Hangosevagy? Sült karfiol

Jó nekem a csend. Simán elvagyok mindenféle mesterséges hang- és zajforrás nélkül. Bármennyire szeretek rádiózni, zenét hallgatni, ha egyedül vagyok, sokszor semmi sem szól, pihentetem az agyam. Ami persze nem igaz, egy bérház harmadik emeletén úgysincs csend, most is hallom a szomszédékat.

Viszont, ha már hallgatok valamit, egészen biztosan nem a szagelszívót választom. Érdekes, mert nézni jó, nagyságával, robosztusságával biztonságot sugall, ahol van ilyen, az már komoly konyha lehet:) De a hangja... Belefúrja magát a fejembe, zúg, számomra meglehetősen idegesítően. Kiabálni kell mellette.

Jó kis játék Krmpl és köztem: én főzök, és nem kapcsolom be, Krmpl kijön, és bekapcsolja, én elmondom, hogy nem szeretem. Nemzedékek egész sora nőtt fel ilyen-olyan szagok között, belegondolni is rossz, mik voltak, nehogymá' ne bírjuk ki, míg az ebédünk elkészül.

Ha egyedül vagyok, pusztán az ablakot nyitom ki, micsoda szabadság! Igaz, télen csak résnyire. Kivéve, ha karfiolt sütök, mert ugyan azt is el lehet viselni, de ha már van szagelszívónk, ugyan minek?

Hozzávalók:

karfiol
olaj
só
jó minőségű kakaópor

A karfiolokat megpucolom, szétszedem. A karfiolrózsákat kettévágom, vékonyan bekenem olajjal, és vágott felükkel lefele beteszem a tepsibe. Megsózom. 180 fokra előmelegített sütőben puhára sütöm.

Mióta Chili és Vanília elhintette a köztudatba a kakaós karfiolt, húsz-huszonöt perc sülés után megszórom a karfiolokat (nem cukrozott!) kakaóporral. Előtte nem, mert megég.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.