ezek után miért készítettem mégis csokoládé mousse tortát? Nem tudom. Nagyon finom lett, meggyel igazán mennyei. Csak időközben megkezdtem a böjtöt, és egy ici-pici hiányérzet maradt bennem. Várom, hogy nagymama krémesét elkészíthessem.
Hozzávalók:
A „laphoz”:
10 dkg Hobbits keksz
10 dkg pirított mandula
6 dkg vaj
A mandulát száraz serpenyőben megpirítom, aprítógépbe teszem a keksszel együtt, és megdarálom. Az olvasztott vajjal összedolgozom, és egy tortaforma aljába szorosan belesimítom, és beteszem a hűtőbe.
A csokoládémoussehoz:
25 dkg étcsokoládé
2 evőkanál porcukor
3,5 dl tejszín
1 evőkanál rum
A csokoládét vízfürdőben megolvasztom, belekeverem a rumot, és félreteszem, hogy hűljön. Közben kemény habbá verem a tejszínt a cukorral, majd a már nem túl forró csokoládéhoz keverem. Ráteszem a tortalapra, elsimítom, és beteszem a hűtőbe két-két és fél órára.
A meggyréteghez:
40 dkg (fagyasztott) magozott meggy
6 dkg vaníliás porcukor
egy csomag zselatin
A meggyet leturmixolom. A zselatinlapokat beáztatom hideg vízbe. A meggyből körülbelül másfél decit felmelegítek, és elkeverem benne a zselatinlapokat. (Nem kell felforrnia!) Hozzákavarom a többi meggyet és a cukrot, és egy kis időre beteszem a hűtőbe. Amikor már nem folyik, a hideg torta tetejére kanalazom, elsimítom, és visszateszem a hűtőbe körülbelül három órára.
03/20090
Írországi piac - blogajánló
Újra piac. Mert úgy gondoltam erről külön bejegyzést kell írnom, nehogy elvesszen a sok videó között.
Kisrumpf blogját Írország miatt kezdtem el olvasni, aztán beleakadtam egy piacos bejegyzésbe, és ott ragadtam. Már régebb is beszélgettünk arról, hogy jó lenne feltérképezni, külföldön hogyan működnek a piacok. Hát Írországban például így is. Móni annyi sok szeretettel ír róla, hogy annak is árulhatnékja támad, aki eddig soha nem gondolt rá.
A Kincsünk a Piacnak is elküldtem a linket, ők kikérdezték Mónit. Amire megszületett ez a bejegyzés. Érdemes olvasgatni az összes többit is, sok szó esik a piacról és a kávézóról. (Mielőtt elkezditek olvasni, nem árt, ha valamilyen süteményt is magatok mellé tesztek. Sok szó lesz ezekről is.)
03/20091
Spenótos kenyérpuding
Ritkán fordul elő, de majdnem egy fél kenyér maradt a kosárban. Már nem volt friss, újat viszont nem akartam addig sütni, míg a régi el nem fogy. Önmagában viszont Krmpl nem ette volna meg, és ezen már a legfinomabb akármi sem segített, szendvicsnek sem volt alkalmas.
Már egy ideje eszembe jutott, hogy ha az édes kenyérpuding finom, akkor a sós sem lehet rossz. Első körben most mégis mást gondoltam ki, aztán a piac közbeszólt.
Nem tudom, ki hogyan megy bevásárolni, de én nagyon ritkán kezdem azzal, hogy kinézek valamit, és ahhoz veszek hozzávalókat. Általában megveszem azt, ami megtetszik – arra nagyon figyelek, hogy csak keveset vásároljak, és gyakorlásként minden szombaton valamiről lebeszélem magam, így valamennyire már visszaszorult a kidobandó ételek mennyisége.
Szóval a piacon vásároltam tejet, friss tojást, spenótot, retket, újhagymát. Mire hazaértem, megérett a gondolat: itt az ideje a sós kenyérpudingnak, friss zöldségekből készült salátával. Szárazabb kenyér hasznosítására ajánlom mindenki figyelmébe:)
Tegnap Mamma összegyűjtötte az édes kenyérpudingokat.
Hozzávalók:
kb. negyed kiló nem friss kenyér
egy-másfél deci tej
egy tojás
egy kis fej hagyma
egy fokhagymagerezd
egy teáskanál szárított bazsalikom
két nagy marék spenót
vaj a tál kikenéséhez
kevés sajt a tetejére (elmaradhat)
só
A kenyeret apró darabokra vágom, megöntözöm tejjel, és hagyom, hogy megszívja magát. Közben a spenótot megmosom, és apróra vágom. A hagymát szintén. A kenyeret átkeverem, hozzáadom a tojást, a hagymát, a spenótot és a fűszereket. Vajjal kikent tűzálló tálba kanalazom, a tetejére sajtot morzsolok, és előmelegített sütőben 15-20 perc alatt készre sütöm.
03/20090
Piackutatók a budapesti piacokon
Az, hogy rajongok a piac(ok)ért, már kiderülhetett, hiszen a Hunyadi tériről (is) többször írtam már. Annak, hogy a Paszulyon elsősorban erről a piacról írok, leginkább az az oka, hogy három saroknyira lakunk tőle. Budapesten azonban vannak még piacok, ha nem is szabadtériek. Ezeken őstermelők is árulnak – szerencsére.
Budapest öt piacát térképezte fel az elmúlt hetekben három lány, a sorozat összes része megnézhető a noltv-n. A lányok öt piacot mutatnak be, szerintem nagyon szellemesen. A kisfilmekből kiderül, miért érdemes piacra járni, miért jobb őstermelőtől vásárolni, hol lehet finom tejfölt, almát, krumplit vásárolni. Mi a különbség az itthon és külföldön feldolgozott hús között, és miért nem lehet húsz főre őstermelőktől vásárolt áruból főzni.
Jééka mindegyik videóhoz írt egy-egy cikket is, én nagyon jól szórakoztam néhol magamra ismertem, néhol piacon ellesett pillanatok jutottak eszembe. Érdemes megnézni, elolvasni ezeket, az ember kedvet kap a piacozáshoz!
(A videók belinkelt címe a cikkekhez vezet.)
Robbantott csirke - Hunyadi téri piac
Fehérváron felment az ára a tejnek - A fehérvári úti csarnok
Gyökerek - Komjádi piac
Jelentés a giccsládából - Fővám téri Nagycsarnok
Döglött állatot vennék! - Fény utcai piac
03/20090
Spenótos-pórés hajdina
A hajdina néha ízlik, néha nem. Böjt alatt, amikor több, egymás utána nap is hajdinát eszem, egy idő után sok lesz. Ezért bele szoktam főzni mindenféle zöldséget, és kicsit több fűszert keverek bele. Így már gond nélkül megeszem, és ízlik is.
Idén a legjobbkor jelent meg a friss spenót a piacon, pórét mindig vásárolok, mert az olyan jó. A hajdinához keverve pedig csodát tettek! Érdemes kísérletezni, igazán nagyon ízletes ételeket lehet készíteni hajdinából is, amit kár lenne kihagyni pusztán amiatt, mert valaki önmagában nem szereti az ízét.
Hozzávalók:
egy pohár (két deci) hajdina
két gerezd fokhagyma
két nagy marék spenót
egy darab póréhagyma (kb öt cm)
három-négy evőkanál szójaszósz (cukormentes)
egy evőkanál olívaolaj
egy kávéskanál római kömény
A hajdinát és a spenótot alaposan megmosom. A fokhagymát, pórét vékony karikákra vágom, a spenótot apróbb darabokra. Négy deci vízben, lassú tűzön mindent megfőzök. Ízesítem a szójaszósszal, és belekeverem a római köményt és az olajat.
Kövesd Krumpli képeit:
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
