03/20102
Vérnarancsos spenótsaláta vinaigrette mártásal
Nem vagyok zöldségtermesztő, tehát fogalmam nincs, mit, hogyan csinálnék, ha abból élnék meg. Innen a harmadik emeletről viszont remekül el tudom képzelni, hogy új növényekkel is próbálkoznék, például egészen biztosan termelnék leveles kelt. Egész télen elvan a kertben, nem fagy ki, nem veszi el más elől a helyet, gyönyörű, tele van vitaminnal, ráadásul a méhek is imádják. (Bővebben itt írtam róla.) Hatalmas sikerem lenne a piacon, még akkor is, ha az emberek nagyon bizalmatlanok az ilyen új csodákkal szemben. Nyomtatnék mellé kis tájékoztatót, lefotóznám a belőle készíthető ételt, és kitenném, esetleg kóstolót vinnék. Erre lehet azt mondani, hogy az drága, de ha mi nem újulunk, változunk, milyen alapon várjuk a világtól, hogy azt tegye? 
Szóval ameddig nem lehet a szomszédos piacon vásárolni, addig más forrásokra kell támaszkodnom. Legutóbb például Karcsi hozott egy nagyobb adagot Németországból. Készítettem belőle hagyományos egytálételt. Ritkaságából adódóan ünnepi ebéd lett belőle, a vendégek imádták. Néhány levelet pedig félretettem, annyira gyönyörűen fodrozódtak. Ezekből végül saláta született, téli zöld éhségünket remekül csillapította. Azóta többször készítettem már, spenótból is nagyon finom. Abból pedig már megjelent a friss!
Hozzávalók:
30 dkg spenót
két vérnarancs
három evőkanál olívaolaj
egy evőkanál ecet balzsamecet
só
A spenótot alaposan megmosom, egy törlőt kettéhajtok, közé teszem a leveleket, és szárazra lapítgatom. Kisebb darabokra tépem, beleteszem egy tálba. A vérnarancsot megpucolom, vékony karikákra vágom, ezeket negyedelem, ráteszem a spenótra.
A mártáshoz összekeverem az olajat az ecettel meg a sóval, mígnem homogén mártást kapok. Beleforgatom a spenótot és a vérnarancsot, azonnal tálalom.
03/20108
Pavlova: sima, gyömbéres, kakaós, kókuszos
Korlátlan mennyiségben cserélek tojásfehérjét. A sárgája nem kell. Vagy valami hasonló hirdetésben gondolkodom:) Financier és pavlova szinte hetente készül, a macaronhoz megvásároltam a mandulalisztet.
A habcsók nálam minden formájában jöhet, lehet kicsi, nagy, még a bolti fűrészpor-szerűt is szeretem. Ez van. A legfinomabb kétségtelen, nagymama vas sütőjében készült, kicsiben pont olyat még soha nem sikerült sütnöm. Nálam ez csak nagyban működik, de micsoda mázli, a pavlova is kedvenc!
Az utóbbi időben nagyon rákaptam, de ha valaki azt mondaná, hogy rákattantam, azzal sem tudnék vitába szállni. Sütöttem kakaósat és fehéret, ettük málnával, áfonyával és szederrel. (Feljegyzem, hátha nem felejtem el: a boltban kapható fagyasztott szeder általában félérett, nem finom, nem kell megvásárolnom!)
Hihetetlenül finom lett a gyömbéres pavlova, amit Nikinél láttam. És nyilván nem csak a gyömbér teszi igazán különleges desszertté. Ezentúl mindig valamivel fűszerezem.
Kipróbáltam kókusszal is, az alapreceptemhez kakaót és kókuszreszeléket kevertem - azzal is nagyon finom.
A tetejére természetesen tejszín kerül, ha nem is mindig Cserpes, de legalább zacskós, amit azután verek fel, hogy jól lehűtöttem. Van, amikor hosszabb ideig tart, amíg felverődik, de általában sikerül. Habfixálót soha nem használok. És a tejszínt soha nem cukrozom meg, bármi mellé kínálom. Cukrozva nem érzem a lényegét: az ízét.
Ja, és Új-Zélandon nem találkoztam pavlovának nevezett óriás habcsókkal. Ha volt, akkor annak egyszerűen meringue volt a neve. Persze lehet, hogy csak pavlova-mentes övezetekben jártunk.
Hozzávalók:
Kötelező:
6 tojásfehérje
25 dkg cukor
egy evőkanál étkezési keményítő
egy evőkanál ecet
Bővíthető:
két-három evőkanál cukrozatlan kakópor
púpozott evőkanál gyömbér(por)
öt dkg kókuszreszelék
A sütőt előmelegítem 180 fokra. A tojásfehérjét elkezdem habbá verni, amikor már összefüggő habbá verődik, fokozatosan adagolom a cukrot is. Amikor már kemény, fényes a hab, óvatosan hozzákeverem az ecetet, a keményítőt, a kakaót és/vagy gyömbért. Egy sütőpapírt vékonyan lekenek olajjal, a tojásfehérjét kör alakban ráigazítom - legalább 6-7 centiméter magas legyen, és beteszem a sütőbe. A hőfokot 120 fokra csökkentem és kb. másfél órát sütöm. Ha megsült, fakanállal kitámasztom a sütő ajtaját, és nem gondolok rá minimum három-négy órán keresztül, ameddig ki nem hűl.
Felvert tejszínhabbal és friss (fagyasztott) gyümölccsel tálalom.
03/20103
Hangosevagy? Sült karfiol
Jó nekem a csend. Simán elvagyok mindenféle mesterséges hang- és zajforrás nélkül. Bármennyire szeretek rádiózni, zenét hallgatni, ha egyedül vagyok, sokszor semmi sem szól, pihentetem az agyam. Ami persze nem igaz, egy bérház harmadik emeletén úgysincs csend, most is hallom a szomszédékat.
Viszont, ha már hallgatok valamit, egészen biztosan nem a szagelszívót választom. Érdekes, mert nézni jó, nagyságával, robosztusságával biztonságot sugall, ahol van ilyen, az már komoly konyha lehet:) De a hangja... Belefúrja magát a fejembe, zúg, számomra meglehetősen idegesítően. Kiabálni kell mellette.
Jó kis játék Krmpl és köztem: én főzök, és nem kapcsolom be, Krmpl kijön, és bekapcsolja, én elmondom, hogy nem szeretem. Nemzedékek egész sora nőtt fel ilyen-olyan szagok között, belegondolni is rossz, mik voltak, nehogymá' ne bírjuk ki, míg az ebédünk elkészül.
Ha egyedül vagyok, pusztán az ablakot nyitom ki, micsoda szabadság! Igaz, télen csak résnyire. Kivéve, ha karfiolt sütök, mert ugyan azt is el lehet viselni, de ha már van szagelszívónk, ugyan minek?
Hozzávalók:
karfiol
olaj
só
jó minőségű kakaópor
A karfiolokat megpucolom, szétszedem. A karfiolrózsákat kettévágom, vékonyan bekenem olajjal, és vágott felükkel lefele beteszem a tepsibe. Megsózom. 180 fokra előmelegített sütőben puhára sütöm.
Mióta Chili és Vanília elhintette a köztudatba a kakaós karfiolt, húsz-huszonöt perc sülés után megszórom a karfiolokat (nem cukrozott!) kakaóporral. Előtte nem, mert megég.
03/20100
Cékla gratin
Onnan tudom, hogy most már jöhet a saláta, hogy megunom a céklát. Lassan a látványát is, pedig örülhetnék is neki, hiszen egy zöldség, ami megbízhatóan tél végén is van még a piacon. Ilyen ez: nyáron hiába aranyos, meg finom a bébicékla, annyi minden van, hogy általában kimarad. Ősszel örülök neki, eszem-eszem egész télen, aztán egyszer csak érzem, hogy már nem szeretem, összeszorul a gyomrom, és egy falatot sem tudok lenyelni. Akkor jöhet a tavasz.
Vágyom, nagyon vágyom már töménytelen mennyiségű salátára, de emiatt fölöslegesen nyavalygok, különben is, olyan helyen nőttem fel, ahol március közepén még nem volt kötelezően tavaszias meleg. Mondok magamnak, bár ez sem vigasztal maradéktalanul. Salátával nyugtatgatom magam, azt most is lehet készíteni, következik is a napokban egy igen jól sikerült reggeli, ajánlom mindenkinek.
Addig meg itt az idei utolsó céklából készült ebéd. Nagyon finom, méltó befejezése az idei szezonnak. Férfiaknak lehet kicsit riasztó a színe, az első falatig kössük be a szemüket, vagy valami mással tereljük el a figyelmüket, azt követően nem lesz gondunk.
Tejfölt az mdf piacon szoktam vásárolni, 400 forint egy liter. Egyáltalán nem hasonlít bolti társaihoz: tört fehér színű, folyékony, nem egy tömbben figyel a pohárból. Ebből szoktam két kanálnyit tenni a gratinba. Bolti társaiból egy evőkanálnyi is elég.
Hozzávalók:
kb. egy kilónyi cékla
2,5 dl tejszín,
két evőkanál tejföl
fél dl száraz fehérbor
egy mokkáskanálnyi őrölt szerecsendió
só
három-négy evőkanálnyi permezán vagy peccorino vagy valamilyen más sajt
kevés vaj
A céklát megpucolom, vékony szeletekre vágom és kivajazott tálba helyezem. A tejszínt összekeverem a tejföllel és a borral, sózom, belekeverem a szerecsendiót és a sajtot. Ráöntöm a céklára és 180 fokra előmelegített sütőben 70-80 percig sütöm.
03/20100
Rókagombás vodka - beérett a munka gyümölcse
Vannak dolgok, amelyekkel hatalmasat lehet szakítani. A befektetett energia százszorosát, ezerszeresét. Ha a csillagok úgy állnak, és mi is megérezzük, hogy az a megfelelő pillanat.
A rókagombás vodkát ezer éve készítettem. Azt hittem, nagy siker lesz, de Krmpl nagyon elutasító volt. Természetesen kicsit csalódott voltam, az üveget elnyelte a polc, történt mindez legalább négy éve.
A történet vége adja magát: vacsora nálunk, szó szót követ, beszélünk a különböző gombákról, előkerül a vodka, hatalmas a siker. Krmpl kicsit rosszallóan megjegyzi, hogy bezzeg előle eltitkoltam addig.
Ezentúl minden nyáron eldugok egy üvegnyit a zordabb napokra, és titkos receptet emlegetve, cseppenként kínálom.
Hozzávalók:
Fél liter jobb fajta vodka
Maréknyi rókagomba (lehet szárított is)
A gombákat belegyömöszölöm a vodkába, és legalább egy hónapig érlelem.
Kövesd Krumpli képeit:
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
