03/20118
Nem vagyok elég bátor - elhallgatott kritikák
Fotó: Krumpli Béla
Egy étteremről akartam írni, de egyelőre nem fogok. Egy kolozsvári étteremről, amelyről azt mondják, elegáns, drága, és olyan ételeket kapni, amiket máshol nem. Nagyjából így is van. Elegáns külön-külön minden, de úgy válogatták össze a berendezést, hogy az volt az érzésem, néhány helyről összeszedték a fölöslegessé vált darabokat. Hiába van tele az étlap olyan ételekkel, amelyeket a városban máshol nem főznek, pusztán ez az elkülönülés nem elég egy étterem "identitásához". Ahhoz biztos(abb) tudás, és ennél sokkal konkrétabb elképzelések szükségesek. Abból, amit mondanak az étteremről egy dolog igaz maradéktalanul: drága. Most, miután kipróbáltuk, kiderült: túlságosan is az.
Zavarban vagyok. Az itthon és az otthon ütközik bennem. (Budapest és Kolozsvár, Magyarország és Erdély - az itt és ott mindig változik, attól függően, hogy hol vagyok. Most az előbbi az itthon, de tegnapelőtt ez még fordítva volt.) Az jelent dilemmát, hogy írhatok-e az otthonról úgy, ahogy érzem, vagy inkább hallgassak, úgysem ott élek, fölöslegesen ne sértsek meg senkit. Mert ugyan még ma is nagyon mérges tudok lenni, ha olyankor használják a román kifejezést, amikor azt akarják érzékeltetni, hogy annál rosszabb az egész világon nem létezik. Azonnal úgy érzem, meg kell védenem azt az országot, ahol már régen nem fogyasztottak el egy magyart sem, és az utak jelentős része is egészen tisztességes. Szóval ha itt a románt szitokszóként hallom, azonnal szinte románná változom, és védeni kezdem egész Romániát. Viszont ha otthon vagyok, és elnézem, hogy mik és hogyan történnek, magam is látom, hogy van még amin változtatni. És felmerül a nagy kérdés: örülnöm kell, hogy egyáltalán valami elkezdődött, vagy jogosan gondolom úgy, hogy ha már valamit csinálnak, akkor miért nem lehet "rendesen" megcsinálni? A gyönyörű természet és a kisebbségi lét nem jelenthet felmentést minden alól.
Fotó: Krumpli Béla
Közben elfogult vagyok magam is, talán ez nem hagyja, hogy leírjam: ami otthon van, nem mindig jó. Mert akkor kiderülne, hogy bizony, Erdélynek is vannak hibái. Miközben ezt persze, tudom, sőt, nem is szeretem, ha valaki azt gondolja, hogy minden, ami ott van, az a legeslegjobb, onnan ered a világ jelentős része, stb.
Szóval még győzködnöm kell magam, hogy nevén nevezzem a dolgokat. Össze kell szednem a bátorságom.
Két órát szenvedtem ezzel a kis semmiséggel:)
03/20111
Narancssárga puliszka
Az a helyzet, hogy a pörköltek, paprikások szaftjai nálunk nem fogynak el. A "drága", sűrű levek kukában végzik, miután néhány napig a hűtőben ide-oda tologatjuk, mert egyből kidobni még Krmplnak sincs szíve, pedig ő nem eszi meg újabban a bármilyen apróra vágott hagymát. Ez van, különböző okok miatt ugyan, de egyikünk sem tunkol.
Ezt a helyzetet kezelendő találtam ki a narancssárga puliszkát, és bevált! Készítettem egy hagyományos paprikás csirkét, a húst kiszedtem, a szaftot leturmixoltam. A puliszkát jó keményre főztem, majd a selymes szafttal hígítottam. Gyönyörű, finom, ízes puliszka lett a végeredmény, elfogyott az összes szósz, boldogok voltunk.
Hogy ez mégis, milyen recept? Hasznos, nagyon hasznos!
Hozzávalók:
fejenként egy deci puliszkaliszt
4 dl víz
só
paprikás csirke, pörkölt szaftja turmixolva
Egy fazékban felteszem a vizet főni. Amikor forr, sózom, és beleszórom a puliszkalisztet. Állandóan kevergetve addig főzöm, míg a puliszka elég sűrű lesz - 5-8 perc. Belekeverem a szaftot, tálalom.
03/20111
Vörösboros vajban konfitált erdei gomba
Fotó: Krumpli Béla
Ismerek olyat, aki azért közöl rendszeres időközönként tortarecepteket, mert - mint mondja - az vonzza a látogatókat. Én meg úgy jártam, hogy többen szóltak: gyakrabban is készíthetnék sós ételt, túl sok mostanában a desszert. Persze, ennek is megvan a maga oka, és nem is biztos, hogy a közeljövőben nagyon megváltozik ez az arány. Annyit azonban megígérhetek: igyekszem nem csak édességekről írni.
Ez a gombapástétom, vagy konfitált gomba, kinek, hogy tetszik, annyira egyszerű, és annyira adja magát! Még tavaly kezdtem el érlelni az ötletet, de csak idén februárban készült el. Szárított gombából, amit előzően beáztattam. Érdemes valami ízesebb gombát használni, csiperkével ne próbálkozzunk. Inkább várjunk az elkészítésével nyárig.
Az eredeti recept a wellingtoni hírmondó februári számában jelent meg.
Hozzávalók:
10 dkg gomba - valamilyen ízletesebb fajtából: vargánya, rókagomba ideális
15 dkg sós vaj
1-2 szál kakukkfű
egy kis hagyma
1 ek vörösbor
A hagymát megpucolom, nagyon apróra vágom, és egy kis vajban megdinsztelem. A gombát szintén apró kockákra vágom, rádobom a vajra, beleteszem a kakukkfüvet, és alacsony fokozaton 8-10 percig sütöm, időnként megkevergetem. (Ha nagyon sok levet enged a gomba, addig sütm, míg elpárolog az összes folyadék.) Ráöntöm a vörösbort, három-négy percig keverem. Leveszem, kicsit hűlni hagyom, ha kell, sózom, majd kis tálkába öntöm, és hűtőbe teszem. Pirítós kenyérrel tálalom.
02/20113
Maracujás, fehércsokis torta - a diétás
Fotó: Krumpli Béla
Nem, nem úgy diétás, hogy kevés benne a kalória, sőt. Attól diétás, hogy nincs benne tojás, mert van néhány ismerősünk, akik nem esztnek ilyen-olyan okok miatt tojást. Mi viszont őket is szeretjük, így ki kellett találnom valami desszertet, amivel nekik kedveskedhetünk. A maracuja-fehércsoki párost kipróbáltuk már a macaronoknál, csak kicsit átvariálni. Az alja a Sajtkukacnál talált mákos-citromos-kamillás tésztából készült.
Mivel tejérzékeny nem volt a csapatban, a tésztába tehéntejet tettem, de rizstejjel is működik.
Fotó: Krumpli Béla
Hozzávalók: (18 cm-es tortaformához)
a tésztához:
1 bögre liszt
1,5 ek mák (darálatlanul)
1 citrom
1/4 bögre tej
3 cl kamillatea
1 ek olaj
1/4 tk só
1/2 tk sütőpor
3 ek cukor
1/2 tk fahéj
1/2 tk vanília kivonat
Egy tálban összekeverem a lisztet, a mákszemeket, a sütőport, a vaníliát, a fahéjat és a cukrot. Belereszelem a citrom héját és a levét is belefacsarom. Hozzáöntöm az olajat, a tejet és a kamillateát is, majd jó alaposan összekeverem.
A tésztát kiolajozott formába öntöm, majd előmelegített – 180 ºC – sütőbe tolva 30 percig sütöm. Tűpróba! Rácson teljesen kihűtöm.
a moussehoz
20 dkg fehércsokoládé
2,5 dl tejszín
2 db maracuja
Egy dl tejszínt felforralok, és belekaparom a maracuja belsejét. 4-5 órára félreteszem, majd átszűröm, a maracuját jól kinyomkodom. A tejszínt megint felforralom, beleteszem at apróra tört csokoládét, és felolvasztom. A maradék tejszínt kemény habbá verem, és óvatosan beleforgatom a kihűlt olvasztott csokoládét.
A mousset hűtőbe teszem. Amikor már kicsit megkötött, rákenem a kihűlt tésztára, megformázom, és visszateszem a hűtőbe min. 3-4 órára.
02/20113
Az olívaolajak és a sütőtök krémleves esete
Fotó: Krumpli Béla
Tegnap este olívaolajakat kóstoltunk, Giuseppe irányításával természetesen. Megtapasztaltuk, hogy milyen érzés, amikor kiderül, hogy az általunk jónak hitt akármi tulajdonképpen rossz. Giuseppe azonban nagy mágus, búslakodni nem hagyott időt, kínált helyette számos finomságot Beavatott bennünket a kóstolás mesterségébe, megtanított, hogy mire és hogyan figyeljünk, ha új olajjal találkozunk. Mesélt az olajbogyókról és az olajfákról. Az olaj kinyeréséről (ma már nem préselik!), az olaszok és az olíva bensőséges viszonyáról. És kiderült az is, hogy van olyan, amikor az olaj a főszereplő, és csak azért főzünk hozzá valamit, mert néhány cseppnyi olajjal nem laknánk jól. Bár, mint kiderült, van olyan, amikor az ember a bergamottos olajat simán megissza, annyira finom. Miután megkóstoltuk, ezt mindenki megértette.
Nos, egy ilyen "főszereplő" szarvasgombás olajat kaptam ajándékba WÁ-tól. Amikor először beleszagoltam tudtam, hogy sütőtök krémlevest kell hozzá főznöm. A lehető legegyszerűbben, hogy a sütőtök és a szarvasgomba egymásra találhasson, összeolvadhasson, és gyönyörűséges pillanatokat okozzon minden egyes falatnál azoknak, akik aprókat nyögdécselve kanalazzák. Jó volt, na:)
Mostanában tejszín helyett a levesekbe házi tejfölt teszek, amit a Komjádi piacon vásárolok. Ha csak bolti van otthon, inkább a tejszínt ajánlom.
Fotó: Krumpli Béla
Hozzávalók:
1 kg sütőtök
30 dkg krumpli
kb. 20 cm póréhagyma
2 dkg vaj
1,5 dl tejföl
fél mokkáskanál szerecsendió
1 l zöldségalaplé
frissen őrölt bors
só
valamilyen finom olaj a tetejére (nálunk szarvasgombás olíva)
A tököt és a krumplit megpucolom,kockákra vágom. A hagymát karikákra vágom, a vajon megdinsztelem. Ráteszem a tököt és a krumplit, felöntöm annyi alaplével, hogy éppen ellepje, sózom, és fedő alatt puhára főzöm. Ha megfőtt, leturmixolom, felöntöm a többi alaplével, elkeverem benne a tejfölt, beleszórom a szerecsendiót, ha szükséges, sózom. Tálaláskor megszórom frissen őrölt borssal, a tetejére csepegtetek az olajból.
Kövesd Krumpli képeit:
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
