03/20092
Szerves szuvenír vagy labdagaz?
Kezembe vettem, és el nem tudtam képzelni, mi az. Rá volt írva, hogy zsázsa, miközben a kis zacskóban egy süteményhez hasonló tárgy mutatkozott. (Bár az gyanús volt, hogy ha bármi közvetlenül ehetőt tartalmaz a zacskó, azt Beb nem ajánlja fel ilyen könnyedén.)
Majd kiderült, hogy földvirág, azaz növényi magokat tartalmazó környezetbarát ajándék. Ami nem mellesleg 2005-ben a Magyar Formatervezési Díjon nívódíjat kapott.
Aranyos ajándék. Parányi kertet varázsolhatunk a lakásba, azok is bátran próbálkozhatnak vele, akik amúgy azt gondolják, náluk minden virág elpusztul.
Gyerekeknek is praktikus, emlékszem, milyen izgalommal lestük a csíráztatott paszuly fejlődését. Hazai termék, környezetbarát. Különböző ötletekkel személyre is szabhatjuk. Kell ennél több?
Helyet gyakorlatilag nem foglal, a csomagoláson kis ismertető olvasható a növényről. Az különösen szimpatikus, hogy a körömvirágról azt is leírja, hogy ehető. És tippeket ad a konyhai felhasználásra:)
Bővebben itt és ittolvashatunk róla. Köszönöm a képeket is.
03/20090
Itt a tavasz!
Most már tényleg. Azt mondják. Egyszer már éreztünk tavaszi szelet, és bár keresni kellett, de erre vonatkozó jeleket is találtunk. A medvehagymáról nem is beszélve...
03/20090
A skót baps - jót választottam
- Fiam, régen mindenki maga sütötte a kenyerét! Minden ház udvarán ott volt a kemence! – mondja az 1914-ben született nagypapám, miközben Édesanya kínálja az általam sütött kenyérkét. Nagytata mindenre emlékszik, a történeteit olyan derűvel meséli, hogy erőt lehet meríteni belőle.
A kenyér kapcsán mielőtt még gondolkodnék, kiszalad a kérdés a számon: honnan volt mindenkinek búzája? A szegény embereknek, akiknek földjük sem volt? Azok megszolgálták fiam, mondja a nagypapám értetlenkedve, hogy ez nekem nem világos. És elmeséli, hogy az anyukája hogyan dagasztotta a kenyeret, közben mutatja a kezével, és közli, hogy ma is meg tudná csinálni, az édesanyja minden mozdulatára emlékszik.
Az általam sütött kenyér szendvicshez kellett. A szendvicseket szeretem mindenféle jóval megtömni, ahhoz, hogy ehető legyen, a kenyérnek vékonynak kell lennie. Bár időm nem sok volt, valami újat akartam készíteni, olyat, ami két-három óra alatt elkészül. A választás erre a skót lepénykenyérre esett. Dagasztani sokat nem kell, az eredmény pedig egy finom, mutatós, rusztikus lepény. Tovább lehet variálni belesütött fűszerekkel, fokhagymával. És meg lehet tömni mindenfélével úgy, hogy utána még harapni is lehet. Kezdők is belevághatnak, nem hiszem, hogy el lehetne rontani.
Recept innen, kis változtatással.
Hozzávalók:
50 dkg fehérliszt + egy kevés a szóráshoz
20 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
5 dkg vaj
egy kanál sikér
2 dl tej + egy kevés a kenéshez
2,5 dl víz
7 gr szárított élesztő
3 mokkáskanál só
A szobahőmérsékletű vajat elmorzsolom a sikérrel összekevert lisztekkel. Az élesztőt elkeverem a langyos tejjel, a liszthez adom, beleszórom a sót, és összedolgozom. Közben hozzáadom a vizet is. Amikor a tészta összeállt, és már nem ragad (egy-két kanál lisztet lehet, hogy bele kell még keverni), leterítem, és meleg helyen egy órát kelesztem.
A megkelt tésztát lisztezett munkalapra borítom, és ökölnyi darabokat tépek belőle, amikből kis lepényeket formálok. A kenyérkék tetejét megkenem tejjel, és bőségesen megszórom liszttel, majd újabb órát kelesztem.
220 fokos, előremelegített sütőben 20 perc alatt pirosra sütöm.
03/20090
Sütőben sült krumpliból krémleves
Főzzünk abból, ami itthon van. Ez az egyszerű felvetés ihlette a levest, no meg a sült krumpli illata, aminek a gondolatától is mosolyogni kezdek. A böjti időszakban ugyanis sokszor az alkotás örömével és az illatokkal kell beérnem – ez a leves teljesen kielégített.
Az, hogy tárkony is kerül bele, természetes volt, már írtam arról, hogy a tárkony a krumplival csodát tesz. Vagy fordítva. A gomba Krmplnál nyerő, a többi jött magától. A sütőben sült krumpli plusz ízt adott a levesnek, ami az egyébként egyszerű krumplilevest ünnepivé tette. (Ugyan nem kóstoltam, de éreztem, és Krmpl-t is kifaggattam.)
Hozzávalók:
öt kisebb krumpli
15 dkg gomba
egy kisebb hagyma
öt szelet bacon
másfél-két liter alaplé (most volt itthon húslé, de zöldség alaplével vagy vízzel is finom)
egy evőkanálnyi ecetes tárkony apróra vágva
egy teáskanál római kömény
chili ízlés szerint
só
A krumplit alaposan megmosom, és sütőben puhára sütöm. Közben a hagymát és a gombát felaprítom, a szalonnát száraz edényben ropogósra sütöm, majd a sült szalonnát kiveszem és félre teszem. A szalonna zsírjában a hagymát megdinsztelem, majd rádobom a gombát, és saját levében megpárolom.
A krumplikat meghámozom, egy kevés alaplével összeturmixolom, majd hozzákeverem a hagymás gombához, felöntöm a maradék alaplével és felfőzöm még egyszer. Leveszem a tűzről, beleszórom a fűszereket és a ropogós szalonnaszeletekkel tálalom.
03/20096
Sült hús sütő nélkül
Imádom, amikor Krmpl éjfél körül elkezd gondolkodni, hogy mit enne, majd felsóhajt, hogy legszívesebben egy szelet hideg sült húst. Hurrá. Merthogy olyan pont nincs, sőt, másnap sem lesz, és ki tudja, amikor végre elkészül, nem rántott csirkecomb után vágyakozik-e éppen.
Valami miatt a sült hús utáni vágya mindig érzékenyen érint, és mihamarabb lesütök egy darab húst.
Az ilyen sóhajoknak pedig mindig az ilyen sült hús a vége. Mert ezt szoktam meg gyerekkoromban, mert ha nem gondolkodom, a kezeim ezt csinálják, ha az agyam kiadja a „süssünk húst!” parancsot:)
Elrontani nem nagyon lehet, viszont időigényes. Ha marhából készítem, még inkább az. Viszont nem szárad ki, és naggggyon finom zsírja lesz. Már akinek ez is szempont…
Hozzávalók:
fél kg disznóhús (tarjából a legfinomabb)
egy pohár zsír (két deci) – most libazsír volt itthon
három-négy gerezd fokhagyma
egy hagyma
egy zöldpaprika
só
A zsírt megolvasztom - lehetőleg vaslábosban, most a kis wokban készült, a húst megmosom, szárazra törlöm, és minden oldalát megsütöm a forró zsírban. Beleteszem a hagymát, fokhagymát, paprikát, pici vizet öntök alá, és fedő alatt, lassú tűzön elkezdem sütni. A vizet néha pótlom, a húst forgatom. Amikor már majdnem késznek ítélem, minden oldalát alaposan megsózom. Ha már puha, fedő nélkül hagyom, hogy elfőjön a víz, és megpiruljon a hús..