Böjtölök 1.

Most olyan időszakon vagyok túl, amit a Paszuly szenvedett meg leginkább. Főzni nyilván főztem közben is, meg gyűjtöttem a fejemben a témákat, amiket jó lenne megírni. Így eshetett meg, hogy a böjtös tapasztalataimról is csak most számolok be, pedig már három hete tart.

Viszonylag fiatal koromban kezdtem el időnként böjtölni. Ezeknek a kúráknak elsődleges céljuk a tisztulás, és nem a fogyás volt, bár persze ez utóbbi mindig – általában kellemes – velejárója a böjtnek. Jó pár dolgot kipróbáltam, de egy kivételtől eltekintve csak olyat, amiről éreztem, hogy az nekem menni fog. A legdrasztikusabb hat napig tartott: kíváncsiságból egyszer kipróbáltam, kibírom-e, ha egy hétig csak vizet iszom. A hatodik nap úgy esett, hogy szembe jött egy hegy, amire felmásztam, majd úgy gondoltam, hogy akkor ezzel bebizonyosodott, hogy bírom, és a hetedik nap elkezdtem enni:) A kivétel a tavalyi Jom Kippur volt, akkor éppen megint próbára tettem magam. Addig úgy gondoltam ugyanis, hogy étel nélkül ugyan el vagyok, de víz nélkül biztosan nem bírom ki. Kibírtam, és nagyon nagy élmény volt figyelni közben, hogy mi zajlik bennem.

Az bevált böjtjeim azonban több év alatt alakultak ki, ha úgy tetszik, magamnak kísérleteztem ki, állítottam össze. Ezek bizonyos szempontból drasztikusnak tűnhetnek, de nekem beváltak. Ezek a szilárd alapok, amelyektől aztán kisebb-nagyobb mértékben el lehet térni. Folyamatosan figyelem magam, konzultálok magammal, és ha nagyon úgy érzem, a meghatározott keretek között a magam kedvébe járok, esetleg ici-pici engedményeket teszek:)

A böjt „szabályai” innen-onnan összeszedett dolgok, tapasztalások. Különböző diéták kombinálása. Három könyvnek volt lényeges szerepe ebben: az egyik a Testkontroll, a másik a vércsoport szerinti diéta, a harmadik A tudatos test című. (A könyvek között persze van ellentmondás, de általában azonnal érzem, hogy mi való nekem, és mi nem. Olyat meg böjt közben nem eszem, ami határozottan ellenjavallt akkor sem, ha amúgy szeretem.)



Van néhány dolog, amikre az esetek többségében akkor is figyelek, ha éppen nem böjtölök. Délig csak gyümölcsöt eszem, nem keverem a szénhidrátot a fehérjével, és evés előtt fél órával megiszom egy nagy pohár vizet, evés után pedig két órán keresztül nem iszom. Reggel egy nagy pohár vízzel indítok – a kávét nem szeretem, az egyáltalán nem kísért. Aztán legtöbbször megiszom még egy pohárral. Fél óra múlva jöhet a gyümölcs, majd két óra múlva megint víz. Ilyenkor már lassan dél van. Ebéd előtt fél órával víz, utána kaja, majd két óra semmi. Ezt a szervezetem már annyira megszokta, hogy ha nem is nézek órát, érzem, hogy már kettő eltelt, mivel szomjas leszek.

A böjt jótékony hatásáról sok helyen, sokat lehet olvasni. Régen, amikor ennek jóval élőbb hagyománya volt, mint ma, jól kitalálták, és meghatározták az idejét is. A téli ünnepek nagy evéseit lezárták egy utolsó nagy fánkevéssel – húshagyó kedden ugyanis ez kötelező volt, majd felkészítették testüket, lelküket a tavaszra és a feltámadásra. Ürítettek, hogy be tudják fogadni az új örömöket. Ugyanígy tettek adventkor is. Ezen kívül ott voltak a péntekek, amikor szintén nem ettek húsz, pihentették a gyomrot és a lelket a hétvégére.

Nekem fizikai szinten a tisztítás a fontos, az, hogy hagyjam a testemet lélegzethez jutni. Ezalatt a lelkem is könnyebben tisztul, bár annak érdekében mindenféle más dolgot is teszek. A kettő kiegészíti egymást. Közben olyasmiket figyelhetek meg magamon, amire máskor nincs alkalmam, ugyanis éppen emésztek:) Éppen ezért nekem nem x nap kínt jelent a böjtölés, hanem egy izgalmas, felfedezésekkel teli időszak.
Folyt. köv.

Készülás a böjtre 2.
A böjt hatása és praktikái - 3.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.