Pestos paszuly: könnyű, nyári

Ezen a héten déltől dolgozom, így délelőttönként volt időm ebédet készíteni. A hűtőben bőven találtam alapanyagot, olyan ugyanis nincs, hogy szombaton ne vásároljam túl magam. Mert ha valami szép, annak nem tudok ellenállni. Azonnal látom elkészült állapotában, és teljesen megfeledkezem arról, hogy a hétvége csak két napból áll, és már öt napra való mindenféle van a szatyorban.

A babnak nagyon megörültem, egyrészt mert paszulynak a paszulyt, másrészt, szeretem. Egészen mást képzeltem belőle, de a fent említett okok miatt nem került rá sor.

Közben nagyon meleg lett, ilyenkor már a tészta is sok, és akkor jött az ötlet, hogy a bab legyen a "tészta", amire pesto kerül. Pestot petrezselyemzöldből turmixoltam, utólag jutott eszembe, hogy eredetileg fokhagymát is terveztem bele, de kifelejtettem.



Hozzávalók:

60 dkg paszuly
egy csokor petrezselyemzöld
egy maréknyi fenyőmag
kevés olívaolaj
parmezán
egy teaskanál balzsamecet
só

A paszulyt megtisztítottam, fövő vízbe tettem, és öt percig főztem. Közben a petrezselyemzöldből, fenyőmagból, parmezánból és az olajból pestot készítettem, azaz összeturmixoltam a hozzávalókat. A pestoba belekevertem a balzsamecetet, sóztam, és beleforgattam a paszulyba.

Befőzés éjszaka egykor

Na jó, csak tíz óra volt, és körülbelül 28 fok, amit sikeresen feltornásztam 32-re. A sütő meg a tűzhely egyszerre melegített. Élni tudni kell. A meggyet meg akkor kell befőzni, amikor van.

Gyerekkoromban a lekvár befőzése egész napos munkának számított. Nagyszüleim hajnalban kimentek a piacra, kiválogatták a megfelelő gyümölcsöt, majd hazacipelték. Nem lehetett segíteni, ez a munka szerves része volt. Otthon hatalmas tálakban megmosták, ha kellett kimagozták a gyümölcsöt. Előkerültek a nagy fazekak, amit kizárólag befőzésre használtak, a lekvárkeverő, óriási fakanalak. És elkezdődött a hosszú órákig tartó főzés, nagymama egész nap állt a fazék mellett, és keverte a lekvárt. Késő délután lett, mire üvegekbe tették, celofánnal lefedték, lekötözték az üvegeket, betették a dunsztba, és mindenről lemosták a kifröcskölt lekvárt.

Számomra nagy felfedezés volt, hogy lekvárt nem csak ipari mennyiségben lehet eltenni. Így nem tűnik heroikus munkának, pusztán egy kis pepecseléssel járó élvezet. (Persze, a kánikulát leszámítva.) Másfél-két kiló gyümölcsöt szoktam egyszerre befőzni, a végén ízesítem kis adagokban, idén üvegenként.

A befőzéshez azonban így sem lehet hirtelen ötlettől vezérelve nekikezdeni, hiszen időben gondoskodni kell a megfelelő üvegekről. Praktikusabbak és jobban mutatnak a polcon az egyformák, de ha év közben „érdekesebb” formájú üveg kerül a házhoz, azokat is félreteszem, nem bírok ellenállni. Nálunk a kis üvegek a nyerők, amit adott esetben egy alkalommal ki lehet üríteni. Tavaly felfedeztem, hogy van egy olyan bébitápszer, aminek a fedelét vissza lehet zárni. Szerencsére két kollegámnak, meg egy barátnőmnek is pici gyereke volt, őket riasztottam. Hordták is becsülettel az üvegeket, néhány idénre is maradt. Az év folyamán többször kísértésbe estem, ki akartam dobni őket, de végül győzött a józan ész(?).



Az üvegeket átmostam, majd 130 fokos sütőbe tettem fél órára, csírátlanítani.

A meggyet nem turmixoltam, szeretem, ha darabos marad, a levét nem főztem el, ezt külön üvegbe tettem, jó alap mártásokhoz, sütemények, húsok mellé. A Haas Quittin 3:1 zselésítőjét használva sűrítettem be.

A meggyet kimagoztam, szigorúan gumikesztyűben, és magozó nélkül, ez utóbbival nekem lassabban megy. A gyümölcsöt lemértem és beletettem egy fazékba. A leírást követve összekevertem a zselésítőszerrel, majd kilónként 35 dkg cukrot tettem bele, és főztem 5 percig. (Ez több cukor, mint amennyit ajánlanak, idén ennyit szavaztam meg.) Kis adagokat szedtem ki egy tálba, ízesítettem, üvegekbe tettem. Rácsavartam a tetőt, és néhány percig a tetejükre állítottam. Ezután kerültek a száraz dunsztba.

Végül négyféle ízesítésű lekvár készült:

rumos – egy üvegnyihez egy evőkanál rumot kevertem
vörösboros-chilis – három chilit vágtam apróra, egy evőkanál bort kevertem hozzá
mentás-csokis – nem volt itthon friss menta, így mentás étcsokoládét tettem bele
bazsalikomos– három friss bazsalikomlevelet vágtam apróra

Tésztába bújtatott zöldborsó

Úgy is szoktam főzni, hogy látok/hallok valamit, ami megtetszik, és akkor nekem azt feltétlenül el kell készítenem.

Így jártam ezzel a borsós tésztával. Semmi másra nem emlékeztem, csak arra, ahogy Györgyi barátosném mondja, hogy olyan tésztát szokott főzni, amibe bele tudnak bújni a borsószemek. Hát ez annyira kedves, hogy december óta emiatt vártam a friss borsót. Mert azt is hozzáképzeltem, hogy kizárólag frissből készíthetem el.

A borsót Krmpl fejtette, és amikor lefotóztam, mondta, hogy ezt mindenkinek mutassam meg, mert senki nem hiszi el, hogy konyhai munkát is szokott végezni. Pedig szokott, ezt én tanúsíthatom.



Hozzávalók:

negyed kiló zöldborsó (héjastól volt ennyi)
két deci tejszín
7 dkg márványsajt
5 nagy bazsalikomlevél
két evőkanál vaj
parmezán

valamilyen nagyobb lyukú tészta

A megtisztított borsót a vajban néhány percig pároltam, majd hozzáöntöttem a tejszínt, belemorzsoltam a sajtot. Két percig főztem, megszórtam az apróra vágott bazsalikommal. A sajt elég sós volt, nem kellett megsóznom.

A tésztát sós vízben megfőztem, leszűrtem, és összekevertem a tejszínes borsóval, majd a parmezánból zöldségpucolóval forgácsokat vágtam rá.

Csokoládés meggytorta Donna Hay után szabadon

Sokszor megesik velem, hogy egy ízt kívánok meg, és ehhez keresek receptet. Most napok óta a karamelles meggy ízét éreztem, majd eszembe jutott, hogy az Ízvarázsban van egy ahhoz hasonló körtetorta, amit most kerestem.

Kinyitottam a könyvet, megnéztem a hozzávalókat, minden volt otthon. Azt első olvasáskor láttam, hogy az élesztő ebben az esetben valószínű inkább sütőpor, korrigálni kell. A 20 dkg vajból, ami a hűtőben volt, mindössze nyolc kell, a többit nagylelkűen felajánlottam elfogyasztásra.

A gyümölcsöt elkészítettem az előírt módon. Miközben főtt, nekiláttam a tésztának, és ekkor következett a meglepetés. A cukrot már öntöttem a mérlegre, amikor valami belül megálljt kiabált. 36,5 dkg??? Ez rengeteg, 25-öt szavaztam meg. A vajat a cukorral keverjük össze. Micsoda??? A hozzávalók között nem szerepel vaj. Nyolc dkg maradt meg, ennyit tettem bele. Ezután arra gondoltam, a cukor és liszt mennyiségét felcserélték, de miután azt írja, hogy a gyümölcsre rákanalazzuk a tésztát, 11 dkg került bele.

Így született egy új recept, meg egy újabb tanulság: hiába szép egy könyv, ha használhatatlan. A recepteket meg olvassuk végig, mielőtt belekezdenénk bármibe!



Hozzávalók:

8 dkg vaj
16 dkg cukor
1 kg meggy

A tésztához:
8 dkg vaj
25 dkg cukor
3 tojás
11 dkg liszt
egy kávéskanál sütőpor
két teáskanál kakaó

A meggyet kimagoztam, a levét kinyomkodtam. Egy lábosban felolvasztottam a vajat, beletettem a cukrot, majd a gyümölcsöt. Tíz percig főztem. (A meggy így is sok levet eresztett, nem vártam meg, míg elfőtt az egész.)

Közben a cukrot és a vajat habosra kevertem, hozzáadtam a tojásokat, majd a sütőport, a lisztet és a kakaót.

Sütőpapírral bélelt tortaforma aljára kanalaztam a meggyet, a lehető legkevesebb lével. A gyümölcsre kanalaztam a tésztát. 180 fokra előmelegített sütőben 60 percig sütöttem. (Tűpróbát érdemes végezni.)

Ez így nagyon édes torta lett, a meggy picit ellensúlyozta. Nekem most jól esett, de ilyet szökőévben egyszer kíván meg az ember. Nagyjából a harmada elegendő normál esetben. A tészta viszonylag magasra felnőtt, szeletelés után meglocsoltam a megmaradt nyers meggylével.

A bagette - tiszta Franciaország!

Úgy gondoltam, hogy a bagette sütésének legnehezebb és –időigényesebb része az élesztő beszerzése. Tévedtem.

Miután hétközben egy bagette-nyi időm nem volt, szombatot néztem ki a nagy napnak. Előtte gondosan tanulmányoztam a videókat, és felírtam a vásárlanódk listájára a BL80-as lisztet. A múltkor láttam egy közértben, meg sem jegyeztem, hogy hol, csak azt, ha ott is van, akkor hurrá, ezt is árulják már akárhol, nem kell azonnal megvennem.

Szombaton, piacos körutam után elmentem a közelben lévő nagyobb boltba, hiszen ott biztosan találok. Nem volt. Elmentem a kicsit messzebb lévő, másik nagyobb boltba, most újították fel, siker, fény, csillogás… Nem volt. Kedvemet nem szegvén a sikertelenség, ezt követően egy bioboltban próbálkoztam.

Tenyérnyi kis üzlet, sok áruval, megkérdeztem tehát, van-e fehér búzalisztjük. Mondták leghátul. Áttörtem a kétemberes tömegen, megtaláltam a liszteket. Nem volt. Addigra viszont mellém ért az eladó is, mondtam neki, hogy ott nincs. Mire azt a választ kaptam, hogy sikért tudnak adni, az segít. Megköszöntem, és hazajöttem.

Krmplval konzultáltam, láttam rajta, ő is nagyon rákészült a bagette-re, újból elindultam hát. Az egyik bioboltban telefonált az eladó, így még csak nem is köszönt, de a polcon itt sem találtam. A másik bioboltban sem. És a harmadik közértben sem.

Hat bolt után már nem próbálkoztam újabbakkal, nekifogtam a BL55-ös lisztből. A videót követve kevertem, pihentettem, nyújtottam, csapkodtam, hajtogattam. És megsütöttem életem első, nagyon finom és illatos bagette-jét.

Este újabb kávéházi piknik keretében kóstolták meg. A bagette minden jóval megrakott szendvics alapjául szolgált, nagyon szerették. Tiszta Franciaország! - vélekedtek.

A recept és a videók innen származnak.

Videó1
Videó2



Hozzávalók:

50 dkg T65-ös liszt (a fent említettek miatt BL55-ből készítettem, az eredeti terv az volt, hogy keverem BL80-al)
34 dkg langyos víz
1,5 kávéskanál élesztő
1 kávéskanál sikér
2 kávéskanál só

A vizet, a lisztet és a sikért összekevertem, kis cipót formáztam belőle, és másfél órát letakarva pihentettem. (A videóból is kiderül, hogy nagyon fontos: minél kevesebb lisztet használjunk. Ezt végig betartottam, a tészta így is összeállt és engedelmeskedett.)

A mozdulatokat a filmből lestem, tehát az ott bemutatott módon hozzáadtam az élesztőt és a sót. Majd elkezdtem a munka hangos részét. Nem számoltam, hányszor vágtam oda, de 20 percen keresztül csapkodtam:)

Ezután betakartam, két órát kelesztettem, majd hajtogattam, és 20 percig pihentettem. Három részre osztottam, formáztam, majd újabb 15 perc pihentetés után bevagdostam. Az ollós módszert is kipróbáltam, nagyon vicces lett. Ekkor lehettem volna bátrabb, vagyis mélyebben is belevághattam volna a tésztába, akkor a csúcsok nagyobbak lettek volna.

Betoltam a 220 fokra előmelegített sütőbe, alulra kis tálba tettem vizet, hogy gőz is fejlődjön, és pirosra sütöttem. Nem volt elég 25 perc a sütéshez, a színe alapján nyilvánítottam késznek.

Miután kivettem, legalább tíz percig „beszélt” még a bagette, különböző sercegő hangokat adott ki. Szerintem elégedet volt magával:)