A böjt hatásai és praktikái - 3.

Ezek megint saját tapasztalatok, nyilván, nem általános érvényűek. De három-négy alkalom után szerintem mindenki levonhatja a következtetéseket, hogy ő hogyan reagál a diétásabb időszakokra.

Amikor elkezdtem böjtölni sok évvel ezelőtt, a harmadik-negyedik napon minden alkalommal jobban izzadtam, ami persze csak számomra volt feltűnő, és ezen a kellemetlen mellékhatáson hamar túltettem magam. Szintén az elején érezhetően lelassultam, de mostanában már ez sem jellemző. Igaz, mint említettem, van néhány „szabály”, amit mindig igyekszem betartani, tehát egyre ritkább és rövidebb ideig tart a féktelenül, mindent zabálós időszak.

Volt olyan is, hogy az első néhány napban a jókedvem is elszállt. Ezek mind érthető folyamatok. A szervezet megszokott valamit az évek során, amit most hirtelen megvontam tőle. Mindenféle jeleneket ad. Nem tudja, hogy most tartalékolnia kell, mert sokkal kevesebb utánpótlást kap, vagy hirtelen örülhet, hogy végre elkezdődhet a nagytakarítás ideje. Ez egy hét alatt rendeződik, hozzászokik az új rendhez, és nagyon meghálálja.

A sok folyadék elengedhetetlenül szükséges. Jó étvágycsillapító, segít a tisztításban, és az anyagcserém sem bolydul fel. Ha valakinek mégis gondjai adódnának, annak reggelire ajánlom az aszalt fügét.

Nekem körülbelül egy hét után csökken az alvásigényem, jobban veszem az akadályokat is. Viszont fázósabb vagyok, az ürítés energia-elvonással jár. Rendszerint esténként jön elő, amikor a paplan alatt meg akarok fagyni. Egy zokni mindig sokat lendít a helyzeten.

Mivel alaposan rákészülök erre az időszakra, megbeszélem magammal a részleteket is, bárhova beülhetek, bármit megvásárolhatok, különösebb hatással nincs rám. Vagy ha igen, az csak pillanatnyi.

Az is megtörténik, hogy néhány nap után, ebéd közben hirtelen elegem lesz a rizsből/hajdinából/zöldségből. Olyankor abban a pillanatban abbahagyom az evést, és később, ha nagyon éhes vagyok, újra próbálkozom. Vagy másnapig nem eszem:) Nem félek attól, hogy éhen fogok halni, így ez az érzés nincs is meg bennem. Tudom, hogy hamar itt lesz a másnap, amikor megehetek akár három almát is!



Ahogy telik az idő, csökken a rizs/hajdina adag is, amit naponta megeszek, erre figyelek, és már eleve kevesebbet főzök. A napi ebédemet reggel, esetleg előző nap este főzöm meg, és hidegen eszem, a mikrót nem szeretem. Hétvégén jöhet melegen.

Nem esem pánikba, és nem haragszom magamra, ha éppen úgy érzem, hogy mégsem bírom ki. Ilyenkor elkezdek „alkudozni” magammal, felsorolom a böjt pozitív hozadékát, felidézem valamelyik kedvenc rizsemet, hajdinámat, és csinálom tovább. Ha nagyon nem megy, bekapok egy-két falatot abból, amit a leginkább kívánok, és nem haragszom magamra, nem érzem úgy, hogy kudarcot vallottam.

Ha nem muszáj, nem mondom fűnek-fának, hogy böjtölök, és nem gyűjtöm magamban a „mi mindent megennék azonnal” típusú gondolatokat. Ha meg szóba kerül, igyekszem rövidre zárni a beszélgetést, és nem megyek bele az olyan típusú párbeszédekbe, hogy „hogyan bírom, az mennyire rossz, elviselhetetlen, kibírhatatlan”. Egyrészt, mert nem is érzem így, másrészt még a végén magam is elhinném…

Mint már írtam, a böjt kellemes velejárója a fogyás. Nálam ez is csak kb. négy-öt nap után érződik, az első napokban mindig az az érzésem, mintha híznék. (Ilyenkor van még megzavarodva a szervezetem, és ezerrel próbál takarékoskodni. Majd rájön, hogy nincs szükség rá, és lassan elkezdünk megválni az alsó csakráimat védő rétegtől:)) Mivel nem csak ezért böjtölök, nem figyelem árgus szemekkel az eredményt, mérni sem szoktam magam. Egyszerűen csak élvezem, hogy könnyebb leszek kívül és belül egyaránt.

Böjtölök 1.
Készülés a böjtre 2.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.