03/20102
A tyúk is lehet boldog
Ha nem ismerném a jéékáékat, azt gondolnám, ennyire már nem lehet tudatosnak lenni Budapest közepén. Mindent hasznosítanak és újrahasznosítanak, harcolnak a környezetükért, utcabált szerveznek. Közben meg kisfilmeket készítenek mindenfélékről, most például a boldog tyúkokról és azoknak tojásáról.
03/20101
Tv, laptop a konyhában
Aki kérdez: KentaurBen
Aki válaszol: a gasztroblogger(ek)
Kérdések:
- Van helye egy televíziókészüléknek, laptopnak a konyhában?
- A hagyományos, szakácskönyvből/sajátgyűjtéses mappából főzés ideje lejárt, és a modern nő/férfi már szinte csak különböző főzős műsorokból és laptopból süt-főz?
- Mi a bevált gyakorlat a gasztrobloggernél?
Válaszok az agyasztaltv.hu-n
03/20101
Sós csokoládémousse
Mostanában többször megsóztam amúgy édes desszerteket, mindegyiknek hatalmas sikere volt. (Nem arról a csipetnyi sóról beszélek, amit minden recept ajánl, hanem annyi sóról, ami már érződik. Mondhatni, elsóztam az édességeket.) A só minden ízből kihozza a maximumot. Pikánssá és érdekessé teszi azokat az édességeket, amelyekben amúgy nem készül az ember a sósságra. Mindenki imádni szokta ezeket, ha már megkóstolták, nem érdekes az ízesítés. Csak előre nem szabad elárulni. Ha szólunk, hogy mit rejtettünk bele, számíthatunk arra, hogy egy része érintetlenül marad meg, másik részét kicsit megbolygatják a kanállal, de igazából nem esznek belőle a vendégek. Az agyuk nem engedi:)
A csokoládémoussenál akkor rontottam el, amikor Krmplnak elhencegtem, hogy milyen desszerttel készülök. Árnyék suhant át az arcán, és megkért, hogy ne sózzam meg mindegyik adagot. Az ebéd vége természetesen az lett, hogy egy adott pillanatban mindenki sózott, de ész és érzés nélkül, pedig nem vajas kenyérről volt szó. Rossz volt nézni. Legközelebb nem mondok semmit, titokzatos mosollyal feltálalom, egészen biztos vagyok benne, hogy senki nem hagyja ott.
A hab egy régebbi tortám krémje volt, a tetejére Fleur de Sel-t szórtam. Ha nem közvetlenül tálalás előtt sózzuk, a sóvirágok belesüllyednek a habba - a fotón látszik. Ez nem baj, a mélyebb rétegeknek sem árt a kis bolondítás, de ebben az esetben is szórjuk meg tálalás előtt is. 
Hozzávalók:
két tojás
6 dkg cukor
20 dkg étcsokoládé (min. 70 százalékos)
két deci tejszín
A csokoládét vízfürdőben megolvasztom. A tojásfehérjét a cukor felével kemény habbá verem. Felverem a tejszínt is. A megmaradt cukorral jól kikeverem a tojássárgákat, beleteszem a csokoládét, majd óvatosan beleforgatom a fehérjéket és a tejszínt, a kész krémet poharakba kanalazom. Ekkor a massza elég folyékony, de hűtőben két óra alatt megszilárdul.
03/20106
Csángó galuska
Ki tudja, hogy milyen a gombolygó pityóka, a sült csiperus, vagy milyen íze van a fokhagymás nádmézcéklának?
Nagy divat a régi szakácskönyvek kiadása, olvasása. Azokból lessük el elődeink tudását, érdekes bepillantást nyerünk a régi magyar konyhába, azon keresztül pedig az egykori mindennapokba. Versenyt rendeznek belőlük, lelkesedünk értük, csodáljuk, hogy miket tudtak néhány évszázaddal ezelőtt.
Nos, élnek olyan magyarok, akik ezekből a hagyományokból ma is számosat őriznek, ezek szerint főznek, étkeznek, élnek. Például naponta csak kétszer esznek, egyszer reggel és egyszer este, a munka végeztével, pont úgy, ahogy a középkori Európában mindenki. Rengeteg savanyított ételt készítenek, nagyon változatos "savanyítókat" használnak, például a "forrózott" somot. Olyanokat, amilyeneket régen a királyi udvaroktól a legszegényebb háztartásokig mindenki.
Az emberek - és bocsánat, ha valaki nem így van vele - ha romániai magyarokról beszélnek, akkor az erdélyi magyarokat értik ezalatt. Ha az erdélyi magyarok gyűjtőnevet használjuk, a gondolatainkban még az amúgy Erdélyben élő gyímesi csángok sincsenek benne, nemhogy a Kárpátokon túl élő moldvaiak. Pedig ők is elérhető távolságban vannak, sőt, Gyímesbe átugrani Csíkszeredából például alig egy óra és egy életre szóló élmény. A Tatros keskeny völgye a három faluval, elképesztő meredek hegyeivel, amin állatok legelnek és emberek kaszálnak a fizika törvényeinek már-már ellentmondó szögekben. A Tatros mellékágai mentén lévő kis települések a tipikus házakkal, a sebes vizű patakokkal, az elmondhatatlanul kedves emberekkel.
De a moldvai csángók sincsenek annyira messze, hogy ha az ember már arra jár, ne érje meg átvágni a Kárpátokon. A moldvai csángó falvak is gyönyörűek, az ott élők világa pedig egy csoda, őket nem elfelejteni kellene, hanem ujjongani, hogy hozzánk tartoznak:)
Nos, ezt a hatalmas űrt segít áthidalni a Csángó galuska. Nyisztor Tinka ismeri azt a világot, a szokásokat, érti a nyelvét. Mert ehhez a könyvhöz szótár kell: részben mert bizonyos szavak nem ugyanazt jelentik náluk és nálunk, részben mert sok szónak a számunkra már ismeretlen, régebbi alakját használják, részben a román jövevényszavak is ismeretlenül csengnek a kívülállók fülének. Moldvában rántani ugyanis nem az olajban vagy zsírban sütést jelenti, a paradicsomot pedig padladzsikának nevezik. "Elrántott húsnak" mondják a ma olyan nagyon divatos rilettet, "elsózásnak" a (zöldség)tartósítást. A galuska sem főtt tészta, hanem növénylevélbe burkolt, nem feltétlenül húsos étel. Ha egyszerűsíteni akarnánk, akkor töltött káposztának neveznénk, de ez sem igaz, a galuska ennél sokkal több.
A könyvben található receptek egyenértékűek azokkal a francia, olasz "népi" ételekkel, amelyekért rajongani szoktunk. Ha szeretjük az izgalmas, mégis nagyon egyszerű ételeket, a Csángó galuska tetszeni fog. A könyv olvasása felér egy izgalmas utazással, szórakoztató és tanulságos. Megismerkedhetünk az étkezési szokásokkal, különböző konyhai trükkökkel, de kiderül az is, hogyan készül a csigacsügör, a csípős túró vagy a martilapileves.
Én este tíz óra körül néztem bele, és jóval éjfél után alig tudtam letenni, olyan volt, mint a legizgalmasabb regény.
Nagyon köszönöm Anyukámnak, hogy addig nem hagyott békén, míg meg nem vásároltam a könyvet! És Apukámnak, hogy ajándékba kaptam:)
A képet errőlaz oldalról kölcsönöztem, köszönöm!
03/20106
Megadtam magam: microplane reszelő(k)
A konyhai tevékenységek között vannak szeretem munkák meg nem szeretem munkák. Az utóbbiakat igyekszem minimálisra csökkenteni, mert ne legyek már dühös például egy darab húsra, amit ráadásul én vásároltam, nem ő szökött be az asztalomra, és könyörgött, hogy trancsírozzam fel. Olyan vicces helyzetekben tudunk mérgesek lenni. Arról nem is beszélve, hogy azt, amit megeszünk, ne töltsem fel dühvel, hiszen pont arról szólna az egész, hogy én örömmel főzök valamit, ami mosolyogva elfogyasztunk, és jól érezzük magunkat.
Szóval szeretek mosogatni (tényleg), vágni, pucolni, tenni-venni, gyúrni, formálni, keverni, mérni, stb. Nem szerettem viszont reszelni. A reszelésnél vannak koszosabb, veszélyesebb, nehezebb feladatok is, amikkel nap, mint nap találkozom főzés közben - nem értem az egészet. Ha valaki tud rá magyarázatot, írja már meg:) Mivel úgy ítéltem meg, hogy nekem a tevékenységgel van bajom, igyekeztem minél kevesebbet reszelni és kész.
Sz. Laci utazott Amerikába, és megkérdezte, nem kérek-e valamit. Gondolom, rutin kérdés volt, hiszen addigra már számtalan iphone és egyéb kütyü-megrendelése volt. Mondtam, hogy nem, ő még kicsit erőszakoskodott, majd abban maradtunk, hogy ímélen elküldöm, ha mégis eszembe jut valami. Aztán egyszer csak beugrott, hogy valahol olvastam valami csoda-reszelőkről, kérhetnék egyet. Kerestem néhány linket, írtam egy szívhez szóló levelet, és elképzeltem Laci arcát, amint olvassa a feladatot. Egy percig nem hittem, hogy hoz nekem reszelőt.
Ehhez képest kettőt kaptam. Azóta dalolva reszelek, mindent. Csoda-herkentyűk ezek, lehet, hogy a pasik ezért szeretnek szerelni, fúrni-faragni, mert profi céleszközeik vannak:)
A microplane reszelőkről itt lehet olvasni, és itt lehet tájékozódni. Hogy azonnal tudjuk, mit szeretnénk, ha valaki megkérdezi. (Ha a körmeinket nagyon sajnáljuk, jobb, ha azonnal rendelünk hozzá ilyen védőtis.)
Kövesd Krumpli képeit:
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
